2013. augusztus 27.

napi szám

két kedvenc együtt, na az csak jó lehet. ha jól emlékszem a Vadimot valami győri fesztiválon láttam, hallottam élőben először. ASM-éket még sajna nem volt alkalmam élőben élvezni, de majd egyszer biztos, remélem. mondjuk Párizsban egy lebújklubban csodás lenne...

Leader_DJ Vadim feat. Asm


járatos

vagyok a szar témájában, most már végképp tagadhatatlan.
ezidáig a gyerek és kutyaszarban szereztem széleskörű tapasztalatokat, de tegnap egy spontán tanfolyam keretében, megérezve a vidéki romantika illatát, megismerhettem a ló és szamár szar összetételét, az idő függvényében az egymásra rakódott mennyiség keménységét, eső hiányában a porózusságát. rendkívül élvezetes, jó pár órás vasvillázás, lapátolás, gereblyézés, szarhordással a hátam mögött bátran vállalom ez irányú, szar témába vágó, villázó, lapátoló, netán zacskózó, eltakarító kérdéseitek megválaszolását.
köszönet a tegnapi tanfolyam összes szarozó résztvevőjének a lelkiismeretes jelenlétét, hozzáállását.

2013. augusztus 23.

sztárálom

tegnap éjszaka rendkívül intenzív álmom vala. szinte mindenre emlékszem. ez ritka.
álmomban zsuzsa voltam. családi állapotomat tekintve, ahogy a valóságban is, egyedülálló, gyermekes anyuka. a gyermekem neve jordán volt. magamat kívülről csak egy pillanatra láttam, amint egy tükör előtt állok, csodás kék ruhában. egy tehetségkutató verseny döntőjére készültem az öltözőben, szívemben teljes izgalommal. énekeltem, nem tudom milyen lehetett a hangom, de a színpadon állva úgy tűnt, a közönség a lábaim előtt hever és imádják, ahogy énekelek.
aztán arra ébredtem, hogy a gyerekem bebújt mellém és kiskiflinagykifliben továbbaludtunk. az álom nem folytatódott és nem tudtam meg, vajon zsuzsa nyert-e a tehetségkutatón...

2013. augusztus 22.

intimivi

ez most asszem tényleg intim lesz. (Barna, ne is olvasd tovább)
egy ideje próbálok magamnak melltartót venni, mert a régieket széthordtam, elszakadtak, nem tartanak.
megbízható márkaboltban vásárlok, mert márka hű vagyok, de erről majd máskor egy másik posztban, és szomorúan tapasztaltam, hogy nincs rám való normális melltartó, csak szivacsos, de azt meg elvből nem veszek fel, mert büszke vagyok a saját formámra és nem akarom, hogy más formájú, hegyes cickóim legyenek.
az eladó igazán kitett magáért, mert előáll azokkal a darabokkal, amelyekből kiszedhető a szivacs, de azok közül a méretemnek megfelelő kosarat nem töltöttem ki és az egyel nagyobb vagy kisebb szintén nem volt jó. az eladó is feladta, mondta, vagy szivacsos, csúcsos, vagy semmi. maradtam a semminél és a régi szakadt, elnyűtt, kedvenc daraboknál.
a fehérneműk másik alsóbb rendű darabjai is összeesküdtek ellenem, de lehet ebben is csak én vagyok a béna, mert azt tapasztaltam, hogy az intimbetét, mint oly kedves, hasznos, fontos női kellék csak a pamutot komálja. a latex, poliamid, nylon darabokra aztán az istenért sem tapadna oda. ezzel is csak erősítve azt, hogy a nehéz napokon az ember lánya maradjon a pamutrakéta, nagymami méretű bugyogóknál.

rászántam magam

és az általános hisztiket, valamint a legyenmindenkéznélhaéheshaszomjashabeszarik estekre majdnem mindig felkészülten játszótérre járunk. már kétszer voltunk. és a kettő az már rendszeres. ezt a középiskolás, igen jóseggű, szürke bársonynadrágos fizikatanárom is megmondta már.
és nem is olyan rossz.
sikerült egy igen jó állapotban lévő játszóteret találnunk, ami bringával könnyen megközelíthető (gyalog nem vállalnám be minden nap). körbe van kerítve, ami nekem igen nagy segítség, mert még a gyerekem sem tudja átmászni és eddig még csak egyszer akart a kapun kimenni, akkor is egy kutya miatt és egy szintén kajla gyerek miatt, akinek az anyukája sem igen zavartatta magát abban a pillanatban, amikor a nagynak mondható gyereke kirohant a játszóteren kívül kikötött kutyájukhoz és a kinyitott kaput meglátva az én gyerekem is nekiiramodott nem kis sebességgel. 100 méter sprintet kellett lenyomnom, hogy elkapjam.
de ettől a malőrtől eltekintve, minden nagyon tuti, klafa. kedvesek és (a kapura is) nagyon figyelmesek az anyukák. a játékok jó állapotban vannak és biztonságosak. vannak padok, virágok, árnyék, nagy tér.
majdnem minden igényt kielégít. egy dolog nincs, az pedig a wc, és most hogy lékúrán vagyok, nem könnyű na. de megbirkózok ezzel is.
ha pedig nem szimpi valaki, aki ott van, akkor nem beszélgetek vele, ha szimpi és akarok, akkor beszélek. ilyen ez.
azt hiszem ma is elmegyünk és talán még meglesz a kinyúvasztott baszóbogár, ööö, akarom mondani bodobács, amit a gyerekem és még egy kortárs kölyök már két napja birizgál és mutogat.

2013. augusztus 16.

villám hírek

a hiba nem az ön készülékében van. valóban elmaradtak a bejegyzések. oka technikai. egy genya villám belebaszottvágott a háztetőnkbe. hangosan, ijesztően, szívbajhozóan,  károkat okozva a tetőben és a technikai berendezéseimben. és most várok, hogy a biztosító kár rendezzen, fizessen, javítson és kiderüljön mi a szösz van, kell-e új gépbe beruháznom (már régóta kéne). és bevallom kicsit még élvezem is a tv és számítógép, internet nélküli napokat és közben már nagyon vágyom egy új, csinos, hibátlan, zökkenőmentesen működő, suhanó gyorsaságú laptopra/netbookra. aztán még a végén lehet hálás is leszek annak a genya villámnak.

2013. augusztus 7.

szimatséta

pár napja a trópusinak mondott meleg miatt, meg úgy általában véve is vannak napok, amikor semmi, de semmi kedvem nincs elhagyni a lakást, kertet, udvart. itthon minden könnyebb, átláthatóbb, kiszámíthatóbb, elviselhetőbb.
csak este szoktam kimerészkedni, amikor már elcsendesedett a ház, elsötétült az utca, hogy az ebem napi legalább egy szimatsétája meglegyen. ma is így volt. összeszedtem a napi adag pelust, meg a kutyaszart az udvarról, ami jobbára a szomszéd kajla kutyájáé, aki esküszöm többet szarik egy nap, mint a gyerekem egy hét alatt.
szóval így egy zsák szarral a kezemben, az egész napos izzadságtól ragadva és valószínüleg nem igazán frissen illatozva, az utolsó erőket és energiákat felhasználva, egy lelkes ebbel a nyomomban kiléptem az utcára, persze egy újabb kakira váró zacsival a zsebemben. nagy távot nem teszünk meg ilyenkor, mert bár még sosem ébredt fel, de anya vagyok és aggódok... az a pár száz méter, a lakástól a színházig, pont annyi, mintha csak kikísérnék valakit és még csacsognánk a kapunál. na, meg persze az eb megkapja a napi idegen szimatadagot és tudja, hogy a zacsit is meg kell tölteni.
ahogy így caplatunk, vagyis inkább araszolunk, arra lettem figyelmes, hogy én is szimatolok. ugyanis úgy tűnt éppen akkor, vagy azelőtt nem sokkal végezte, vagy végzett az utcában lakó összes pasi, férfi, apu, papa, srác az esti zuhanyzással, illatos, lehengerlő tusfürdővel. 
a kutyám orra fűről fűre, az enyém meg nyitott ablakról ablakra szimatolt. felfrissültem és jót mosolyogtam...
köszönet az utca férfijainak a kellemes szimatélményért. ez a bejegyzés részükre és a már félig elfogyasztott rozéfröcsi az ő egészségükre.

2013. augusztus 6.

napi szám

és akkor egy jó kis szám az elektronikus, kísérletező zene világából. ébredéshez, reggeli kávéhoz, elinduláshoz, gyerekneveléshez, trópusi hőséghez tálalva.

Bibio_A Tout A L'heure