ritka és nagyon rövid szabadnapunkat Cseszneken töltöttük, drága barátainknál. ha már egyszer szabadnap, akkor amennyire csak lehet távolodjunk el a munkától és a napi rutintól, még ha otthon halmokban áll is a vasalatlan és a szennyes, pormacskák a sarkokban és a mindenhol, az üresüvegekből pedig lassan egy heti elemózsiát fedezni tudunk... na, de mindegy...
egy picit megkurtított munkaóra, gyors összepakolás, kutya, váltásruha, megtöltött piroskakosár, hideg sör az útra, persze a sofőrnek csak ázsványvíííz... :(
gyors útvonaltervezés, aztán irány a Bakony!
az úton végig dejavu érzés, mintha egy évvel ezelőtt lenne, amikor szintén Csesznekre autóztam, vendéglátóink esküvőjére, ami tttyűűűű, de micsoda lakodalom volt... hetedhétvilágraszóló...
ahogy közeledtünk egyre inkább leráztuk magunkról a sok-sok munka terhét és helyébe lassan beköltözött a nyugalom és a béke.
megérkezés után pedig végképp beszippantott minket a gondtalanság.
terített asztal finom házi Viki sütötte kenyérrel, húsos szalonnával, húsos kolbásszal, jófajta barackágyon érlelt törkölypálinkával... hmmmm... mint aki sosem evett és ivott hasonlót... kellemes beszélgetés a gyertyafénynél és persze a cseszneki vár büszke, csendes képe a domb tetején.
miután az utóbbi időben hozzászoktunk a sátorban alváshoz, vendéglátóink rövid győzködése után, az éjszakát sátorban töltöttük a patakparton egy felfújt gumimatrac és pléd társaságában. klassz volt és pihentető, bár reggelre hozzáragadt az arcunk a matrachoz és lenyomatot képezett rajta... :)
reggeli tejeskávé elfogyasztása a patakparti kőfalon, ami a legstabilabb a faluban! minden más kőfalat az utóbbi hetek esőzése, kimosta, kidöntötte!
majd egésznapos semmittevés, elrejtőzés a meleg elől, döglés az ágyon a kis Annával, főzőcske... a -cske ugyan egy kicsit kevés, mert a Viki ollllyan ebédet rittyentett, hogy felért egy kisebb lakodalommal.
délután pedig, amikor már enyhült a kánikula rövid túra a kőmosóhoz, amit eddig rejtegetett előlünk a Peti. most már állítólag megérdemeltem, hogy megismerjem Csesznek eme gyöngyszemét, ami valóban az.
sziklák, óriás kőpogácsák között csörgedező patakocska, tengerzöld hűsvízű medencékkel, sziklafalakban rejtett barlangokkal.
majd innen kacskaringós, meredek úton, cikázó, futkosó Dóóóó kíséretében feljutottunk a Cseszneki várba, ahonnan csodás kilátás nyilik eme kedves falura és lakóira. rövid túránk végén persze, ahogy ezt ilyenkor kell és illik betértünk a helyi kocsmába (Dévényiék kocsmájába).
ahol nagy duzzogva, mivel már sört nem ihatok, 'mer vezetek, letuszkoltam egy fanta citromot... ezután persze vendéglátóink meggyőztek, hogy ugyan már minek mennénk haza, majd ráérünk holnap reggel, hiszen csak 10-től dolgozunk. és hát az ember nehezen hagyja el azt a helyet, ahol jól érzi magát.
visszavágyunk és még visszamegyünk hozzátok Viki és Peti! köszönjük a végtelenül kedves vendéglátástokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése