2016. november 28.

harmónia, mi?!

már nem vagyok a régi. két hétig bírtam a szinte semmin (csoki, alma, kenyércsücsök, szotyi) és kólán létet. most kábé annyi lóvét költöttem vitaminra és minden lófaszra, amit akár kajára is költhettem volna, ha lett volna rá időm. de persze nem volt. így most tolom ezerrel a lófaszokat magamba és próbálom eltüntetni a pattanást a homlokom közepéről. újra előkerültek a jégkrémes pálcikák és fáslidarabok a ujjaim kitámasztására. úgy fogy a korrektor a táskáim enyhítésére, mint még soha. és a türelmet is újra tanulom... 
(ma megölelt egy pedagógus... jut eszembe, hogy a múltkor is... egy másik...)

2016. november 20.

gondolataim az életről

robot létet élnénk? valóban? kattog a a fejemben ez a gondolat, amióta szellemileg elég jó kihívást jelentő barátommal erről beszélgettünk.
igen, azt gondolom vannak sokan, akik beállnak a sorba és érzelmek, valódi gondolatok, tettek nélkül teszik azt amit elvár tőlük abárki, a társadalom, a munkahely, az élet... nem tudom mekkora lehet ezeknek az embereknek, robotoknak a száma, azokkal szemben akik nem robot életet élnek. vagy legalább is hiszem és remélem, hogy nem robot életet élnek. hiszen vannak gondolataik, amiket kimondanak, amikről elmélkednek, van irányvonal ami mentén élnek, áramolnak a világban, alakítják magukat, nap mint nap megélik a vágyaikat, álmaikat, terveiket. terveznek, élnek, még akkor is ha netán van az életüknek robot része is, amit talán nem is robotlétként élnek meg. dolgoznak, pénzt keresnek, ami azt gondolom elengedhetetlen manapság az élethez. minden embernek vannak berögzült sémái, rutinjai a mindennapjainkban, amik fontosak, mert biztonságot adnak, de mégsem kőbe vésett elemei az életnek, mégis kapaszkodók, ami ha minden borul, ott vannak, és lehet rá építeni, lehet ezek mentén haladni, újra rakni, újra értelmezni. de ez nem a robot lét, ez egyszerűen csak az élet sorvezetői, ami mindenkinél más. mert más-más értékrend, más-más gondolatvilág, más-más elmélet, más-más felfogás szerint élünk, tesszük azt ami nekünk jó, ami mentén megvalósíthatjuk a vágyott vagy elérni kívánt életet, de mindezt fejjel, gondolatokkal, ami a robotnak, nincs, vagy nem is lehet, csak egy előre megírt algoritmus szerint teszi, amit tennie kell...
szóval a gondolat, a vélemény, az értelem, az elme az, ami a kulcs, ahhoz, hogy ne robot életet éljünk...

2016. november 15.

utálatos vasárnapok

és olyan is van, hogy nagyon nehezen viselem el magam és legszívesebben elfutnék az életemből ki a világba, messze mindentől és mindenkitől, munkától, hétköznapoktól, anyaságtól, NŐségtől, egyedülléttől, szeretői léttől...
ráfoghatnám a kis geci hormonokra, a teliholdra, a szuper holdra és még sorolhatnám... amik persze lehet valamelyest hozzá is járulnak a kialakult helyzethez, de mindezek tudata sem segít enyhíteni a szar érzéseket.
megfigyeltem, hogy legtöbbször vasárnap tör rám ez az érzés, vasárnap, ami afféle családi nap, vagy annak kéne lenni, vagy tudja a fene... és lehet emiatt, de iszonyat utalom azokat a vasárnapokat, amikor nincs mit tenni, amikor csak lenni kéne, mindenféle kényszer nélkül, nem csinálni semmit, vagy épp pont csinálni kéne, mondjuk szuperanyuként szorgosan RH-t sütni, húslevessel, meg kacsalábon forgó tortával vagy krémes süteménnyel, háát az nem megy nekem. az egész heti örült logisztikában én annyira elfáradok, hogy ehhez aztán már végképp nincs kedvem és erőm és ilyenkor már magammal sem vagyok jóban. szegény gyerekem issza meg ennek sokszor a levét, amit sajnálok, és inkább felkészítem rá, vagy előre elnézést kérek, hogy ma anya igazán nincs formában és jobb békén hagyni, fortyogjon csak a levében és duzzogjon a világra, bújjon a takaró alá és hüppögjön a fürdőszobában... aztán úgyis megnyugszik, kibékül magával és a világgal is. ilyen is van... ilyen vasárnapunk is van... 

2016. november 8.

találkozásom vala a műszempillával...

az úgy esett, hogy lehetőségem adódott egy kozmetikus vizsgán modellnek befeküdni. választani lehetett mit szeretnék.
műköröm?... hssssz... nem igazán hiszem, hogy valaki más jobban ki tudná festeni, mint én, bár tartósságát ítélve, az általam használt való igaz, már akár másnap is lepattanhat, mert hát, mosok, főzök, takarítok, mosogatok, gyereket nevelek, cangát ki-be cipelek, kutyát vakargatok és még sorolhatnám... szóval azt nem.
műszempilla?... hsssz... hát elgondolkodtam. a sajátom sem kicsi, és ha még fel is pöndörítem, akkor meg még nagyobb, de való igaz, hogy láttam már igazán tetszetős, szép példányokat, amik naaagyon természetesen néztek ki. hát legyen, egye penész, kipróbálom.
már amikor befeküdtem a leányzó kezei alá, éreztem hogy bajok lesznek. nem kicsit hisztizett a nőszemély, hogy ez nem igazság, másoknak sokkal egyszerűbb feladatot adtak, és hogy ő ezt annyira nem is tudja és hogy ez milyen sokáig tart. naa, fasza gondoltam. közben persze már le is ragasztotta a szememet, ki sem tudtam nyitni. gondoltam, akkor nincs mese, csukott szemmel kell megnyugtatnom és rávennem, hogy hagyja abba a hisztit.
mondtam neki, figyelj! ez most egy vizsga. nincs választásod, ha át akarsz menni, meg kell csinálnod. tök mindegy meddig tart, akkor is.
és akkor még próbálkozott, hogy komolyan mind a kettő szemre meg kell csinálnia?!
itt kezdtem én is kétségbe esni, szóval inkább folytattam a nyugtatást.
akkor most tényleg nyugodj meg. a következő a helyzet. nekem este randim lesz, ahol szép akarok lenni, véletlenül sem szeretnék fél szemnyi szempillával megjelenni. szóval, most felejtse el, hogy mi a szösz van és álljon neki, és csinálja meg. 
és aztán elkezdtünk beszélgetni a randiról, meg a pasikról, és éreztem, hogy megnyugszik. ő is mesélt én is meséltem, miközben készültek a pilláim.
kértem, hogy ne legyek természetellenesnek tűnő és nem kell, hogy dús és a lábam elé is árnyékot vető pillákat raknia, csak legyek csábos és szép.
nem tudom, mennyi idő telt el, mire elkészültem, de elkészültem, és bazira el is fáradtam.
a látványt tetszett, és valóban nem volt feltűnő. kikérdeztem mit lehet és mit nem lehet ezekkel a bizbaszokkal csinálni, mert, hogy sejtettem, hogy nem lehet akármit.
el is kezdte sorolni: dörzsölni, párnába fúrni, kifesteni, olajos szemfestéklemosóval lemosni tilos.
első nap kerüljem a gőzt, főzést, hagymapucolást, szoláriumozást és egyéb hőhatásokat és könnyezést előidéző aktivitásokat. és mindenféle mechanikus hatást.
na, jól van, remek.
mindezek tudatában vágtam neki az estének, holott tudtam, hogy a randim főzös randi lesz. és bár nem tartozik a kedvenc aktivitásaim közzé a főzés, de ha más csinálja szívesen segítek.  így volt ez most is. persze megkaptam, hogy pucoljak hagymát... na, fasza. bár előkerült egy késes daraboló, aminek fedele is volt, szóval a könnyezést, elmaradt. bár kifejezetten szeretek hagymapucolás közben sírni, mer'hogy olyankor lehet, rá lehet fogi a hagymára. de randira nem azért megy az ember, hogy sírjon. 
majd amikor már rotyogott a néger féle brazil rákpörkölt, nehezen álltam meg, hogy ne hajoljak a tál fölé és kevergessem meg párszor, naná, hogy a gőz főlé...
majd a pöri egyik hozzávalója volt a sütőben megsütött sütőtök is, amit naná, hogy én néztem meg először a sütőben és naná, hogy szembe csapott a sütőből kicsapó gőz... naná.
aztán persze az este folyamán a nevetés is sokszor torkollott sírásig nevetésbe, szóval a könnyeket is kapott az a fránya pilla, naná.
a dörzsölést igyekeztem elkerülni, de más mechanikus hatást kérem, hogy a szöszben lehet elkerülni egy randin? akarva akaratlanul csók közben is megesik, hogy a pillák a másik arcához érnek, sőőőt dörzsölődnek és akkor a pikáns részekig nem is megyek el, mert az aztán már túl intim lenne...
az alvásról meg aztán nem is beszélve. alvás közben ugyanis nehezen tudom magam kontrollálni, hogy nem fekszem hasra, sőt mi több, nem nyomom a fejem a párnába.
ébredés után meg aztán pláne, ásítás, ébredezés, szemdörzsölés, jah nem, azt nem szabad... a tükör előtt próbáltam valami fejet varázsolni magamnak, vagyis a pilláimnak, merthogy igencsak összekuszálódtak, belegabalyodtak mindenféle szöszök a plédből, hajszálak... és a mosást is csak módjával, jutottak eszembe a leányzó szavai...
arról nem is beszélve, hogy a szemem előtt folyton látok egy csillogást, mintha kis csillámok lennének, pedig csak a pilláim és emiatt mindig piszkálom is, mert olyan érzés, mintha vizes lenne.
egyetlen előnyt tudok csak felmutatni, az pedig az, hogy reggelente nem kell sminkelni, mert nem szükséges. bár én kifejezetten szerettem a reggeli rohanásban a szemfestést és a pilláim kunkorítását.
ugyan a műpillákhoz is kipróbáltam a szemem kihúzást, de a lemosás nem ment könnyen, mert a vattakorong folyton beleragadt a pillámba... szóval most ezt is hanyagolom.
vagyis a lényeg a lényeg, ezt nem nekem találták ki. amíg még megvannak, megtartom őket, de bevallom már alig várom, hogy lehulljon mind. nem is értem, hogy van ehhez türelme a nőknek. fésülgetni, igazítgatni, meg gondolom egy idő után ezeket újra kell rakatni, vagy tölteni, hogy szakszerűen fejezzem ki magam. te jó ég, ez iszonyat sok idő, meg kötöttség, meg pénz, mert mint megtudtam nem olcsó mulatság. ezt azt hiszem nem nekem találták ki... jók nekem a sajátjaim. remélem nem hullanak ki, miután elhullajtom városszerte a műket.
szóval így vala első találkozásom a műpillákkal, gőzzel, könnyel, randival...

2016. november 3.

van rosszabb, mint a szar kávé

és a szar tegnapi reggelt lehet fokozni. írtam már, hogy szeretem a szomszédaimat. ez így van továbbra is, persze... de amikor reggel, bazira reggel - megnéztem, nem voltam rest a telefonomat, 05:47-et mutatott - arra ébredek, hogy az ágyam alatt lévő pincében a Peti megint fát hasogat... hát a kisfaszom, micsodám kivan... mégis... grrrr...
jujjj de mérges voltam... de aztán lenyugodtam... becsuktam a szemem, lesz házam az erdő szélén, ahol a párás fűre lépek, ha kilépek az ajtón és ott majd biztos csak a madarakra leszek mérges, hogy csiripelnek és a mókusokra, hogy elcsenik a mogyorót... baltás, hasogatós jó napot!

2016. november 2.

a szerdai hétfő

nem is indulhatna szarabbul egy szerdai hétfő, minthogy a kávéfőző szűrőt kávéstól beleejti az ember lánya a kukába, a sok szar közzé, amiért aztán könyökig le kell merülni. majd amikor, azt gondolod minden összeállt és csak a kávélefogót kell a kávéfőző alá tenni, a kávélefogót tele találod lefőzött kávéval, amit tegnap a szülők hagytak elutazásuk után... megmelegíted és szörnyen szar ízűnek találod... szörnyen. rájössz, hogy tegnap is ugyanezt gondoltad, amikor ágyba kaptad és rájössz, hogy azért, mert eltértél a megszokott minőségi perui kávétól és az ajándékba kapott szart főzted az elmúlt napokban.
helló szerdai hétfő!
ugyanitt szar lavazza kávé ingyen elvihető...