2010. október 30.

33

abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az óraátállítás miatt nem 24, hanem 25 órán keresztül ünnepelhetem a szülinapomat! jupijjjjéééé!!!
viszont most a gyertya megfordítással nem tudom se megtréfálni, se megfiatalítani magamat, mer' ha megfordítom is csak ugyanannyit mutat... sebaj... éljek-éljek sokáááá! :)

2010. október 29.

ki marad, ki elmegy

tegnap még volt rajta falevél, ma már csupasz teljesen... gyorsan történnek a dolgok... emberek jönnek, emberek mennek. ki marad, ki elmegy. talán az ősz sokszínű arca miatt, ami néha vakítóan színes, olyannyira, hogy kedvem lenne beleugrani, belehemperegni, elmerülni... közben pedig valaminek a vége, az elmúlása.
szép, múlékony burok mögött kicsit szomorkás érzések ezek. 
valaminek a vége, de valami újnak is a kezdete.
az elfújt falevelek, kik elmentek, remélhetőleg jó helyen lesznek.
jó utat és a legjobbakat! :)

2010. október 28.

itthon

hazaértünk a nagy utazásból. intenzív lelassulás volt ez a bő 10 nap, amit Bulgáriában töltöttünk. ezer és ezer élmény és impulzus hatása alatt vagyok, ami még nem ülepedett le bennem. kicsit fura a helyzet, hogy most egy más helyen vagyok már, bár nyilván a váltás nem volt túl gyors, hiszen az 1000 km, amit levezettem a két hely és ország között nem kevés. hazaérni jó és megnyugtató érzés volt, de máris belecseppentem a munkába, ami kissé kusza de már kezdem megszokni. a nap süt és ez csodás. sőt be kell valljam, még ezt a csípős és nem éppen kellemes őszi cidri hideget is élvezem. visszatérnek a reggeli már ösztönös cselekvések, sapka, sál, kesztyű melegébe burkolózott kutyaséták, szipogás, jégkaparás a kocsi ablakáról, gyengéd meleg napsugarak cirógatása, falevelek hullása... hmmmm...
amint leülepedtek bennem az elmúlt napok élményei, megpróbálom összefoglalni, sorokba szedni és az éterbe kürtölni.

2010. október 15.

2010. október 14.

kalandok


jók vagyunk! tök jók vagyunk! ez nagyon megy nekünk. teljesen át tudjuk adni az érzést, hogy túrázni jó.
és tényleg élvezik... és a mosoly az arcukon... benne vannak minden játékban és komolyabb kihívásban. még a mindenféle komoly betegséggel és nyavalyával sem cicóznak és nyafognak, persze nem is kell különösebb biztatás, mert bíznak magukban és legyőzik a nehézséget, az emelkedőket,


a sziklafalon ereszkedést, és nincsenek egyedül, mert  a többiek tényleg ott vannak és mindenkire figyelnek és felemelik a társaikat. ilyen az igazi csapat! klassz volt velük lenni, velük dolgozni. talán még önállóan is elindulnak majd túrázni, de hogy jó élménnyel ajándékoztuk meg őket, az biztos.

2010. október 12.

sok

asszem kicsit elmentek mellettem az elmúlt napok. nem azt mondom, hogy nélkülem, sőt nagyon is velem, meg a sok-sok mindennel. besűrűsödött teendőkkel, gondokkal, örömökkel, felesleges körökkel.
mindig rájövök és megerősítéseket kapok, hogy nem vagyok elég tudatos, de persze javítani sem akarok rajta. akar a fene tudatos lenni! még akkor sem, ha sokszor kihoz a sodromból a szétszórtságom, szeleburdiságom, banyaságom. nagyon banyás voltam, vagyok... a kis genya hormonok... ez van. tudom, hogy feleslegesen idegeskedek és aggódok dolgokon, de ez is én vagyok. ez is csak női mivoltomat bizonyítja, hogy törekszem a biztonságra, ami nem feltétlenül jelenti az állandóságot és a tudatosságot. de ki az, aki szereti a bizonytalanságot és a kilátástalanságot? szerintem senki, nemhogy még egy nő?!
de azért kapom a jó tanácsokat, okos gondolatokat, amik segítenek abban, hogy a helyes ösvényen maradjak vagy legalább a közelében.
ebben a sok-sok mindenben, ami egy időben zajlik körülöttem nincs is időm a közeledő nagy kihívásra gondolni és lelkiekben felkészülni. pedig jó lenne csak erre koncentrálni.
nagy út előtt állunk, nem kis kihívással. Bulgária messze van, de nem tojok be, levezetek! mit nekem a keménykedő szerv rendőrök, akik állítólag mindenkit megbüntetnek... lenyomom őket és nem kapnak okot a kötekedésre.


aztán meg a havas, hideg, közel 3000 m magas hegyek Tőletek sem reszketek. felkészültünk, van mindenünk: sapka, sál, kesztyű, meleg zokni, vízhatlan bakancs, kamásli, túrabot, termosz, tájékozódás ereje, erős akarat, kalandvágy. megyünk és végigjárjuk a Rila hegység gerincét.
előtte még lenyomunk két nap kalandtúrát, két csapatnak a Kőszegi-hegységben, bemelegítésnek nem lesz rossz. meg aztán tudjuk, hogy mi ebben igazán jók vagyunk! ...és ez erőt ad...

2010. október 6.

diószedő nap



naaaaagy, diószedő napot hirdetek!

persze, ahogy az ablakon kinézek, ez nem éppen a legalkalmasabb idő eme tevékenységre, de ami késik, az nem jön időben... ahogy a mondás tartja.
lesz még itt száraz idő, cirógató napocska, meg aztán a dijjjó java odafönt van a fán. szóval nem kapkodom el a dolgot. megvárom, amig lepotyog.
aztán hagyományokat is megtarthatjuk, meg is verhetjük a fát, hogy jövőre több diót teremjen. természetesen, aki csatlakozik eme remek tevékenységhez, megvendégelem forralt borral, diós finomságokkal és meleg ebéddel és még diót is kap. asszem nem lesz megeröltető, mert csak egy diófám van, igaz az jóóóó nagy. de ha elfogyna a dió a fáról és a földről, akkor még mindig van egy csomó diófalevél...



hmmm?! remek kis program! velem a kertemben?!

2010. október 4.

tortúra

totál tortúra volt a napom fele. esküszöm megerőltetőbb, mint legyalogolni 35 km-t. bevonzottam minden rosszat, amit csak lehet. kééész. de végeztem vele, mármint a sok szarsággal. nem engedem, hogy a továbbiakban is mérgezzen. a kocsim kapott új akksit, a bankom megküldte az új bankkártyámat, torta, ajándék megvéve, a lakógyűlés sip-sup lerendezve, mindenki beleegyezett a jövőbeni felújításokba, beruházásokba. 
kafa lenne, ha mindet ki lehetne cserélni, hogy jól működjenek a dolgok, na de nyilván ezt nem lehet mindenre kivetíteni. az túl egyszerű lenne, hogy nem kell érte tenni.
a szar dolgokon nem éri meg bánkódni, át kell ugrani az árkot, még ha egy kicsit sáros is lesz az ember cipője és nadrágja. a sarat ki lehet mosni, ha meg folt marad rajta, akkor tudni fogom, hogy legközelebb nagyobbat kell ugranom.

2010. október 3.

keres

már napok óta tudom, hogy elő kéne keresnem a végzettségeimet igazoló papírokat, bizonyítványokat. de persze azt is tudtam, hogy a legutolsó pillanatra fogom hagyni, hogy valóban megkeressem. hööö, így legyen ötösöm a lottón!
egyébként is egy idegzsába vagyok, de ez még tovább fokozta a zsábaságomat. peeeersze, hogy sehol nem találtam. felforgattam az egész lakást, még a pincét is... mennyi szar van odalent dobozokban... éés persze az elejétől tudtam, hogy abban a nagy fekete bőröndben van, a legmagasabb polc tetején, amit székről  is csak lábujjhegyen állva ippen hogy elérem. ééés banyek tényleg ott volt, úgy ahogy elképzeltem, beborítékolva, szépen minden papírom egyben. nem vesztek el, háála!
na, de a nagy keresés közepette megtaláltam egy régóta elveszettnek hitt CD-t és elhatároztam, hogy rendszerezem és kidobálom a felesleges göncöket a pincéből. jó kis feladat a közeljövőre.

2010. október 1.

napi szám

na, és hogy máris színesítsem a borongós hangulatomat, meg aztán mivel ma van a zene világnapja, ma mindenképpen kell, hogy legyen napi számom.
az elmúlt napokban többször is hallottam ezt a fülemnek igen kellemes zeneszámot.

Facing The Sun _ Fritz Kalkbrenner

:(

az elmúlt napokat megmérgezte a csalódás és az átvertség érzése. és ez szar. szar, mert nem tehetek semmit. a bizalmam nagyon megingott és nem tudom, hogy ezt a megingott állapotot meg lehet-e erősíteni, vagy ez az állapot meddig tartható fent. úgy érzem én minden tőlem telhetőt megtettem, sőt néha többet is, és fáj, és bánt amit kaptam cserébe.
dühös vagyok és lehet olyan dolgokat teszek és mondok, amiket nem kéne, de nehéz visszafognom magam.
ha magamban tartom, akkor csak belülről mérgezem magam és ez a mérgezett hangulat átragad más tetteimre is és ez nagyon, de nagyon nem jó. de mit lehet ilyenkor tenni?
nehéz úgy tenni továbbra is, mintha mi sem történt volna... de persze igyekszem a magam módján apró örömökkel és tettekkel vidám és mosolygós hangulatot varázsolni a mindennapjaimba és hamarosan meghódítom, meghódítjuk Bulgáriát is. hmmm... öröm az ürömben.