2012. augusztus 31.

mérhetetlenül

fáradt vagyok. eddig azt hittem a meleg és a kávéfőzőm (na, meg persze, hogy anya vagyok) hiánya okozza ezt a totális zombultságot. de azt hiszem, vagyis most már kezd bizonyossá válni, hogy ennek egy az egyben az anyaság az oka. pár napja már kapok rendes kávét, olyan igazi, szívdobogtatósat, a kanál is megáll benne, olyan erős és aludni is alszom, mer' a nagyszülők átvették a reggeli, vagyis inkább hajnali ügyeletet a gyerekemnél. én meg a kávé után mormolok tovább. majd egy idő után lelkifurdalással felkelek, az egész napot mégsem aludhatom át... újabb kávé és valahogy próbálok éber, aktív ember lenni és nem minden adandó alkalommal elaludni. pedig bizisssten menne a füvön, a hintában, az étkezősarokban, a kocsiban, evés közben és után, a kádban, az almafa alatt, a szőlőlugasban és most itt a laptoppal az ölemben is...
elmúlik ez valaha? leszek valamikor kipihent újra?

2012. augusztus 26.

amit a férfi(fuc)kkk jobban tudnak...

asszem nem csak a molyoknál szerepeltem le... nem kell annyira a férfi szerepeket erőltetni magunkra. be kell látni, ha nem megy, hát nem megy... nem szégyen.
a minap a csajokkal csajos estét tartottunk. remek volt. remekebb lehetett volna, ha nem nyaltam volna be egy vírust vagy valami nyavaját, ami úgy ledöntött a lábamről, hogy csak feküdni bírtam és a wc-n ülni. bármit megettem, rövid idő alatt átfutott rajtam. na, de nem is ez a lényeg. hanem. az estére én voltam a megbízott ügyes lány, aki majd letölti a kiszemelt filmet, ami jó móka lesz a bor és a vacsi után, együtt az ágyban. próbáltam tiltakozni, valami előérzettel magamban, hogy nem olyan jó ötlet, hogy én... de nem hittek nekem. letöltés pikk-pakk meg is volt. ezzel annyira nem is szokott gondom lenni. na, de felirat is kéne (annyira sajna nem jó anyanyelvtudásom). próbáltam is egy régi emberemtől segítséget kérni, burkoltan jelezvén, hogy én ehhez annyira nem értek na... de lerázott... ez van. adott címet, hol próbálkozzak. jóóvan, találtam is. össze is párosítottam a filmet a felirattal, ami persze nem stimmolt. késett... bakker. valami azé ragadt rám még az emberes időszakról, tudtam, hogy mi a legtutibb lejátszó és abban aztán lehet késleltetni vagy siettetni a feliratot. remek. akkor ez így jó is lesz.
csak aztán arra nem gondoltam, hogy a  kultúráért felelős barátosném, szőke és, hogy nála is ez az embere dolga szokott volt lenni. és naná, hogy nem olyanlejátszója volt és naná, hogy nem tudtuk megnézni a filmet és naná, hogy már csak azért sem kértünk segítséget a férfitől, aki ezt a gondot pikk-pakk, sitty-sutty elintézte volna, mert férfi és neki egyértelmű, hogy mit mivel, hova és hogyan.

molyolok

a phaasz kivan, hogy engem ennyire szeretnek a különböző kártevő, csípő, harapó, elszaporodó, repkedő, ugró, vonuló kis bizbasz bogarak. nem tudom mit csinálhatok rosszul, de valami nálam mindig elszaporodik, nem kis bosszúságot okozva ezzel egyébként sem egyszerű (na, nem panaszként, mert jól vagyok) hétköznapjaimban.
most épp megint a molyok leptek el, de nem kicsit. pedig kára próbálok odafigyelni, hogy ne halmozzak, jól lezárjam, kitakarítsam, kidobjam azokat a lehetséges dolgokat, amiket ezek a kis dögök szeretnek. de valamire, valamiért jönnek és repkednek, én meg kergetem és csapkodom és űzöm. vagyis űzném, de nem tágítanak. 
aztán meg van az a molycsapda, háromszögletűre lehet összehajtani és van benne feromon, amire jönnek... lehet arra jönnek? és már totál tele van... és esténként csak úgy repkednek körülötte. meg aztán fel van osztva mind a három oldala és meg is van számozva A B és C per számok. nemtom miért... talán helymeghatározás végett. mindegy is, mert nekem mind a három oldala ugyanúgy, ugyanolyan eloszlásban van beterítve a döglött vagy még vergődő molyokkal. érdekes. de majd lehet rájövök. asszem még vennem kell, mert lassan kirakják rá a molyok, hogy megtelt!
szóval küzdök ellenük és kivagyok... pedig nem is vagyok egy trehány, koszban élő nőszemély. van igényem a rendre és a tisztaságra és a harmóniára.
ezt vajon egy férfi megoldaná? vagy ez inkább női feladat? ha női, akkor leszerepeltem.

2012. augusztus 22.

napi szám

egy régi klasszikus, amitől aztán bele megy az ember lábába a boogie... forró egy nap volt a mai...

Blue Boy_Remember Me

2012. augusztus 20.

rettenet

a világ leggusztustalanabb és leghaszontalanabb teremtménye a csupasz csiga. (vagy kágyiló, más nevével nem találkoztam még.) azóta gondolom így, hogy mezítláb ráléptem és szétcuppant a lábujjaim között és körömkefével is nehezen sikerült eltávolítani a ragadós maradványait, majd egy másik alkalommal észrevétlen az ebem itatós táljával a lakásba vittem, majd onnan nem kis hidegrázás, sikítozás, undor és helyben toporgás és bárcsak valaki eltüntetné innen és ne nekem kelljen, mert ezt nem bíííííírom ki érzéseket keltett bennem. de asszem ez elég indok... meg aztán van pár horrorfilm, vagyis pontosabban mindig csak egy jut az eszembe róluk (az elég jó is, szerintem) és ebben elég szembetűnő a hasonlóság.
rettenet egy teremtmény, na...

2012. augusztus 19.

kertemből az asztalomra

beérett az első adag énparadicsom, ami szerény egyszemélyes vacsorámat fedezte is. pompás! és milyen egyszerű... frissen a kertből, egyenként leszedve... illatos és ízletes... én gondoztam, én neveltem...


2012. augusztus 11.

felpaprikázva

az ember nem azt várná a képkeretezőtől, hogy amit elhoz tőle, értem ezalatt a bekeretezett képet, hogy azt minden különösebb teendő nélkül, felakaszthatja a már előre kifúrt, bekalapált képakasztóra, szögre, tiplibeágyazott csavarba? mer' én igen... közel egy óra drótozás, annak különbözőféleképpen történő befűzése, a megfelelően elosztott súlypontok végett, majd azok a nyamvadt bepattintós bizbaszok, amik aztán egy minimális erőre el is törtnek és a már másodszorra megcsináltatott üveg is eltörik, akkor azt hiszem méltán gondolom azt, hogy a hiba nem az én készülékemben van... hanem a cégüket még matricával is jelző, több éves múltra visszatekintő, magukat képkeretezőnek tartó családi vállalkozásban van.
reklamálnom kell, amit utálok... de ehhez az kell, hogy valahogyan egyszerre (na, ez tuti megvalósíthatatlan) vagy  külön-külön, nem kis logisztika árán a gyerekemet és a bazi nagy méretű és már törött üvegű képet kicipeljem a több lépcsős és ajtós házból és bepakoljam a kocsiba, majd elautózzak a képkeretezőhöz, ahol aztán kocsiból ki a gyerek, bazi nagy méretű és már törött üvegű kép, lépcsőn föl, ajtón be... ami garantált, hogy kissé felpaprikázva érkezem, genya leszek és talán elérem, hogy ingyen és bérmentve, normálisan megcsinálják a munkájukat.

2012. augusztus 10.

tej, tampon, hova...

ismételtem  a kocsiban ülve barátnőm bevásárlólistáját, aki bucira dagadt teknősbéka szemekkel ült mellettem... nagy sóhajjal jelezvén, ő nem képes bemenni és megvenni ezeket... szívet szaggató szakítás után alap kellék lehet... a túléléshez... ha már szerelmet vagy szeretet nem lehet bedobozolva, palackozva vagy éppen apró pirulákba zárva a polcról leemelni.



pedig csak erre vágyik mindenki... szeretetre... oda s vissza...

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.

drága barátnőm ajánlásával... 
valóban csak ennyi lenne... így kéne tenni?...

2012. augusztus 7.

szarszag

van mindenhol. szegény gyerekemet szagolgatom, mert erre (is) kifinomult anyai orrom folyton érzi. de nem, nem az ő pelusából jön és a lakásban sem találtam véletlenül ott hagyott kis csomagot és még csak én sem léptem szarba... bakker... akkor honnan jön? aztán rájöttem, hogy az egész várost belengi ez a szag... gondolom a csatorna szellőztető az olimpiát nézi... a wunderbaum meg leesett a szegről... van ez így...

2012. augusztus 6.

a balatonérzés...

imádom ezt a nyarat. rég nem volt ennyi jó élmény és jó ember körülöttem. 
nem tervezünk, de szinte nincs olyan hét, hogy ne adódna valami remek lehetőség az újabb élményekre. ugye-ugye a spontaneitás...
Kisszösznek hála és köszönet az elmúlt napokért. csodás volt vele... baráti beszélgetések két helyszín két teraszán, borozás, sörözés, koncert, utazás, szabadsáááág... Balaton... még egy hangyányi Kapolcs is belefért...
tudom a dolgom, erős vagyok, jól vagyok és ha én jól vagyok, a gyerekem is jól van. az érzések átadódnak... minden érzés... még a balatonérzés is...



meglátni a tavat, végigautózni a parton és a Balaton-felvidéken, ott lenni és átadni magad a helynek... bzzz... dejó...
(valaki megdobhatna úgy örökbe egy balatoni nyaralóval... nem kell, hogy nagy és puccos legyen... az eccerű a naccerűűű...)
nadee, amíg nincs, addig beérjük ezekkel a néhány napokkal, amit már sikerült idén ott tölteni... és ebből töltekezünk, az álmok meg kellenek, azok tartanak életben... azok is...

2012. augusztus 5.

helikópáter

tegnap, először, magától elaludt a földön, nem az ágyban... minden általam, vagy más által nyújtott altatási segédlet nélkül. nem semmi, ezt is eljött. lassan, lassan rájön mindenre és hogy nem kellek én mindig, mindenhez.
egyébként asszem a várakozástól történhetett mindez. a közelünkben van a kórház és mostanában úgy tűnik sokat jön-megy a mentőhelikópáter, ami persze nagyon tetszik a gyerekemnek. csodálattal szemlélte a leszálló nagy, fém égi madarat, aztán csak várt, várt... hátha újra láthatja... majd elaludt... és később, amikor mégis felszállt a nagy hangzavarra sem ébredt fel...


...férfi, ízig, vérig...

2012. augusztus 4.

napi szám

na, ez már nyár elejétől kedvenc... igaz, oly egyszerű ovis dallam, de mégis jóó... pancsoláshoz, bringázáshoz, hintázáshoz...  bólogatni, kezet lengetni szabad...

A.geh Wirklich?_Freibad