2012. október 29.

napi szám

és a zene, ami ma eltalált. egyszerűen rendben van. ebből a cukiszőkefiúból ki sem néztem ezt az isteni hangot.

Sizarr_Purple Fried

végig a sárga úton...

kényeztetem magam és élvezem vagy megpróbálom élvezni azt, amit ad az élet nap mint nap, attól függetlenül, hogy legbelül mire is vágyom... mert, ha csak azután ácsingóznék, csak az töltené be a gondolataimat előbb vagy utóbb begolyóznék. szóval figyelem a jeleket és nem agyalok, csak érzek... és bevált (már sokszor, csak valahogy mindig letérek a sárga útról). aprókat lépek, kicsiből építkezek.
vágytam az olvasásra, mert az jó, kiszakít a valóságból, kitágítja a tereket... hát szartam arra magasról, hogy az utóbbi hetekben annyi kiadásom volt, hogy jobb nem is gondolni rá és vettem  magamnak egy könyvet, egy vadi újat, jó illatút, ami szembejött velem (kettő is volt, de mondom, kis lépésekben haladok... ott lesz az legközelebb is...).
uuuuuuuuuutálok a konyhában lenni, de a gyerekem ebédje miatt a délelőtt mindig a lakáshoz köt... de ma fittyet hánytam rá és a hideg és a hó ellenére fogtam a gyerekem és iszkiri... igen jó volt... térdig levélben jártunk és játszottunk a látható leheletünkkel, no meg kaptunk időpontot téligumi cserére meg a lökhárítóm újrafestésére. kellemeset a hasznossal.
a fittivit is jó lenne már újra látni, főleg érezni, de ez túl komoly logisztikát igényelne, szóval itthon kicsiben, egyedül gyúrok vazzeg... youtube-ról... (tudom mokás, de ez van), de talán nem dőlök majd ki az első szervánál, ha végre eljutok röpizni.
és a majd' minden esti boromat sem hagyom ki. ha már csak egy poharat hagyott a gyerekem, nehogy már porosodjon... igyekszem a nemhozzáértő, de ráérző választásokkal jó borokat csempészni az estéimbe.
vagy ott vannak a jókor kapott képeslapok, szívből jövő üzenetek, amik találkoznak az éppen megszületett elhatározásokkal...
vagy a jókor bekapcsolt rádió és a zene, ami helyrebillenti a dolgokat odabent...


2012. október 26.

hagyMa

a hagymapucolás a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy az ember lánya jól kibőgje magát, ha már nagyon vagy éppen eléggé tele van a faxa...

2012. október 24.

kiruccantunk

Zalába menni mindig olyan, mintha hazamennék. a barátaim, meg olyanok, mintha a családtagjaim lennének. szeretek ott lenni, szeretek velük lenni.
épp itt volt az ideje, hogy a gyerekemet is elvigyem és megmutassam neki, az ottani klassz helyeket, embereket és a hegyeket (amik igazából csak dombok ám). 








annyi energiám és lendületem soha nem lesz, mint amilyen fokon ég a barátnőm és reméltem, hogy valamit sikerül magammal hozni, de sajna nem... éppoly lassan indult a napunk, ahogy szokott... amíg én eljutottam a kávémig, ő valószínűleg már rég felmosta kétszer a konyháját, sip-sup kipakolta a mosogatógépet, elindította a gyereket, megszeretgette az emberét és el is bicajozott a szomszéd faluba és már javában okítja a nebulókat...
klassz volt veletek és köszönöm a barátságotokat!

2012. október 17.

napi szám

imádom ezt a faszit. bármikor képes felvidítani. ez a hanyag, elegáns, de mégis laza leszaromság, ami persze üdítően vidám... egyszerűen nem bíírom ki, hogy ne perdüljek táncra. minden számában azt érzem.
el is felejtettem azt a sok szarságot, váratlan kiadást, elromlott háztartási gépet, betegséget... husss... és közben csak dúdolom, dúdolom és ugyanúgy roggyantok, ahogy a klipp végén ez a Hawthorne fiú... na ez a lazaság...

Mayer Hawthorne ft. Rizzle Kicks_The Walk 

2012. október 9.

a megfékezhetetlen takony

gyakorló anyáknak már biztos megvan a módszere, hogyan kerüljük el a ruhánkra kerülő ázott keksz vagy piskóta és egyéb más ételmaradékokat, amik aztán a leglehetetlenebb helyeken vannak az ember ruháján és a lakásban mindenhol, gyerekmagasságban. nekem még nincs, már megszoktam... asszem nem is lehet ezzel mást tenni.
a napokban új jelenség tűnt fel. úgy néz ki, mintha egy csiga mászott volna végig a nadrágomon, a blúzom vállán, a párnán, a paplanon és az ágytakarón... gondolom ez időszakos lesz... amikor a csigák vonulnak...

2012. október 7.

tör-zúz

a gyerekem ezerrel... amit nehezen tolerálok és még fel is dühít... grrrr... 
az elmúlt két nap eredménye:
1 db állólámpa
1 db virágkaspó (a szebbik, kedvencebbik fajtából)
6 db borospohár (1 maradt még egy korábbi szériából, rendes gyerek...)
persze, tudom, hogy nem direkt csinálja... meg aztán pótolható dolgok, de akkor is... ilyenkor érzem igazán, ha nem lennék egyedül, talán még ez is könnyebb lenne és talán néha zárt ajtó mögött ülhetnék nyugodtan a wc-n, nem rajtkészültségben, hogy vajon hova mászik fel és mit borít magára, vagy a kávémat megihatnám békében és nem azt nézve, ahogy a kanalam vagy a poharam tartalma után sír... és még sorolhatnám... nem olyan nagy vágyak ezek, de mégis elérhetetlenek... egyelőre... valami front közeledhet...

2012. október 5.

éhes disznó...

éhes makkal, disznókat... avagy naívIvi esete az ablaktörlő alá csíptetett zsebkendővel...
úgy volt, hogy a csajokkal ismét filmnézős estét terveztünk. de, mint sok minden más, ez sem ment könnyen. kultúráért felelős barátosném idegzsábabanyahormonjai bekavartak és már-már meghiúsulni látszott a terv, de aztán egy jó ötlettel mégis-mégis sikerült.
még a gyerekem fürdetése előtt kocsiba pattantunk, hogy mindent elintézzünk, mire idegzsábában szenvedő barátnőnk végez a melóval. ahogy beülnék a kocsimba megláttam az ablaktörlő alá csúsztatott papírzsebkendőt. nahát... milyen vicces valaki, gondoltam elsőre... aztán megláttam rajta egy telefonszámot... nahát... gondoltam másodikra... ez meg mi a szösz? és méé? és ki?...
barátnőm: titkos hódoló... (széles vigyorral) kifigyelt és tudja, hogy a te kocsid. hívd fel! húúú, de izgi...
én: jajj, nemáá... (szív erősebben dobog) dehogy hívom... hívjuk fel a tudakozót, kié lehet ez a szám.
barátnőm: (felhívja az emberét és megkéri, derítse ki, kihez tartozik a szám)
én: (és akkor bevillan) vazzeg... mi van, ha valaki meghúzta a kocsimat?
barátnőm: tényleg... (közben visszahívja az embere... nincs név, de német és matek órákat ad és közli vele a barátnőm, hogy az is lehet valaki meghúzta a kocsit...)
én: (közben elképzelem milyen arcot vághatott az embere... nők... és röhögök magamon, hogy ez milyen szőkenős...)
megérkezünk... kiszállunk... sötét van... körbefutom az autóm... grrrr...  meghúzták az autóm... (megjegyzem, nagyon béna lehetett az illető és tuti nő, mert annyira frankón beparkoltam a két fa közzé, hogy csak egy nő képes arra, hogy ily módon meghúzza a kocsimat...)
majd minden dolog elvégzése után megérkezik a kultúráért felelős barátnőm és a teraszon pálinka és (ők) cigi közben megjegyzi, hogy neki az villant be, hogy ez egy lovaggyanús pasi lesz...tuti... de naívIvi legyint rá... ááá... ugyan... ilyen csak a filmekben...

folyt.köv.

mert megérdemlem

drága barátnőm megmondta: "nem cigizel, egyetlen káros szenvedélyed a pálinka, azt meg az apád hozza. még arra sem kell költened. megérdemled azt a táskát, vedd meg nyugodtan."
ennél jobb indokot még én sem találtam. meg aztán a táska, azaz egy új táska, egy nő életében...

2012. október 2.

konyhatündér

valami megszállt vagy megcsípett. nem ismerek magamra. az elmúlt napokban brillírozok a konyhában. persze továbbra sem nagy élvezettel tüsténkedek, inkább a kényszer visz rá, mer'hogy ugye... csak magamnak, nem tenném. 
nehogy a végén még szakácskönyvet is írjak... rutinIvi konyhatündér tanácsai, nem (csak) konyhatündéreknek...