2010. augusztus 29.

... felfutunk az Írottkőre...

ahaa! csak felfutunk az Írottkőre?! nem rossz terv, csak nem egészen jött össze... pár bibi volt csak. nem a megfelelő helyen álltunk meg a gépjárművel, hogy valóban csak felfussunk, aztán majd fagyizzunk egyet a Léka váránál, esetleg még Parndorf-ba is eljussunk. hehe! sejtettem, hogy sok lesz ez egy délutánra.
a gépjárműtől az Írottkő a tábla szerint 5,9 km... mit nekünk... felfutunk... a nyári kéktúra és egyéb teljesítménytúrák után... a nap süt, időnk van... (Ilonka néni megmondta, hogy vihar lesz estére...)
vidám bandukolás. sehol egy lélek. üdítő az erdő magánya. szeder rengeteg. éés még gördeszkás placcot is találtunk az erdő közepibe.

amikor már azt gondoltuk, hogy minnnyá ott vagyunk, akkor még mindig volt hátra pár km... kis pihenő, fasirttal és koviubival...
és amikor odaértünk, sejtettük, hogy nem mindennapi élményben és látványban lesz részünk.


Ausztria felől nagyon cudar fekete fellegek gyülekeztek (ugye, ugye, Ilonka néni megmondta...)

aztán azok ott is lettek a fejünk felett pillanatok alatt... na, de talán még a hegy előtt kidobja magából a javát és mi már csak a végét kapjuk... gyorsan elmegy... peeeersze... nem múlt el gyorsan.

szintén a kilátóban rekedt másik pár felajánlotta jószívűen, hogy átvisznek minket Kőszegre a kocsihoz... de nem... nekünk kell a kaland... éés már nem is esik!... gyorsan visszaérünk a kocsihoz. he-he... és ahogy meg van írva a nagykönyvben...  esett és esett, áztunk és áztunk, bokáig érő víz 6 km-en keresztül
végeredmény: semmi hiszti és elégedetlenség annak ellenére, hogy szárazon semmink sem maradt. csak a Dózer nem élvezte annyira. szegényem nem talált olyan helyet, ahol ne érte volna az eső, pedig nagyon utálja az esőt, olyankor ki nem tenné a lábacskáit otthonról.
és milyen jó, hogy van kocsi és benne a fűtés... vizes pólót, vizes cipőt le, ázott kuty a csomagtartóba... maxi fűtés, zene bekapcs... irány haza! otthon meleg zuhany, meleg tea, meleg vacsi... ahaa!

2010. augusztus 26.

aKazán

hááát, nem egészen így képzeltem el a szabadnapom előestéjét. na, de legalább a fürdőszoba kitakarítva.
a kombikazánokhoz és egyéb más szerkentyűkhöz meg követelek a legapróbb részletekig elmenő és megmagyarázó használati útmutatót vagy legalább egy víz-gáz és központi fűtés szerelő szuperférjet. korábban csak sejtettem, de most már tudom, hogy miért kellenek ezek a szerelő emberek... hee... nem véletlenül csak úgy vannak ám és szerelgetnek kazánokat meg csöveket meg egyebeket. a szerencsétlen, vétlen ezen kütyükhöz nem értű fehérnép meg igenis éljen a szakik segítségével és szakértelmével és rendszeresen nézesse meg, mer' különben a píínztárcája bánja és foghatja a fejét, hogy ajjjajjj... de talán... hm... neeeem, tuti megúszom és csak kicsiny baj volt a kazánommal és most már tudom, hogy mit, mér és hogyan... és felelősségteljes és tudatos használója leszek, ígérem.
(egyik szemem folyamatosan a víznyomásmérő digitális kijelzőn... nem megy feljebb, nem megy feljebb...úgy marad...úgy kell, hogy maradjon...)

2010. augusztus 24.

fúúú...

de szar genya egy nap... a kis gonosz női hormonok minden pozitív energiámat kétvállra fektették... de nem adom meg magam! megküzdök a banyával!

2010. augusztus 23.

ehhh...

... és akkor még hétfő is van... mint az imént megtudtam...
ha lehetne egy kívánságom, akkor csak úgy belebringáznék a világba bele... na jóó, még akkor lehetne egy nagy rét is, meg kockás pléd... meg mignon... helyette van hétfő, vége láthatatlan héttel, leragadó szemhéj, sok munka és csillapíthatatlan édességvágy... ehhh...

2010. augusztus 22.

dinnyelé

fokozza a vérképzést, tisztítja a bőrt, erősíti a csontokat, védi a nyálkahártyákat, aktiválja a szexuálhormonokat és javítja a szexuális kedvet.
Nyuszikám! tényleg nem lenne hülyeség belekezdeni a NAGY dinnyelé bizniszbe!
dinnyelevet mindenkinek!

2010. augusztus 20.

gusztushúsz

na akkor boldog gusztushúszt!
lehet hagyományt teremtek magamnak és sütök kenyeret. ha nem is újlisztből, de válogatott egészséges hozzávalókból, az bizti.
de ma báármennyire is szeretném, nem fog menni, mer a munka fogja vagyok, de holnap tuti belekezdek ebbe a projektbe.
most meg, ha nem is nagy gusztussal, de dógoz...

2010. augusztus 19.

lómaiak

a büdös lómaiak ellepték a várost. lezárták az utakat, A-ból B-be igencsak nehézkes az eljutás.
kezdődik a hosszúhétvégés őrület, a hömpölygő tömeggel, a lengeteg lómaival, tógával, meg a parasztvakítással... nem is bánom, hogy dolgozom.

2010. augusztus 18.

napi szám

nem vagyok egy nagy sorozatfüggő, de a Weeds az egyik kedvencem. eme remek nóta is a filmből való.
hát akkor... take my mind away... strike the hammer while the iron's hot...

Michael Franti_Ganja Babe

2010. augusztus 17.

genyaság

minden éven megfogadom, hogy mostantól, ha kell, genya leszek... aztán persze, sose tudok az lenni. alapból nincs meg bennem az, ami a genyasághoz kell. vinné el a fene! pedig néha úúúgy... jóól... de igazán... ahogy az igazi genyáktól is láttam... de nem megy... lelkifurdalást okoz...

2010. augusztus 16.

tíz

éves évfolyamtalálkozót szervezek. ehhh... de rég vót, tán igaz se vót... a szarkalábakon és a ráncokon kívűl mi a szöszt fogok felmutatni. se gyerek, se férj... szerelem, kutya, hütttőő, mosógép, hitel, egzisztencia... avvvan...
kattogank a fogaskerekeim, mer' má' a nevekre is alig emlékszem...

2010. augusztus 15.

napi morzsa: tejfölös gombapöri otthon

hmmm... érdekes ezen eddig még nem is gondolkodtam. vagyis mindig azt hittem, hogy az otthon és az itthon az ua. de nem! mert nekem pölö van egy otthonom és egy itthonom is. nyilván a kettő helyfüggő olyan értelemben, ha otthon vagyok, akkor az az itthon, és az itthon szemszögből a másik pedig az otthon és fordítva... ja... igen...


otthon ritkán vagyok, de mindig nagyon jó és megnyugtató. ott a család, anyaillat, apa kocsit hajt,  a kedvenc helyek... nincs is olyan hely otthon, ami ne hozna elő egy kedves emlékmorzsát. na meg persze ott vannak az emberek, barátok, családtagok, akik előszeretettel emlegetik a régen volt eseményeket. ... Csomómaris meg a Jatyika... a gombászás meg a málnázás... meg, ha arra a hegyre felmegyünk, akkor onnan eléred az eget és törhetsz belőle egy darabot... és persze soha nem mentünk fel arra, a hegyre... pedig mindig nagyon szerettem volna az anyunak hazavinni egy égdarabot, amiről azt hittem, hogy olyan, mint a tojáshéja, aminek a felénk néző fele kék, a másik fele meg fehér. de nem lett égdarabom se nekem, se az anyunak.


azóta minden nagyobb lett, pedig pont, hogy kisebbnek kéne látni, mert hogy felnőttem... de mégis nagyobb... az erdők, meg a fák, meg a minden... de még mindig biztonsággal közlekedek benne, tudom zsigerből mi merre van és honnan hova jutok és melyik gomba az ehető és azoknak hol van a lelőhelyük és hogyan kell a legfinomabban elkészíteni...


pölö a tejfölös rókagombapöri... hát az valami isteni... hónapok óta vágytam arra, hogy rókagombát szedjek, puha mohába ágyazott kicsi sárga tölcsérkék rádmosolyognak, majd a kosaradban landolnak és anyamódon, ropogósan, tejfölösen pörköltösödnek... hmmm...

jó volt otthon!

2010. augusztus 1.

lagzi=szar zene

méééé kell szar zene a lakodalmakhoz? egész jó lenne és még jól is érezném magam, ha nem lenne szintis vagy csoportos uuuaaa...
fáááradok!