2014. július 31.

nyitás

eltűntem. nem írtam. nincs baj. munka van, nyár van, hajtás és lazítás, gyerek(ek)kel, gyerek nélkül, de már hiányzik... a fiam.
több barátom mondta, hogy nem vagyok nyitott, valami nem enged, görcs van bennem, amit fel kéne oldani. és az igényeim sem kicsik így nehéz a megfelelő, hozzám való embert megtalálni. ami persze nem azt jelenti, hogy alább kéne adnom, csak tény, hogy jóval kisebb a kínálat. meg kell tanulnom ezt a helyzetet kezelni és magammal is foglalkozni, tanulni, fejlődni, lenni, tenni.
persze szó sincs, hogy rossz lenne most nekem. nem rossz, igenis jól érzem magam a bőrömben,csak meg kell fejtenem, hogy hogyan tudom kinyitni a zárt ajtókat. hogyan?

2014. július 9.

kék, igen

kedves és őszinte észrevételeket fogalmaznak meg a gyerekek a kék hajamról, amióta kicsit többet vagyok velük és a közelükben.
egy táborozó gyerek a minap nagy, kerek szemekkel ezt mondta:
- neked kék a hajad?!
- igen, láthatod. - válaszoltam.
- de én úgy tudom, nem létezik olyan ember, akinek kék lenne a haja.
- ???? hmm...

egy másik kisfiú, akivel ma voltam a napköziben ezt kérdezte:
- neked igaziból kék a hajad, vagy ilyen?
- ilyen. - válaszoltam.

2014. július 2.

jólecke

ma a nyári záporban hazafelé bringázva megtanítottam a gyerekemnek, hogy a nyári zápor jó, nem kell tőle félni, megijedni, gyorsan kocsiba pattanni, eresz alá beállni, hanem lehet lassan tekerve, élvezni, érezni, átélni, szagolni...
- anya! az eső langyos és illatos!