2012. szeptember 27.

illatok

egyszerűen imádom a frissen felfestett útjelzések illatát... persze tudom, nem a jeleknek  van illata...
...és nagyon hiányzik aFérfi illata... borotválkozás után, frissen arcvizezve, beleszippantani aFérfi füle mögé... de rég is éreztem...

2012. szeptember 26.

2012. szeptember 25.

szezonvégi lepattanó

Julis barátnőnk szalonspicces be/elszólása, nekünk három facér fasza csajnak... hátha most, így a szezonvégén akad valami a horgunkra.
persze egyáltalán nem ilyen céllal és szándékkal indultunk útnak, de ez maradt a jelmondatunk.
az indulás egyáltalán nem volt egyszerű, de így visszatekintve valamiért mindennek pont úgy kellett történnie, ahogy történt. ha akkor indulunk, ahogy eredetileg terveztük, minden-minden másképp lett volna.
de így első éjszaka olyan csillagos egünk volt, mint még soha. az univerzum mindent hallott, amit kimondtunk.
így, hárman együtt rég voltunk. különös az élet, hogy az elmúlt évek eseményei és történései is együtt tartottak minket és amennyire különbözőek vagyunk, annyira hasonlítunk is egymásra.


a halmazaink metszik egymást, még ha különböző utakat is járunk. és ez így szép.
tudunk egymásról jót és rosszat, tudunk egymásnak segítő kezet nyújtani, tudunk együtt örülni és tudunk olyat mondani, ami helyrebillenti az embert. ... ez a barátság...
nadeee vissza a lepattanóra... ami aztán tényleg nem volt, mert a nagy igazság az, hogy a Balaton azon részén nem volt senki csak a nyuggerek és mi. de mindenhol. a parton, a kilátóban, az utcán, a boltban, a vendéglőben, még a nyaralónk srégen szomszédságában is. és ez kérem nagyban nehezítette volna a dolgunkat, ha valóban a  lepattanószerzés lett volna a szándékunk. ...szóval így jártunk.
a szándék az együttlét volt és, hogy kiszakadjunk onnan, ahol a szürke hétköznapokat éljük és felöltődjünk élményekkel.
és élmények voltak... 

a parton...


a kilátóban...


az erdőben...


az utcán...



köszi csajok! jó volt együtt!... és az univerzum már tudja mire vágyunk...

2012. szeptember 20.

1. szülinap

az eddig vezető út volt göröngyös, sírós, elkeseredett, iszonyatosan fáradt, magányos, dühös, de ezeket mind-mind feledtetik az út boldog, nevetős, büszke, erős, szabad, anya vagyok, barát vagyok, stabil macskakövei.
és a legstabilabb kövem Te vagy, kicsi fiam, Bende. köszönöm, hogy az anyukád lehetek!


napra pontosan emlékszem, amikor először a szemembe néztél...
amikor először átfordultál...
amikor először megijedtél az idegenektől...
amikor először aludtál el hason és oldalt fekve...
amikor először úsztunk együtt...
amikor először térdepeltél...
amikor először felültél...
amikor először használtuk az orrszívó-porszívót...
amikor először túráztunk Veled...
amikor először másztál... pakolgattad a kicsi kezecskéid, térdecskéid...
amikor először felálltál...
amikor az első fogacskád kibújt...
amikor először másztál fel a lépcsőn... (18 lépcsőfokon!!!)
amikor először álltál meg kapaszkodás nélkül...
amikor először bicajoztunk együtt...
amikor először tetted meg az első lépéseidet egyedül...
amikor először pancsoltál a kerti medencében a szomszéd gyerekekkel...
amikor először beteg lettél...
amikor először mentünk együtt hip-hop koncertre...
amikor először nyaraltunk...
amikor először találtál be a megfelelő formával a megfelelő lyukba...
amikor először másztál fel a fotelba...
amikor először voltál fodrásznál...
a többit majd szóban Neked...

boldog szülinapot! szeretlek!
anya

2012. szeptember 19.

háztartási részleg

lelkes anyaként készülök a gyerekem első szülinapjára. persze mindenki csitítgat nem kell ám nagy porverés, úgysem emlékszik majd semmire... na de bakker, mégiscsak az első. szóval azért én továbbra is lelkesedem.
ajándékban nem akarok elszállni, csak ami hasznos és érdekli is. játékból meg úgyis van annyi, mint a fene.
viszont imádja a partvisomat és a felmosó szettemet. naná, hogy beszerzek neki egyet. gondoltam ilyet nem nem nagyon keresnek a játékboltban... gondoltam... naivan... aztán az eladó megmutatta a háztartási részleget... vazzeeeeg... ledöbbentem... minden van, minden. még vámpír baba is...  seprű, lapát, felmosószett... kicsiben... kipipálva. már csak egy fasza tortát kell sütnöm továbbra is lelkesen.

2012. szeptember 10.

melltartóügyileg

úgy állunk, hogy újra tudom hordani a régi darabjaimat. ez igazán pompás hír a számomra. gömbölyödő pocakkal, amikor megiramodtak a méreteim, nem is gondoltam volna, hogy egyszer ez a nap is eljön. bevallom ezt az állapotot sokkal jobban kedvelem, de ezt már korábban úgy is kifejtettem. tudom a régivi már nem leszek, de megelégszem a mostani állapotommal. csak rosszabb ne legyen. bár a tegnap este után most már azt is tudom, hogy lesz rosszabb is. nem úgy bírom már a dolgokat, mint kiscsikó koromban. gyerekkel a hátamon, kutyporázon egy szimpla séta és koncerthallgatás után úgy érzem magam, mint aki végigtáncolt egy egész éjszakát. 
valamit újra sportolnom kéne...

2012. szeptember 9.

2012. szeptember 8.

ló kell neked

ami majd meghozza a szerelmet. javasolta kedves mindenhez értő barátom. a lakásban a megfelelő helyre elhelyezve a feng shui meg a kínaiak szerint. és akkor majd meglásd, megjön a szerelem. lovon gondolom...
neki megjött, oszt boldog is, meg minden. hmmm... jóvan, végül is mé' ne. ha csak egy ló kell, akkor szerzek bazzeg, azon ne múljon. nem is nagyon tudtam honnan szerezzek. na, de még jó, hogy vannak a kínai boltok, ott aztán minden van, a szartól a repülőig. naná, hogy ló is volt. persze iszonyat giccses. egy daliás, ágaskodó kicsi lovat választottam, remélve, hogy majd alig látszik, meg gondoltam majd lefestem, hogy valahogy illeszkedjen a miliőmbe... neki is álltam a festésnek, naná, hogy strandkorlátkékre és akkor látom, hogy hiányzik a ló egyik lába. banyek, ilyen az én szerencsém. nemhogy fehér lovon nem jön majd, de még sánta is lesz a lovasom. szép kis jövőkép.