eltűntem. nem írtam. nincs baj. munka van, nyár van, hajtás és lazítás, gyerek(ek)kel, gyerek nélkül, de már hiányzik... a fiam.
több barátom mondta, hogy nem vagyok nyitott, valami nem enged, görcs van bennem, amit fel kéne oldani. és az igényeim sem kicsik így nehéz a megfelelő, hozzám való embert megtalálni. ami persze nem azt jelenti, hogy alább kéne adnom, csak tény, hogy jóval kisebb a kínálat. meg kell tanulnom ezt a helyzetet kezelni és magammal is foglalkozni, tanulni, fejlődni, lenni, tenni.
persze szó sincs, hogy rossz lenne most nekem. nem rossz, igenis jól érzem magam a bőrömben,csak meg kell fejtenem, hogy hogyan tudom kinyitni a zárt ajtókat. hogyan?