2010. december 31.

illendő

egy bejegyzés így az év utolsó napján, nem... de...! na, ugye!
fúúú... szerintem is az év vége arra jó, hogy az ember valóban számot vet, hogy mit is tett meg a boldogulásáért az idén, mit hibázott, kiket vesztett el és kiket, miket kapott a ÉLETTŐL csupa nagy betűvel.
én egy évvel ezelőtt csupán csak egyetlen egy dolgot tudtam és fogadtam meg az új, azaz a mögöttem lévő évre, minden más totál bizonytalan volt, amit egy lassan, nagyon lassan befagyó tóval tudnék csak szimbolizálni, ami bármikor beszakadhat, ha nem vagyok elég kemény... ez az egy dolog pedig az volt, hogy ápolni fogom az emberi kapcsolataimat és figyelni fogok azokra, akik fontosak nekem, mert barátok és család nélkül mit sem ér az egész. egyedül elvész aMinden. 
számot vetettem és azt hiszem sikerült a fogadalmamat betartani, ha lehet így mondani. úgy érzem nem vagyok egyedül és vannak barátaim és a családom, akik nagyon, de nagyon-nagyon fontosak. rengeteg csuda klassz dolgot éltünk át együtt. volt sok jó, de aztán a sok jó mit sem ér a rosszak nélkül. a rossz nélkül nem ér az egész semmit.
kicsiny életemet építgetem, remélem a tavam jege is egyre keményebb lesz és csak kisebb repedések vagy lékek keletkeznek rajta...
az élet remek dolog és rajtunk áll, hogy mennyi színes csudadolgot viszünk bele. ékes bizonyítéka életemnek eme blog is, ami jól belevésődött az éteriuniverzumba.
kik velem voltatok itt és a naagy valóságban is köszönet mindenért és maradjon csak így jövőre is, gyűjtsük sok-sok emlékmorzsát!

2010. december 26.

poc

egész nap csak pocoltam. későn keltem, bucira aludtam a fejem, amin az apa által ágyba hozott kávé és jager sem segített. anya bevackolta magát mellém és pizsiben lenyomtunk két karácsonyi filmet is, dobozból ettünk sütit és lelkiismeret furdalás nélkül még délután 3-kor is pizsiben voltunk. apát megint a nap hősévé választottuk, mer' az elromlott wc csöpögő csövét ugyan több órás szentségeléssel körítve, de megjavította. este meg jöhetett a gyerekkoromban oly nagyon áhított (alig vártam, hogy felnőjjek, hogy én is ihassak abból a fincsi meggylikőrből és játszhassak a nőcis römikártyával) römiparti és meggylikőr Ágiéknál. közben persze ki nem hagyták volna a gyerekkori sztorikat rólam, amiket persze már ezerszer hallottam. na, de ezekkel kerek a karácsonyom.
és persze a hazautat a hóesés tette igazán meghitté és a kicsi Dózer tappancsnyomok a hóban...
hmmm... nem is nagyon emlékszem olyan karácsonyra itthon, amikor ne lett volna hó itt fent, messze északon...

2010. december 24.

karácsony

hazaértem és jó itthon. teljes a béke és a nyugalom. készülődik a család lázasan. finom karácsonyi illatok kavarognak a lakásban. csak apró bosszúságok vannak, amik inkább mókásak ilyenkor. a fene a fába, hogy nem fér bele a talpba... és apa egyfolytában a karját mutogatja, hogy nézzük mennyire össze-vissza szúrta a fenyőfa tüskéje... mondtam és kineveztem emiatt a nap hősévé... fadíszítés közben csak háromszor borult a nyakamba a bazi nagy fa... ja, meg én találtam meg a hibás részt az izzósorban, amiben csak nem akart világítani a kék izzórengeteg... aztán jól megforrasztottuk és most már csodásan villog, csillog és vibrál a tökezerfélevariációs beprogramozott módokon. Dózer a mákdarálóra rágott be... persze a magas nyikorgó hang sértette a fülét, de aztán bemenekült a szobámba és észrevétlenül leheveredett a szőnyegre... de apa sajna észrevette és leparancsolta a földszíntre... sebaj pajtikám, majd este meg jól felcsempészlek...
na meg aztán a különbözőféle páleszok, azok aztán kellenek ilyenkor... ez erre jó, azt meg azé' igyuk, hogy... és akkor azt meg még meg sem kóstoltuk... szóval teljes a harmónia a családban.
na de nem is szöszölök itt tovább, mert anyának megígértem, hogy a frankó törtkrupli a vacsihoz az én feladatom.


kacagós, illatos, izzósoros, mézespálinkásos, korhelyleveses boldog karácsonyt mindenkinek!

2010. december 23.

haza

na, miután félkómásan almalét öntöttem a kávémba tej helyett... pakolok és indulok hűséges ebemmel a haza, északra.
a nap ragyogóan süt, a rádió önti magából a Last Christmas-t és testvéreit. klassz kis útra számítok.

2010. december 20.

napi szám

csak mer' egy ideje úgy érzem magam a bőrömben, mint egy idegen, aki csak úgy van benne a világban. néha megőrül és mondjuk mellúszó versenyt szervez a hóban, aztán pechjére csak második lesz... néha meg elküldené a világot is a fenébe...
ki érti ezt? aki akarja, nem??!!
háát szerintem az Egy Kiss Erzsi Zene is egy ilyen nagy katymasz halandzsa, amit aztán úgy értelmez az ember, ahogy akar...

Egy Kiss Erzsi Zene_Riaria

adventünk_4

háát az elmaradt... 
ha lehetne egy kívánságom akkor megint azűrbe mennék és ott is egy jóóó nagy feketelyukat választanék, ami jól beszippantana magába és a fene tudja hova köpne ki magából kimagvazva, kifacsarva és apró pici atomjaimra szedve, hogy aztán esetleg egy újabb születő univerzum része lehessek vagy csak úgy tudatlanul lebegjek a semmiben...
egyébként meg béke és szeretet minnyá karácsony!

2010. december 16.

új dolgok

az ember, vagyis ez esetben jómagam mindig baromira tudok örülni az új dolgoknak, tárgyaknak. na persze ez lehet az apró női mivoltomnak is a velejárója. az utóbbi napok új jövevényei színes kis életemnek egy új fürdőruha és egy új komód. az elsőre vagyis a furdőrucira különösebben nem lett volna szükségem, bár a régi gyagyás darabjaim már nagyon mókásan mutattak rajtam, de a céges karácsony wellness-sel egybekötött mókája igenis megkövetelte tőlem eme lépést. hááát, nem volt könnyű akció így télidő idején beszerzni. egy, mert baromira utálok próbálni, hááát még ilyenkor, amikor a hideg miatt ezer réteg ruha, sapka, sál és miegyéb kolonc van rajtam, kettő, mer' ahol fürdőruhát árulnak általában igen piciny boltok és az egy és a kettő együtt már baromira kényelmetlen és bosszantó tud lenni... na mindegy megküzdöttem eme szörnnyel és hála az elfogyasztott rozé fröccsnek és a segítőkész férfiú jelenlétének pik-pak megtaláltam a legmegfelelőbb, tuti-klafa-csini darabot. mostantól, hogy kihasználjam eme piciny ruhadarab előnyeit, újra be kell, hogy indítsam a tavaly télen létrehozott egyik (éjszakai fűrdőzés, szauna) klubomat. éljen a wellness! ez nálam a zárójelben megjelölteket jelenti ám... a többi csak álom csupám... hmmmm egy jó kis masszázs...
a második új jövevény egy régóta áhitozott fehér, három fiókos praktikus komód.
ollllyan szééép!
megleptük vele a nappalit. sajna még nem tudtam felmérni a nappalim örömét, mer' az egyik igen fontos eleme törött, ami megakadályozta az összeszerelését és a végleges helyére állítását. meglepődtem magamon, hogy nem különösebben húztam fel magam eme tényen... talán ez, vagyis a hiszti hiánya, már a rutin meg az éveknek tehető be? szóval szépen kivárjuk amíg megjön a kicserélt elem, aztán talán karácsonyra meg is ajándékozhatjuk vele a nappalit. addig meg félörömként kerülgetjük a kiterített darabjait és elképzeljük, hogy milyen is lesz majd összeállítva.

2010. december 13.

adventünk_3

kicsit összekeveredtek a napok a fejemben. most, hogy már mondhatni rendszertelenül dolgozok, vagyis ez hülyeség, mert van benne rendszer, csak most már a mérleg nyelve az élet oldalára billen. valahogy a munka már nem különösebben izgat és lelkiismeret furdalás nélkül az ÉLET, az életem a fontosabb számomra. ennek úgy gondolom így kéne működnie máskor is, na de hát ez nem így van...
az életem részei a barátaim, a velük való találkozások és együttlétek. a közös minden, a jó vagy éppen nem jó.
de ezek mind-mind erősítik az ember lányát, hogy tartozik valahova, fontos valakiknek, tehet értük és ha csak gondolat formájában is, de ott van valakikben, a szívük egy-egy kis fiókjában. ott motoszkálok másokban és az én szívemben is benne motoszkálnak mind, bennem motoszkáltok mind!

2010. december 8.

locspocs

hó vót, hó nem vót, vagyis nincs... minden elolvadt. minden csöpög, vizes, sáros, locspocs.
csipp-csepp... egy csepp... öt csepp, meg tíz...
ez már nem olyan jó. sokkal jobb volt a hó. fehér volt és puha és nyikorgós. Béke is elment. Ő is fehér volt, és puha és sípoló.
na, de lesz még Béke, lesz még hóó... puha takaró...

2010. december 6.

napi szám

a hölgyemény a berlini underground egyik ismert figurája. kicsit olyan a csaj, mintha nem tudna leállni. klassz együtt a gitár és ez az érzékeny hang.
na, egy új kedvenc. 

Get Used To It | Kitty Solaris
 

adventünk_2

mozgalmas adventi vasárnap volt. igaz a dátha eléggé lelassított és több órán keresztül nyomtam az ágyat, de estére sikerült összeszednem magam valamelyest. tetkós (tényleg van neki!) bloggercimbimet is meghívtuk vacsizni. bundás kenyér meleg forralt boros tejával, desszertnek meg zivi féle csokis, mandulásos muffinnal, na meg mert, hogy nagyon hideg van, pálinka, előtte, közben és utána is... a kutyákok is remek hangulatban, voltak,  fogselyemrongybirkóztak. jó hírek a csajokról a nagyvilágból, újabb csemeték, sőt egyszerre kettő is...
na, meg nem elfelejtendő, hogy kedvenc szomszédom, Ilonka néni, ma, azaz tegnap volt 90 éves. 1920... iszonyú sok idő...
ma reggelre meg megjött a Mikulás! kettő csoki Mikit is kaptam a bakancsomba... :) virgácsot meg nem is!
összefoglalva a második adventi vasárnap:

két gyertya
két kutya
két gyerek
két férfi
két Miki
...

2010. december 5.

napi döbbenet

... basszus... bloggercimbim varratott magára egy tetkót...egy olyan igazit... a végtelenség szimbólumát...

2010. december 4.

kutyákok

pár napra hozzánk költözött a Béke kutya.


érdekes, nem felejtett el semmit. első reggel, szokásos módon amíg összeszedem magam az ébredésből, kiengedtem az ebeket az udvarra és lám, Béke semmit nem felejtett. tudta, hogy hova kell először szaladnia. Ilonka néni ajtajához. igen, igen, ahonnan a finom falatok jönnek. hmm, nem frutti van a kutya fejében...
nem lett bonyolultabb a két ebbel a lét. most legalább a Dózer is kellően kijátssza magát és ami a legjobb, hogy megeszi az utolsó szemig a kajáját. persze, mert a Béke ott áll mellette, hátha jut még abból a tálból is pár finom falat.


egyébként meg frankón megvannak együtt. kerülik a konfliktust mind a ketten, egyik is, másik is megvárja amíg a másik nem játszik a csücsközővel vagy a fogselyem ronggyal és lecsap rá. aztán boldogan csócsálják a megszerzett zsákmányt.
persze a szabadban kicsit más, ott aztán gyepálják egymást. hemperegnek a hóban nagyokat, kergetik egymást vagy éppen egy letört gally egyik és másik végére ráharapva, morogva küzdenek, hogy megszerezzék az egészet maguknak.


nagyon mókás, amikor a hóban szökellve elsüllyednek. élvezik a havat nagyon.


most is egy havas séta után vagyunk és elégedetten, fáradtan fekszenek a szőnyegen. már csak a hócsimbókok utáni víztócsák emlékeztetnek a havas sétára.
boldogok a kis pupákok...

2010. december 2.

Dózer forma

hihi... megalkottam a Dózer formát. végre! egy kis esti agyalás, rajzolgatás és megszületett. annyira jó lett, hogy kreativi agya beindult, hogy mennyi mindenre lehetne felaplikálni és felhasználni ezt a jó kis formát. nagy valószínűséggel többféle karácsonyi ajándékomon is vissza fog köszönni ez a piktogram. sütiformájában meg meg is lehet majd enni... na, jó ez egy kicsit morbid, de kutyafanoknak és a barátaimnak tuti bejön.
most már csak az én formámat kéne kiagyalni, hogy teljes legyen a kép. és akkor magamat is adhatom karácsonyra... teljesen hülye vagyok ma... de asszem eredeti... ziviforma...

2010. december 1.

napi szám

reggel óta ez a dallam zümmög a fülemben... hóförgeteg dúl-fúl... nyughatatlan szívem hozzád szögezett...

Kaláka-Jeszenyin_Behavazott síkság



naaagyon hull a hó!

2010. november 28.

adventünk_1

meggyújtottam az első gyertyát. odakint havazik, mindent beborított a fehér, tiszta, vakító hólepel. díszbe öltözött az udvar, a kert, az egész város. minden olyan érintetlen és békés.
hűséges ebem békésen szuszog a kanapén, számban még érzem a ír krémlikőr édeskés ízét, a gyertya remegő fénye a falon játszik...
ez így pont jó... lehet nem egész... de megnyugtató.



2010. november 27.

hó-hóóóó

reggelre leesett az első hó! remek. a hangulatom már eddig is erősödő karácsonyérzetű volt, de ez most csak rátett egy lapáttal. bár annyira nem vágyom a reggeli hólapátolásra, bár annak is megvan a maga szépsége és testre, végtagokra ható előnye.
végre valahára, sok év óta először sikerült időben elkészülnöm az adventi koszorúval. ujjjjéé! megkínlódtam vele, de megcsináltam. kedves, játékos kis darab lett.
apránként a lakás minden zugába becsempészem a karácsonyi kütyműty vackaimat. a hulló faleveleket lecserélem hópihékre és az angyalok is elfoglalhatják méltó helyeiket, hogy elűzzék a rossz érzéseket és távol tartsák a gonoszságot.
és továbbra is, szorgalmasan készülnek az apró meglepetések, varrott csodák, szeretetem apró darabjai...

2010. november 22.

mintás csodák

csudálatos, mintás, szebbnél szebb anyagokat szermányoltam be az adventi szöszmötöléseimhez. asszem túl sokat is. mostanában a mértékekkel nem tudok bánni. na, de ezek az anyagok elférnek, bármikor bármire jók lehetnek. nem csak karácsonyi dolog készülhet belőlük. megmutatnám az anyagokat, na de akkor nem lenne meglepetés... nem bírtam ki, és már iziben varrtam is belőle. jóóó lesz, nagyon jó lesz. csak bírjam cérnával. ;) hmm, kéne egy varrógép, azzal gyorsabb lenne, na, de így is elkészülnek majd az apró kis csodák. az elkövetkezendő hideg estékre úgyis kreatív, alkotó, szöszölő órákat tervezek, társasan vagy társak nélkül. 
na, most meg benyomom a szilvalekváros palacsintákat, amikre már napok óta vágyok...

napi szám

már többször lehetett volna napi szám, de ma került igazán a fülem elé. nagyon tetszik ez a rebegős hang és nem is tudom, van benne valami melegséges, ami úgy átjárja az ember lelkét és hát egy ilyen ratyi, zima, felhős nap után kell az ilyen...

Bombay Bicycle Club_Always Like This

2010. november 19.

megérzés

na, azok a bizonyos megérzések... márpedig ha vannak, akkor igenis hallgatni kell rájuk. vannak akiknek egyáltalán nincs, és vannak olyanok akik igen szenzibilisek ezekre az angyalok által a fülünkbe lehelt figyelmeztető jelekre. 
ma reggel a szokásos rutinos felkelés és kávéfőzés... (ohhh fuck szakad az eső) hűtő kinyit, kávés és tejes doboz megfog, kivesz... a betegség miatt már napok óta nem kívántam a kávét, de ma reggel valahogy akartam az ízét a számban érezni... kávé lefőtt, ohhhh az az ismerős kotyogó hang és illat... bögre polcról le, meleg kávé beletölt... tejes doboz megfog, felemel... és akkor egy megérzés villant át az agyamon... napok óta hozzá sem nyúltam a tejes dobozhoz, ne öntsd bele mert már megromlott...
persze a rutin és a koffeinéhség erősebb volt és hááát beleöntöttem... és lám a tej valóban romlott volt... apró bosszantó érzés, persze magamra, hiszen tudtam... megéreztem...


2010. november 18.

vírus vs. ivi

eltűntem, mert a rendszeremet, vagyis a szervezetemet megtámadta valami nyavajás vírus. teljesen ledöntött a lábamról. lázasan, erőtlenűl próbáltam valahogy átvészelni a betegséget. nagyon vágytam gyógyító húslevesre, ápolásra, borogatásra, de helyette maradt a tea és ha egy piciny erőm is volt, akkor  képes voltam legalább egy pirítós kenyeret készíteni magamnak, de persze mindezt csigában. a gyorsaság a mozgásomra nem éppen a legjellemzőbb volt. örültem, ha meg tudtam mozdulni az ágyban. ebemnek minden elismerésem, jól tűrte a megpróbáltatásokat, hogy napokig nem tudtam vele kimenni sétálni és csak rövid időre az udvarra mehetett ki. drága volt! estére mindig odakucorodott mellém és melegítette  a lábamat vagy a hátamat. Dóz a hűséges négylábú!
most már túl vagyok a nehezén, az persze túlzás, hogy meggyógyultam, de már emberek közzé vágytam. belevetettem magam a melóba és a fejem feletti szövegbuborékban egyfolytában a gőzölgő húsleves lebeg.

2010. november 11.

happy dog

ebem reggel óta megállás nélkül fut, lohol és fadarabokat cipel és esze ágában sincs lefeküdni. pedig normál esetben ilyenkor otthon a hátán fekve, négy lábát az egekbe emelve édesdeden szuszog a kanapén elterülve vagy L alakban netán összegombócosodva a fotelban aluszik.
most nagyon, de nagyon elégedett és boldog kutya.

márton nap

épp most hallottam, hogy mit kell tenni márton napon, hogy sikeres legyen a következő évem:

1. libát kell enni
2. új bort kell inni
3. szeretkezni kell

asszem egyelőre nagyon szarul állok. se libám, mer' ebédre csak szimplán lencsefőzeléket terveztem,  se borom, meg egyébként is vezetek ééés az emberem sincs itthon.  ez igen elkeserítő! de talán ha pár napot csúztatok még ér... hmm...

2010. november 9.

napi szám

derűs nap ez a mai.
rövid időn belül már több jótéteményem is volt a mai napra. krisnás szomszédaimnak is segítettem bejutni a lakásukba. meg is köszönték egy tányér sütivel. reggeli kipipálva. a vicc pedig az, hogy már tegnap elhatároztam, még mielőtt megtudtam volna, hogy kik is lesznek az új szomszédaim, hogy egy nagyon finom krisnás receptet fogok megfőzni.
a napi számom pedig legyen ez, amiről a következőt találtam a naaagy interneten:

kiknek ajánljuk:
Akivel egy csomó pocsék dolog történt mostanság, de már látja a fényt az alagút végén.
:)

Baby Loves Me | Eels

béka lét

az este bloggercimbimmel igen csak merengős filozofálós estét csaptunk. megállapítottuk, hogy békák vagyunk még, hiszen a gondolataink csak úgy csaponganak és ugrálnak, mint ahogy a béka is egyik helyről elplattyan a másik helyre. messze vagyunk még attól, és sokat kell tanulni és tapasztalni, hogy majd egyszer sasok legyünk és határozottan, egyenletes szárnycsapásokkal, biztosan repüljünk a cél felé.
ezután kimentünk a teraszra egy cigire (iszonyú hideg volt) és látom, hogy krisnások költöznek a szomszédomba.
hmm... a dolgok nem történnek véletlenül.

2010. november 8.

mesegomba

ma csak úgy voltam és cél nélkül barangoltam és csatangoltam a városban magamban majd az ebemmel is.
szeretem az ilyen napokat. ilyenkor hosszú órák telnek el teljesen szó nélkül. megyek, vagyok, elvagyok és maximálisan a vizuális töltődéssel vagyok elfoglalva. fényképezőgép nélkül fényképezek és elraktározok.
a mai vizuális barangolásom rádöbbentett arra, hogy milyen jó érzékem van egyes tárgyak kiemelésére a nagy egészből. mindig vannak apró jelek, jelképek, figurák, amiket egyes időszakok kedvencévé választok akarva, akaratlanul, amik aztán rendszerint szembe is jönnek velem a természetben és az ember által alkotott környezetben is. ami mindig megmosolyogtat. vicces, de néha olyan érzésem van, mintha az agyamat használná a világ. de hát a gondolatokat nem lehet levédetni. inkább gyorsabbnak kéne lennem a világnál és a gondolataimmal, elképzeléseimmel meg kéne előznöm.

az idén azt hiszem a mesegomba a kedvencem. az az igazi, piros alapon fehér pöttyökkel, foltokkal tarkított, galléros, kalapos mérges, de mégis nagyon kedves gomba. mint amilyenben a Hupikék Törpikék is laknak. :) (szombat és vasárnap nincs nélkülük reggeli ébredés)
mai vizuális sétámon hihetetlen sok mesegombával találkoztam, asszem az idei karácsony meghatározó apró figurája lesz. láttam sokfélét: fából, fémből, puha filcből, piciket, nagyokat.
csajok, készüljetek, beindítom a mesegombavarró szöszmötölő esteket!

2010. november 6.

bódogság

öröm és bódogság! megszűnt avalami hiányérzettem... hazajött az emberem és a mosoly állandósult az orcámon.
jó vele enni, jó vele lenni, jó vele ébredni... ketten kávé a párnás, puha padon...

2010. november 5.

2010. november 3.

szuperivi

na, ugyan már utaltam arra, hogy eszem ágában sincs szupernőnek vagy csodanőnek lenni. nem török ilyen babérokra, de lehet a mai nap megérdemlem eme kitüntető megnevezést. már előző este szépen összeírtam milyen ügyes-bajos teendőim lesznek majd a mai napra, mivel szabadnapom lesz. nem kapkodtam el a teendőket. kényelmes felkelés, nyugodt kávé, ebem eü és magam ébresztő, frissítő sétája. reggeli, mer' az fontos és mer' most ráértem ezzel is foglalkozni. ugyan a napocska ma elő sem bújt, ennek ellenére nem keseredtem el. cangára fel, sapka, sál, kötött kitűző (fontos őszi-téli kellék, nemutolsósorbanpicinynőimivoltomaprókelléke) és irány a város. sikerült rövid időn belül mindent beszerezni, elintézni. elégedettebb lennék, ha találtam volna egy frankó télire való, mindenre alkalmas és mindent elnyelő női táskát, de mint tudjuk, ez nem olyan egyszerű. ez inkább meglátni és megszeretni módra szokott összejönni, és nem elhatározásra, na, de ezt is megpróbáltam.
ebédre kitűnő és rendkívül laktató bolgár saláta készült, magam és a kultúráért felelős barátosném megvendégelésére. szegényem nagyon, de nagyon sokat dolgozik, de így legalább tudtunk egy kicsit csacsogni és legalább egy jót evett és ivott.
ezután egy másik barátosnémhoz igyekeztem kávéra, amiből aztán unicum lett, de úgy is fájt a hasam...
kiveséztük a nők és férfiak működést... hogy rájöttünk-e valamire... hmmm... talán csak annyira, hogy nem nagyon tud az egyik a másik nélkül működni és fordítva... társas lény az ember, ezen nem nagyon lehet változtatni.
most már újra itthon, teszek-veszek, teregetek.
a szuper, apa által fixen felszerelt madáretető feltöltve fincsi madáreleséggel, a kertem felszabadítva a töménytelen diófalevéltől (na, ez persze nem az én szuperságom eredményeképpen, hanem drága jó szüleim keze munkája által_köszönet érte!!!)
már csak az ebem van hátra, aki meg sem érdemli a jóságomat, mert a kis genya leette az asztalról a sütimaradékot és asszem a sört is kiitta a pohárból. ma tuti nem kap vacsorát.
szuperságom végső bizonyítéka az lesz, ha a két zsák zöldséget megpucolom és elteszem a fagyasztóba... és ha ezzel is végeztem, akkor mindent kipipálhatok a mai teendőimből és még jól is éreztem magam.

2010. november 1.

napi szám

na, akkor egy újabb felfedezettem a londoni folk-os, country-s zenekar a Mumford & Sons. épp egy koncertfelvételük megy az FM4-en. kissé könnyfakasztós a stílusuk, de asszem rá lehet kattanni. sör, kocsma és ők...

Mumford & Sons_Sigh No More

2010. október 30.

33

abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az óraátállítás miatt nem 24, hanem 25 órán keresztül ünnepelhetem a szülinapomat! jupijjjjéééé!!!
viszont most a gyertya megfordítással nem tudom se megtréfálni, se megfiatalítani magamat, mer' ha megfordítom is csak ugyanannyit mutat... sebaj... éljek-éljek sokáááá! :)

2010. október 29.

ki marad, ki elmegy

tegnap még volt rajta falevél, ma már csupasz teljesen... gyorsan történnek a dolgok... emberek jönnek, emberek mennek. ki marad, ki elmegy. talán az ősz sokszínű arca miatt, ami néha vakítóan színes, olyannyira, hogy kedvem lenne beleugrani, belehemperegni, elmerülni... közben pedig valaminek a vége, az elmúlása.
szép, múlékony burok mögött kicsit szomorkás érzések ezek. 
valaminek a vége, de valami újnak is a kezdete.
az elfújt falevelek, kik elmentek, remélhetőleg jó helyen lesznek.
jó utat és a legjobbakat! :)

2010. október 28.

itthon

hazaértünk a nagy utazásból. intenzív lelassulás volt ez a bő 10 nap, amit Bulgáriában töltöttünk. ezer és ezer élmény és impulzus hatása alatt vagyok, ami még nem ülepedett le bennem. kicsit fura a helyzet, hogy most egy más helyen vagyok már, bár nyilván a váltás nem volt túl gyors, hiszen az 1000 km, amit levezettem a két hely és ország között nem kevés. hazaérni jó és megnyugtató érzés volt, de máris belecseppentem a munkába, ami kissé kusza de már kezdem megszokni. a nap süt és ez csodás. sőt be kell valljam, még ezt a csípős és nem éppen kellemes őszi cidri hideget is élvezem. visszatérnek a reggeli már ösztönös cselekvések, sapka, sál, kesztyű melegébe burkolózott kutyaséták, szipogás, jégkaparás a kocsi ablakáról, gyengéd meleg napsugarak cirógatása, falevelek hullása... hmmmm...
amint leülepedtek bennem az elmúlt napok élményei, megpróbálom összefoglalni, sorokba szedni és az éterbe kürtölni.

2010. október 15.

2010. október 14.

kalandok


jók vagyunk! tök jók vagyunk! ez nagyon megy nekünk. teljesen át tudjuk adni az érzést, hogy túrázni jó.
és tényleg élvezik... és a mosoly az arcukon... benne vannak minden játékban és komolyabb kihívásban. még a mindenféle komoly betegséggel és nyavalyával sem cicóznak és nyafognak, persze nem is kell különösebb biztatás, mert bíznak magukban és legyőzik a nehézséget, az emelkedőket,


a sziklafalon ereszkedést, és nincsenek egyedül, mert  a többiek tényleg ott vannak és mindenkire figyelnek és felemelik a társaikat. ilyen az igazi csapat! klassz volt velük lenni, velük dolgozni. talán még önállóan is elindulnak majd túrázni, de hogy jó élménnyel ajándékoztuk meg őket, az biztos.

2010. október 12.

sok

asszem kicsit elmentek mellettem az elmúlt napok. nem azt mondom, hogy nélkülem, sőt nagyon is velem, meg a sok-sok mindennel. besűrűsödött teendőkkel, gondokkal, örömökkel, felesleges körökkel.
mindig rájövök és megerősítéseket kapok, hogy nem vagyok elég tudatos, de persze javítani sem akarok rajta. akar a fene tudatos lenni! még akkor sem, ha sokszor kihoz a sodromból a szétszórtságom, szeleburdiságom, banyaságom. nagyon banyás voltam, vagyok... a kis genya hormonok... ez van. tudom, hogy feleslegesen idegeskedek és aggódok dolgokon, de ez is én vagyok. ez is csak női mivoltomat bizonyítja, hogy törekszem a biztonságra, ami nem feltétlenül jelenti az állandóságot és a tudatosságot. de ki az, aki szereti a bizonytalanságot és a kilátástalanságot? szerintem senki, nemhogy még egy nő?!
de azért kapom a jó tanácsokat, okos gondolatokat, amik segítenek abban, hogy a helyes ösvényen maradjak vagy legalább a közelében.
ebben a sok-sok mindenben, ami egy időben zajlik körülöttem nincs is időm a közeledő nagy kihívásra gondolni és lelkiekben felkészülni. pedig jó lenne csak erre koncentrálni.
nagy út előtt állunk, nem kis kihívással. Bulgária messze van, de nem tojok be, levezetek! mit nekem a keménykedő szerv rendőrök, akik állítólag mindenkit megbüntetnek... lenyomom őket és nem kapnak okot a kötekedésre.


aztán meg a havas, hideg, közel 3000 m magas hegyek Tőletek sem reszketek. felkészültünk, van mindenünk: sapka, sál, kesztyű, meleg zokni, vízhatlan bakancs, kamásli, túrabot, termosz, tájékozódás ereje, erős akarat, kalandvágy. megyünk és végigjárjuk a Rila hegység gerincét.
előtte még lenyomunk két nap kalandtúrát, két csapatnak a Kőszegi-hegységben, bemelegítésnek nem lesz rossz. meg aztán tudjuk, hogy mi ebben igazán jók vagyunk! ...és ez erőt ad...

2010. október 6.

diószedő nap



naaaaagy, diószedő napot hirdetek!

persze, ahogy az ablakon kinézek, ez nem éppen a legalkalmasabb idő eme tevékenységre, de ami késik, az nem jön időben... ahogy a mondás tartja.
lesz még itt száraz idő, cirógató napocska, meg aztán a dijjjó java odafönt van a fán. szóval nem kapkodom el a dolgot. megvárom, amig lepotyog.
aztán hagyományokat is megtarthatjuk, meg is verhetjük a fát, hogy jövőre több diót teremjen. természetesen, aki csatlakozik eme remek tevékenységhez, megvendégelem forralt borral, diós finomságokkal és meleg ebéddel és még diót is kap. asszem nem lesz megeröltető, mert csak egy diófám van, igaz az jóóóó nagy. de ha elfogyna a dió a fáról és a földről, akkor még mindig van egy csomó diófalevél...



hmmm?! remek kis program! velem a kertemben?!

2010. október 4.

tortúra

totál tortúra volt a napom fele. esküszöm megerőltetőbb, mint legyalogolni 35 km-t. bevonzottam minden rosszat, amit csak lehet. kééész. de végeztem vele, mármint a sok szarsággal. nem engedem, hogy a továbbiakban is mérgezzen. a kocsim kapott új akksit, a bankom megküldte az új bankkártyámat, torta, ajándék megvéve, a lakógyűlés sip-sup lerendezve, mindenki beleegyezett a jövőbeni felújításokba, beruházásokba. 
kafa lenne, ha mindet ki lehetne cserélni, hogy jól működjenek a dolgok, na de nyilván ezt nem lehet mindenre kivetíteni. az túl egyszerű lenne, hogy nem kell érte tenni.
a szar dolgokon nem éri meg bánkódni, át kell ugrani az árkot, még ha egy kicsit sáros is lesz az ember cipője és nadrágja. a sarat ki lehet mosni, ha meg folt marad rajta, akkor tudni fogom, hogy legközelebb nagyobbat kell ugranom.

2010. október 3.

keres

már napok óta tudom, hogy elő kéne keresnem a végzettségeimet igazoló papírokat, bizonyítványokat. de persze azt is tudtam, hogy a legutolsó pillanatra fogom hagyni, hogy valóban megkeressem. hööö, így legyen ötösöm a lottón!
egyébként is egy idegzsába vagyok, de ez még tovább fokozta a zsábaságomat. peeeersze, hogy sehol nem találtam. felforgattam az egész lakást, még a pincét is... mennyi szar van odalent dobozokban... éés persze az elejétől tudtam, hogy abban a nagy fekete bőröndben van, a legmagasabb polc tetején, amit székről  is csak lábujjhegyen állva ippen hogy elérem. ééés banyek tényleg ott volt, úgy ahogy elképzeltem, beborítékolva, szépen minden papírom egyben. nem vesztek el, háála!
na, de a nagy keresés közepette megtaláltam egy régóta elveszettnek hitt CD-t és elhatároztam, hogy rendszerezem és kidobálom a felesleges göncöket a pincéből. jó kis feladat a közeljövőre.

2010. október 1.

napi szám

na, és hogy máris színesítsem a borongós hangulatomat, meg aztán mivel ma van a zene világnapja, ma mindenképpen kell, hogy legyen napi számom.
az elmúlt napokban többször is hallottam ezt a fülemnek igen kellemes zeneszámot.

Facing The Sun _ Fritz Kalkbrenner

:(

az elmúlt napokat megmérgezte a csalódás és az átvertség érzése. és ez szar. szar, mert nem tehetek semmit. a bizalmam nagyon megingott és nem tudom, hogy ezt a megingott állapotot meg lehet-e erősíteni, vagy ez az állapot meddig tartható fent. úgy érzem én minden tőlem telhetőt megtettem, sőt néha többet is, és fáj, és bánt amit kaptam cserébe.
dühös vagyok és lehet olyan dolgokat teszek és mondok, amiket nem kéne, de nehéz visszafognom magam.
ha magamban tartom, akkor csak belülről mérgezem magam és ez a mérgezett hangulat átragad más tetteimre is és ez nagyon, de nagyon nem jó. de mit lehet ilyenkor tenni?
nehéz úgy tenni továbbra is, mintha mi sem történt volna... de persze igyekszem a magam módján apró örömökkel és tettekkel vidám és mosolygós hangulatot varázsolni a mindennapjaimba és hamarosan meghódítom, meghódítjuk Bulgáriát is. hmmm... öröm az ürömben.

2010. szeptember 26.

napi szám

az idő ramaty. asszem ezt leszögezhetem. a Gyöngyös akkkora, mint még soha. vagy legalábbis én még sosem láttam ekkorának. remélem hazafelé nem állja utamat a víz...
na, de egy remek, vidító szám mára...
lebegtető, kellemes... pont ilyen vasárnapi esős, otthonmaradós, bevackolós, pocolós hangulathoz illő derítő muzsika, remek orgánummal.
José Gonzáles triójától.

Always_Junip

2010. szeptember 24.

jupiter

tegnap iccaka bedugtuk a fejünket a kozmoszba ééés egy naaaagy távcsővel a fősuli tetejéről megnéztük a Jupitert.

ami tudniillik most van a legközelebb a Földhöz. persze ez a közelség még így is felfoghatatlanul nagy-nagy távolságot jelent az egyébként is óriási zuniverzumban. ezen a látványosságon felbuzdulva, gyorsan fel is frissítettem csillagászati kicsiny tudásomat a Jupiterről.


a legnagyobb bolygó a mi naprendszerünkben és emiatt a mi védőangyalunknak is hívják, merthogy a nagyságánál és tömegvonzásánál fogva az összes olyan meteoritot magához vonzza, ami egyébként meg lehet a mi kicsiny Földünket találná el. szóval hallelújja, hogy van ez a jupiter.
legközelebb 2022-ben lesz újra ilyen közel hozzánk a bolygók királya.


szóval a  napokban még csekdökozmosz, kémleljük az égboltot!

2010. szeptember 21.

barátság

a minap, amikor meglátogattam kedves barátnémat Letenyén, elgondolkodtam a barátságon. az ember lánya élete során túl sok igaz barátot nem könyvelhet el magának. jómagam is így vagyok ezzel. ráadásul még hátrányosnak is érzem magam, mert az igaz barátaim, akikre bármikor rábíznám az életemet, nincsenek is mellettem, hanem az országban és a világban elszórva élnek. fontos mérföldkövei ők az életemnek, hiszen nagyon meghatározó időszakokat éltem át velük. együtt nőttünk fel, együtt próbáltuk megváltani a világot, kisebb-nagyobb sikerrel meg is váltottuk. majd az idő és az élet úgy hozta, hogy elváltak útjaink és ki-ki máshol próbálta, vagy még most is próbálja a világot megváltani. de azt hiszem az a kapocs, a nagy emlék- és élménylánc, ami összeköt minket, azt sem az idő sem az óceánok és semmi nem tudja szétszakítani. egyszer s mindenkorra össze vagyunk kötve és kész.

a ritka találkozások ellenére is mindig úgy érzem, hogy ugyanott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol legutóbb, jelen esetben majd két éve. és még sincs olyan érzésem, hogy valami is megváltozott volna köztünk. persze az eltelt évek alatt más élmények értek minket, amiket már nem együtt éltünk át, de mégsem éreztem idegennek magam, sőt otthon éreztem magam a családtagjai között. a gyerekek a szemünk előtt nőttek fel, de mekkorára... te jó ég! persze mi nem öregedtünk, csak ők lettek nagyobbak.
jó volt látni a kis-nagy Samuban a átöröklött tulajdonságokat, vonásokat, amiket én akkor ismertem meg amikor 4 éven át együtt keltünk, együtt feküdtünk... jóó, tuuudom, mindig én voltam a lustább és a fáradtam és a másnaposságot is én vészeltem át nehezebben...

szóval jó dolgok ezek. kellenek a barátok és kellenek a közösen átélt élmények, hogy aztán legyen mit átörökíteni a következő nemzedéknek.
húúú, nem akartam ilyen érzelgős, meg megmondós filozófivibe átmenni, de átbillentem.

napfürdő

igazán aranyos és tulajdonképpen kommentet sem igénylő kép fogadott tegnap az udvaron...
nem csak mi, hanem még a plüssállatok, a maci és a kutyi is igényli ezeket a meleg őszi napsugarakat.
spuri ki a szabadba!


2010. szeptember 18.

azűrbefőtt

na, végre elérkezett a szeptember 13-i hét, amikor is aZzibinél alszunk. már nagyon régóta szerveztük, terveztük. teljes otthonérzés, kis csipetek körülöttünk, nem gondolásamelóra, na, jóó csak egy kicsit, kiadva minden mérget... de aztán csak mi, együtt, közös vacsi, beszélgetés, zenehallgatás.

jómagam azt ígértem, hogy lepcsánkát, vagy ahogy erre felé ismerik, tócsnit sütök. ezen ígéretem kipipálva, teljesítve. bár kicsit elégedetlen maradtam, mert nem igazán sikerült azt az ízvilágot visszaadni, mint az anyukámé. de ezt az elektromos krumplireszelő, ála Ibi teleshop feeling rovására írom. valószínűleg kell az ízvilágoz a lereszelt köröm és az a kis bosszúság, amit a krumplireszelés kézzel történő művelte okozhat. sebaj, jóllaktunk, ami aztán teljes fáradtsághoz is vezetett. na, de még egy gyors társasjáték levezetésnek... activity-re szavazott mindenki. vicces volt! az arany pálma díjat elvitte az űrkomp, ami tulajdonképpen űrbefőtt, amit a nagymama berak, mi meg elvisszük magunkkal a húslevessel együtt és elrepülünk azzzűrbe...

2010. szeptember 16.

reggeli idill

jóó az, amikor reggel úgy kortyolgatod a kávédat, hogy közben a nap cirógatja az orrod hegyét. nyugodt vagy, mert nem vagy egyedül, van kivel megosztanod ezt az idilli pillanatot. kávé után még arra is marad időd, hogy az előző nap gondosan kiválogatott és az évszaknak megfelelő virágcsodákat elültesd, elültetve vele együtt ezt az idilli pillanatot, hogy a következő napokon emlékmorzsaként kiszínezze a napjaidat.

Antonio Carlos Jobim_Brazil







2010. szeptember 15.

kutyapiramis

tegnap teljes mértékben kiképeztem magam a kutyapiramis építésből. fél napon keresztül csináltattam diákokkal és láttam tizenkétféleképpen elképzelt és megvalósított kutyapiramisokat.
felveszem a tevékenységi köreim közé... sőőőt az önéletrajzomat is kiegészítem...

2010. szeptember 10.

napi morzsa: bonbon

rendkívül csodalatos teremtménye a földnek a bonbon. de nem is csak önmagában az egy szem bonbon, hanem az egy doboz bonbon. amit jobb esetben az ember lánya ajándékba kap a kedvesétől, a barátaitól vagy éppen abárkitől. imádok kapni. aztán amikor megkaptam, a kibontás sem csak úgy megy ám, hogy letépem róla a celofánt... kibontom, leemelem a tetejét beleszippantok a dobozba... hmmm... az az illat mindennel felér... és aztán utána egyenként végigszemlélni a szebbnél szebb apró kis finomságokat, amik jobb esetben különbözőek, ügyes kezek egyenként formázták, az egyik színes csokipapírba csomagolt, a másik papírkapszliban csücsül és csak miután a szádba vetted tudod meg, hogy milyen csodás ízeket rejt. tartogathatod napokig, beosztva a dobozkában lévő kincseket vagy megeheted együltő helyedben is akár, de a doboza nagyon sokáig magában rejti az a semmivel nem pótolható illatot.


köszönet anyának a mai morzsáért!


2010. szeptember 8.

klettersteig túra

egy újabb kihívást teljesítettem, teljesítettünk a nagy Nyuszikám csapattal. egy állítólag végig nagyon kitett és nehéz mászást ígérő függőleges sziklafalat másztunk meg sokan. a helyszín Alsó-Ausztria a Türkensturz (Törökugrató) sziklafal.
 ha az ember lányának nincs tériszonya és némi rutinnal is rendelkezik már a klettersteig túrákat tekintve, szerintem könnyedén teljesíthető és odaföntről a látvány csodás. persze nem tagadom, hogy már a sziklafal tetején, a peremén állva nem jelentkezett az a bizonyos érzés a gyomorban, ami a tériszonyosoknál nyilván hatványozottabban jelentkezik. de ez csupán egy röpke pillanatig volt bennem.
 odafönt szívesen időztem volna még, de mivel más programunk is volt még mára, kényelmesen lesétáltunk. de tuti, hogy visszamegyünk még, sőőőt megkockáztatunk egy gerillasátrazást is, hogy aztán reggel a napfelkeltét a csúcson, gőzölgő kávéval a kézben tudjuk végignézni.
Szabadság, Nyuszikáim!

2010. szeptember 7.

ősz vagy tél?

befűtöttem! vazzeg, be kellett fűtenem, mer' kurrrrva hideg van. kint az égbolt tök olyan, mint télen... tiszta őrület!
eeeeeee...
borosteával és meleg radiátorral elég elviselhető... persze bent!

2010. szeptember 6.

álmok

lehet, hogy tényleg igaz az, ha valamire nagyon vágyunk és sokat gondolunk rá, akkor az úgy lesz?!
sokat mondogatom... sokat gondolok rá... álmodok róla...
ja, ja... tuuudom a Titok... de én nem bírom az ilyen kimondott és leírt és megmondom mi a tuti dolgokat. persze, persze... elolvastam...
én inkább csendben, magamban vagy másokkal merek álmodni és nagy terveket szövögetni és aztán, aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni.

2010. szeptember 4.

teljesítménytúra 25 km

hmmm... ha most vagi akarnék lenni, akkor azt mondanám simán lenyomtuk!
aztán közben mégis, minden vagi nélkül. legközelebb nem cicózunk, bevállaljuk a hosszabb útvonalat.
újabb oklevél, kitűző begyűjtve... ja, Dózer koma neve is felkerült az oklevélre, sőőőt, az egyik ellenőrzőponton még jutalomfalat is várta. ugye-ugye, a bronzfokozatú túrakutya!

az útvonal már jól ismert: Kőszeg (Jurisics vár) - Kenyér-hegy - Pogányok - Velem - Szt.Vid - Hörmann-forrás - Stájer-házak - Vöröskereszt - Óház-tető - Szálasi Bunker - Királyvölgy - Kőszeg (Jurisics vár) szintemelkedés minimális (660m), nehézsége elenyésző.

klassz volt!

2010. szeptember 2.

napi szám

Calypso Blues - Stephen Marley & Damian Marley



... de persze álljon itt az eredeti változata is Nat King Cole előadásában

fááj

a fejem... grrrr... se a kávé, se a reggeli, se a magenta bogyó nem segít.
kötőtűt ide, de jóó nagyot!

2010. szeptember 1.

ősz

asszem beköszöntött. előkerült az ágyneműtartóból a paplan, fiókból a meleg, kötött otthonzokni és már nem elég a szandi, szoknya, trikó, hanem sajna alapfelszerelés lesz a vastag pulcsi, esőkabát és zárt cipő, majd a sapkasál...
és pár napja ősz-szagot is szimatolok a levegőben... ez már visszafordíthatatlan...
kezdődhet a töksütés, gesztenyeszedés... és a forralt borozás...

2010. augusztus 29.

... felfutunk az Írottkőre...

ahaa! csak felfutunk az Írottkőre?! nem rossz terv, csak nem egészen jött össze... pár bibi volt csak. nem a megfelelő helyen álltunk meg a gépjárművel, hogy valóban csak felfussunk, aztán majd fagyizzunk egyet a Léka váránál, esetleg még Parndorf-ba is eljussunk. hehe! sejtettem, hogy sok lesz ez egy délutánra.
a gépjárműtől az Írottkő a tábla szerint 5,9 km... mit nekünk... felfutunk... a nyári kéktúra és egyéb teljesítménytúrák után... a nap süt, időnk van... (Ilonka néni megmondta, hogy vihar lesz estére...)
vidám bandukolás. sehol egy lélek. üdítő az erdő magánya. szeder rengeteg. éés még gördeszkás placcot is találtunk az erdő közepibe.

amikor már azt gondoltuk, hogy minnnyá ott vagyunk, akkor még mindig volt hátra pár km... kis pihenő, fasirttal és koviubival...
és amikor odaértünk, sejtettük, hogy nem mindennapi élményben és látványban lesz részünk.


Ausztria felől nagyon cudar fekete fellegek gyülekeztek (ugye, ugye, Ilonka néni megmondta...)

aztán azok ott is lettek a fejünk felett pillanatok alatt... na, de talán még a hegy előtt kidobja magából a javát és mi már csak a végét kapjuk... gyorsan elmegy... peeeersze... nem múlt el gyorsan.

szintén a kilátóban rekedt másik pár felajánlotta jószívűen, hogy átvisznek minket Kőszegre a kocsihoz... de nem... nekünk kell a kaland... éés már nem is esik!... gyorsan visszaérünk a kocsihoz. he-he... és ahogy meg van írva a nagykönyvben...  esett és esett, áztunk és áztunk, bokáig érő víz 6 km-en keresztül
végeredmény: semmi hiszti és elégedetlenség annak ellenére, hogy szárazon semmink sem maradt. csak a Dózer nem élvezte annyira. szegényem nem talált olyan helyet, ahol ne érte volna az eső, pedig nagyon utálja az esőt, olyankor ki nem tenné a lábacskáit otthonról.
és milyen jó, hogy van kocsi és benne a fűtés... vizes pólót, vizes cipőt le, ázott kuty a csomagtartóba... maxi fűtés, zene bekapcs... irány haza! otthon meleg zuhany, meleg tea, meleg vacsi... ahaa!

2010. augusztus 26.

aKazán

hááát, nem egészen így képzeltem el a szabadnapom előestéjét. na, de legalább a fürdőszoba kitakarítva.
a kombikazánokhoz és egyéb más szerkentyűkhöz meg követelek a legapróbb részletekig elmenő és megmagyarázó használati útmutatót vagy legalább egy víz-gáz és központi fűtés szerelő szuperférjet. korábban csak sejtettem, de most már tudom, hogy miért kellenek ezek a szerelő emberek... hee... nem véletlenül csak úgy vannak ám és szerelgetnek kazánokat meg csöveket meg egyebeket. a szerencsétlen, vétlen ezen kütyükhöz nem értű fehérnép meg igenis éljen a szakik segítségével és szakértelmével és rendszeresen nézesse meg, mer' különben a píínztárcája bánja és foghatja a fejét, hogy ajjjajjj... de talán... hm... neeeem, tuti megúszom és csak kicsiny baj volt a kazánommal és most már tudom, hogy mit, mér és hogyan... és felelősségteljes és tudatos használója leszek, ígérem.
(egyik szemem folyamatosan a víznyomásmérő digitális kijelzőn... nem megy feljebb, nem megy feljebb...úgy marad...úgy kell, hogy maradjon...)

2010. augusztus 24.

fúúú...

de szar genya egy nap... a kis gonosz női hormonok minden pozitív energiámat kétvállra fektették... de nem adom meg magam! megküzdök a banyával!

2010. augusztus 23.

ehhh...

... és akkor még hétfő is van... mint az imént megtudtam...
ha lehetne egy kívánságom, akkor csak úgy belebringáznék a világba bele... na jóó, még akkor lehetne egy nagy rét is, meg kockás pléd... meg mignon... helyette van hétfő, vége láthatatlan héttel, leragadó szemhéj, sok munka és csillapíthatatlan édességvágy... ehhh...

2010. augusztus 22.

dinnyelé

fokozza a vérképzést, tisztítja a bőrt, erősíti a csontokat, védi a nyálkahártyákat, aktiválja a szexuálhormonokat és javítja a szexuális kedvet.
Nyuszikám! tényleg nem lenne hülyeség belekezdeni a NAGY dinnyelé bizniszbe!
dinnyelevet mindenkinek!

2010. augusztus 20.

gusztushúsz

na akkor boldog gusztushúszt!
lehet hagyományt teremtek magamnak és sütök kenyeret. ha nem is újlisztből, de válogatott egészséges hozzávalókból, az bizti.
de ma báármennyire is szeretném, nem fog menni, mer a munka fogja vagyok, de holnap tuti belekezdek ebbe a projektbe.
most meg, ha nem is nagy gusztussal, de dógoz...

2010. augusztus 19.

lómaiak

a büdös lómaiak ellepték a várost. lezárták az utakat, A-ból B-be igencsak nehézkes az eljutás.
kezdődik a hosszúhétvégés őrület, a hömpölygő tömeggel, a lengeteg lómaival, tógával, meg a parasztvakítással... nem is bánom, hogy dolgozom.

2010. augusztus 18.

napi szám

nem vagyok egy nagy sorozatfüggő, de a Weeds az egyik kedvencem. eme remek nóta is a filmből való.
hát akkor... take my mind away... strike the hammer while the iron's hot...

Michael Franti_Ganja Babe

2010. augusztus 17.

genyaság

minden éven megfogadom, hogy mostantól, ha kell, genya leszek... aztán persze, sose tudok az lenni. alapból nincs meg bennem az, ami a genyasághoz kell. vinné el a fene! pedig néha úúúgy... jóól... de igazán... ahogy az igazi genyáktól is láttam... de nem megy... lelkifurdalást okoz...

2010. augusztus 16.

tíz

éves évfolyamtalálkozót szervezek. ehhh... de rég vót, tán igaz se vót... a szarkalábakon és a ráncokon kívűl mi a szöszt fogok felmutatni. se gyerek, se férj... szerelem, kutya, hütttőő, mosógép, hitel, egzisztencia... avvvan...
kattogank a fogaskerekeim, mer' má' a nevekre is alig emlékszem...

2010. augusztus 15.

napi morzsa: tejfölös gombapöri otthon

hmmm... érdekes ezen eddig még nem is gondolkodtam. vagyis mindig azt hittem, hogy az otthon és az itthon az ua. de nem! mert nekem pölö van egy otthonom és egy itthonom is. nyilván a kettő helyfüggő olyan értelemben, ha otthon vagyok, akkor az az itthon, és az itthon szemszögből a másik pedig az otthon és fordítva... ja... igen...


otthon ritkán vagyok, de mindig nagyon jó és megnyugtató. ott a család, anyaillat, apa kocsit hajt,  a kedvenc helyek... nincs is olyan hely otthon, ami ne hozna elő egy kedves emlékmorzsát. na meg persze ott vannak az emberek, barátok, családtagok, akik előszeretettel emlegetik a régen volt eseményeket. ... Csomómaris meg a Jatyika... a gombászás meg a málnázás... meg, ha arra a hegyre felmegyünk, akkor onnan eléred az eget és törhetsz belőle egy darabot... és persze soha nem mentünk fel arra, a hegyre... pedig mindig nagyon szerettem volna az anyunak hazavinni egy égdarabot, amiről azt hittem, hogy olyan, mint a tojáshéja, aminek a felénk néző fele kék, a másik fele meg fehér. de nem lett égdarabom se nekem, se az anyunak.


azóta minden nagyobb lett, pedig pont, hogy kisebbnek kéne látni, mert hogy felnőttem... de mégis nagyobb... az erdők, meg a fák, meg a minden... de még mindig biztonsággal közlekedek benne, tudom zsigerből mi merre van és honnan hova jutok és melyik gomba az ehető és azoknak hol van a lelőhelyük és hogyan kell a legfinomabban elkészíteni...


pölö a tejfölös rókagombapöri... hát az valami isteni... hónapok óta vágytam arra, hogy rókagombát szedjek, puha mohába ágyazott kicsi sárga tölcsérkék rádmosolyognak, majd a kosaradban landolnak és anyamódon, ropogósan, tejfölösen pörköltösödnek... hmmm...

jó volt otthon!

2010. augusztus 1.

lagzi=szar zene

méééé kell szar zene a lakodalmakhoz? egész jó lenne és még jól is érezném magam, ha nem lenne szintis vagy csoportos uuuaaa...
fáááradok!

2010. július 28.

minnyáá pihi

pár óra és irány Kapolcs, hogy a holnapi szabadnapunkon már a fűben vagy abárhol ébredjünk.

éjszakai túra

ami Hol lakik a Bubo Bubo? elnevezéssel lett meghírdetve. útvonal: Lukácsháza (felső) - Doroszlói erdő - Kőszegszerdahely - Velem - Cák - Pogányok - Kőszeg
kb. 20 km táv, nagyon minimális szintemelkedéssel, de annál több esővel és széllel. ezenkívűl nem láttam semmit, mer ugye éjszakai túra volt. de elmondhatom, hogy már ilyenen is voltam és még a  lappanytút vagy népies nevén kecskefejőt is hallottam.
a velemi kocsmában a kávé finom volt (bár a kocsmáros néni nem nagyon értett a kávéfőzőhöz, de a jó öreg kotyogóban azért még lehet bízni ) és nagyon frissítőleg hatott, 'mer nagyon közel álltam ahhoz, hogy inkább hazamegyek a jó meleg ágyikómba.


szinte villámgyorsan értünk Kőszegre (lehet sötétben az ember másképp érzékeli az idő múlását) és nagy szomorúságunkra semmilyen melegedő, fröccsöző helyet nem találtunk már nyitva hajnali 4 tájban. erre mondta, egy helyi arc, hiszen ez csak egy falu...
mivel még aznap melóztunk, jobbnak láttuk Kőszeg egyetlen taxisát felhívni, hogy mihamarabb ágyba, vagyis inkább a szivacsra jussunk egy jóóóó meleg zuhany után.
köszi Bandesz az élményt!

2010. július 26.

Cseszneki nyugalom

ritka és nagyon rövid szabadnapunkat Cseszneken töltöttük, drága barátainknál. ha már egyszer szabadnap, akkor amennyire csak lehet távolodjunk el a munkától és a napi rutintól, még ha otthon halmokban áll is a vasalatlan és a szennyes, pormacskák a sarkokban és a mindenhol, az üresüvegekből pedig lassan egy heti elemózsiát fedezni tudunk... na, de mindegy...
egy picit megkurtított munkaóra, gyors összepakolás, kutya, váltásruha, megtöltött piroskakosár, hideg sör az útra, persze a sofőrnek csak ázsványvíííz... :(
gyors útvonaltervezés, aztán irány a Bakony!
az úton végig dejavu érzés, mintha egy évvel ezelőtt lenne, amikor szintén Csesznekre autóztam, vendéglátóink esküvőjére, ami tttyűűűű, de micsoda lakodalom volt... hetedhétvilágraszóló...
ahogy közeledtünk egyre inkább leráztuk magunkról a sok-sok munka terhét és helyébe lassan beköltözött a nyugalom és a béke.
megérkezés után pedig végképp beszippantott minket a gondtalanság.

terített asztal finom házi Viki sütötte kenyérrel, húsos szalonnával, húsos kolbásszal, jófajta barackágyon érlelt törkölypálinkával... hmmmm... mint aki sosem evett és ivott hasonlót... kellemes beszélgetés a gyertyafénynél és persze a cseszneki vár büszke, csendes képe a domb tetején.
miután az utóbbi időben hozzászoktunk a sátorban alváshoz, vendéglátóink rövid győzködése után, az éjszakát sátorban töltöttük a patakparton egy felfújt gumimatrac és pléd társaságában. klassz volt és pihentető, bár reggelre hozzáragadt az arcunk a matrachoz és lenyomatot képezett rajta... :)
reggeli tejeskávé elfogyasztása a patakparti kőfalon, ami a legstabilabb a faluban! minden más kőfalat az utóbbi hetek esőzése, kimosta, kidöntötte!



majd egésznapos semmittevés, elrejtőzés a meleg elől, döglés az ágyon a kis Annával, főzőcske... a -cske ugyan egy kicsit kevés, mert a Viki ollllyan ebédet rittyentett, hogy felért egy kisebb lakodalommal.
délután pedig, amikor már enyhült a kánikula rövid túra a kőmosóhoz, amit eddig rejtegetett előlünk a Peti. most már állítólag megérdemeltem, hogy megismerjem Csesznek eme gyöngyszemét, ami valóban az.
sziklák, óriás kőpogácsák között csörgedező patakocska, tengerzöld hűsvízű medencékkel, sziklafalakban rejtett barlangokkal.



majd innen kacskaringós, meredek úton, cikázó, futkosó Dóóóó kíséretében feljutottunk a Cseszneki várba, ahonnan csodás kilátás nyilik eme kedves falura és lakóira. rövid túránk végén persze, ahogy ezt ilyenkor kell és illik betértünk a helyi kocsmába (Dévényiék kocsmájába).
ahol nagy duzzogva, mivel már sört nem ihatok, 'mer vezetek, letuszkoltam egy fanta citromot... ezután persze vendéglátóink meggyőztek, hogy ugyan már minek mennénk haza, majd ráérünk holnap reggel, hiszen csak 10-től dolgozunk. és hát az ember nehezen hagyja el azt a helyet, ahol jól érzi magát.

visszavágyunk és még visszamegyünk hozzátok Viki és Peti! köszönjük a végtelenül kedves vendéglátástokat!

2010. július 19.

északi szél/napi szám

kívánságom teljesült, megérkezett az északi szél. hűsítő és kellemes.
vele együtt jött a napi szám is, szintén északról Nordic Lounge, skandináv zenei válogatás, arról is az egyik kedvenc nujazz muzsika.

Hird_ Keep Your Hird

2010. július 17.

dög meleg

ez már kibírhatatlan. ha meg sem mozdulok, akkor is percek alatt leizzadok, hozzáragadok az asztalhoz, a billentyűzethez, újsághoz, vagy bármihez, ami a közelemben van.
hűsítő esőre vagy friss szellőre vágyom gyöngyöző sörrel vagy jéghideg fröccsel... ez csak kicsiny vágyam!
(08:33 és 28 fok van a szobában, ami nyugati fekvésű...)

2010. július 15.

határaim

Engem az életben a kíváncsiság, a kihívások érdekelnek, és a jó harc győzelmei és vereségei. Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, amelyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl saját határaimon. (Paulo Coelho)

az egyhetes kéktúra száztizenvalahány kilométere próbára tette testem, lelkem. bevallom, félelmekkel indultam, de nem vallottam kudarcot magamnak. kiszakadtam a megszokott életteremből, fejet hajtottam a hegyek előtt, együtt lélegeztem és léteztem a rétekkel, völgyekkel, dombokkal, hegyekkel, patakokkal. nem a hátamon hordott hatalmas hátizsák súlya volt a teher, hanem inkább önmagam és határaim ismerete. az ember magába száll és szembenéz önmagával, vagy éppen minden fölé kerekedve kívülről szemléli a nagy egészet. a hegy tetején állva rájössz, hogy minden milyen egyszerű, csak mi,  kicsi emberek bonyolítjuk és nehezítjük az életet.
minden embernek kellene egy hét az évben, amikor kiszakad a civilizációból és megpróbál együttélni és létezni a természettel. alázatra és békére tanít!


2010. július 4.

Bunker 2010 beszámoló

immáron a 9. bunkeron vagyok túl. jövőre lesz a 10. jubiluuum!

rutinos bunkeros lévén a beszerzés, készülődés, bepakolás a lehető legjobban sikeredett. jóóó előre lefoglalt szabad hétvége, mivel a bunker buli az év tutttti fix programja. történhet bármi, nincs elfogadható igazolás a hiányzásra.
időben beszerezett ellátmány: sörök, persze jól behűtve, igényesen választott tömény ital, mer hogy az ember öregedik és igényesebbé válik és már nem elégszik meg a tecsó tengerészitallal. szóval a fincsi tequilához, szépen felcikkezett citrom szeletkék, bedobozolva persze, ahogy azt a "campingozáshoz" illik, meg persze só is. másnapra sok ásványvizecske és sok-sok szendvics a közös reggelihez.
hááát a sátrat ez a 9 év már kissé megviselte, évről évre egyre kevesebb sátorpöcök marad, mostanra mindössze 4 db. nem sok. egyet kölcsön is kellett kérni. de a sátor állt...úgy ahogy...


megérkeztünk időben, kellő jó hangulat, ismerős arcok és persze sok új. mi is vittünk újakat. éééés, ahogy ezt mi emlegetni szoktuk, az újak mindig hánynak... (kipipálva, teljesítve) ez már amolyan hagyomány a mi ki bunker táborunkban. :)  Tozsi, semmi baj, majd talán jövőre! ;)
hamar ráhangolódtunk a hely hangulatához, az idő remek, tiszta égbolt, telihold, csodás panoráma a Balatonra.


remek zene, izzó tábortüzek, csinos plédek, kedves, vidám emberek.

négylábú szőrmók cimborámnak is voltak kutytársai, akikkel vidáman futkosott, játszhatott. persze a frizbee sem hiányozhatott, fontos kellék egy ilyen eseményen.
az este gyorsan elillant, mindig gyorsan vége, de még ott volt a másnap, ami szerves része az egésznek.
jómagam 1-2 óra alvás után nem tudtam nyugton maradni, mivel a bunkertársaim kidőltek így egyedül, azaz Dózzal néztük meg a napfelkeltét, hallgattunk reggeli zúzós zenét, gyűjtöttünk játszópajtásokat egy jó kis reggeli frizbeehez. persze a többieket sem hagytam ám nyugton...hogy a szöszbe lehet ilyenkor aludni? mikor csodásan süt a reggeli napocska, szól a zene, puha a fű... nem is kell ennél több egy kis boldogsághoz!
szóval köbö 4:30-tól 5-10 percenként jelentettem nekik a pontos időt és a hangulatot, hááátha mégis kedvet kapnának egy kis játékhoz! ne haragudjatok Nyuszikáim!




aztán nagy nehezen csak felkellt mindenki. közös reggeli a Szöszi csipős paprikás mackósajtjával, Adrián parizerjével, zsemléivel, a mi maradék bundáskenyérkéinkkel, némi langyos söröcskével.
sátorbontás, szemétszedés, talált tárgyak, sok-sok nevetés, ölelkezés a maradék bunker látogatókkal, bepakolás...hmmm...mintha sokkal több cuccunk lenne...


kocsibaaa beeee és irány a Balaton part, egy jó kis reggeli sütkérezés, pancsolás, hűűűs sörözés.




majd mindezek után egy közös ebéd, ahogy kell, kockás terííííttttőőő, rántott húúúús, sültkrumpliii, káposztasaláta, korsó ser.


jövőre veletek ugyanitt! jubiluuuum!