2011. május 31.

napi döbbenet

ja, majdnem el is felejtettem. bakker, ma reggel nekitolattam kocsival a falnak. asszem ebből is látszik, hogy már nem csak a saját méreteimmel, hanem a kocsi méreteivel sem vagyok tisztába.
kicsit lelkifurdim van, főleg a kocsi miatt. a fal nem izgat, valami egyházi gyülekezett falát nyomtam le, azoknak meg van pénzük, meg nyugodt emberek, biztos nem akadnak ki, ha meglátják.
de, banyek, hogy ennyire béna legyek.
holnap megyek és veszek egy borítást a hátsó lámpákra... talán nem olyan drága...

kerek

terhesnek lenni jó. ezt most már bizton állíthatom. élvezem ezt az idilli állapotot minden előnyével és hátrányával együtt. tulajdonképpen semmi nem változott meg körülöttem, minden ugyanaz, mindet ugyanúgy érzékelek és felfogok (nem lettem sem hülyébb, sem okosabb). élvezem a nyár hírnökeként megjelent szénabálnákat a naaagy mezőkön.


bár már nem gondolok arra, hogy milyen klassz lenne beleugrani. azt hiszem ebben az állapotban nem épp szerencsés ugrálni. hiszen a fekvő helyzetből való felülés is elég vicces reggelente. inkább lehömbölödök az ágyról, mint felülök. a szüleim sem változtak, sőt újabb ihletet és erőt merítettek arra, hogy irányítsanak és megmondják a frankót. de a családi békesség miatt egy-két dologban asszem engedek. a francba a nyavajás hajópadlómmal. tök jó így, ahogy van, de szerintük putri... szóval beadom a derekam, felcsiszoltatom és lelakkoztatom. ezúton is keresek olcsón, gyorsan és ügyesen dolgozó parkettacsiszolót.
'merhogy a szákember azé van, hogy vele csináltassuk amihez az ember lánya nem ért. én meg majd szülök és szülő leszek. nyilván még nem értek hozzá, de majd biztos megjön a tudás is valahonnan zsigerből.
apró hátránya még ennek a frankó állapotnak, hogy a mérteimmel és határaimmal nem igazán vagyok tisztában. nyilván amíg nem volt ez az állapot, addig tudtam ettől eddig tartok, ilyen és ekkora méretű ruha kell. na már most ez nincs, mire megtanulnám az egyik méretet, addigra jön egy másik. vagy azt gondolom, hogy elférek ott a két kocsi között, ahol majdnem összeér a két tükör, de sajna nem. már nem igen tudom behúzni a hasam. úgyhogy ebből adódnak vicces helyzetek.
na, de ettől kerek a napom és a pocakom...

2011. május 29.

gyereknap

lufit, csokit, egy gombóc fagyit minden gyereknek! ...volt reggel a jelmondatom. na, ebből nekem talán csak a csoki, az ami megvolt.
de asszem sok száz lelkes, mosolygós kis bogyócskának adtunk ma felejthetetlen élményeket.
kemény napot nyomtunk le lelkes munkatársaimmal, akikek kikiálthatok a nap hőseinek. jók voltunk!
most viszont már semmi másra nem vágyok, csak erre a fincsi, fanyar citromos sörimörire és a kényelmes ágyikómra.

2011. május 28.

mantra

rájöttem megint valamire. amíg másoknak a mantra, vagy az ima, vagy a rózsafüzér morzsolgatása a megnyugtató és erőt adó, lélekemelő tevékenység, nekem az a kutyámmal való séta és játék.
asszem legyek bármilyen fáradt, vagy legyen iszonytató, orrlefagyasztó hideg, viharos erejű szél, én és ebem nem torpanunk meg. megyünk 'mer mennünk kell. kell az ember és eb életében is a rendszer és a rendszeres aminden. közben megnyugszik a mondjuk felkorbácsolt lelkem, vagy éppen megtalálom a megoldást az eddig megoldatlan dolgokra az életemben. meg aztán ott vannak az illatok, amiket elénk fúj a szél. most épp bodza illat van mindenhol. jól be is szippantottuk, nehogy elfelejtsük és, hogy fel tudjuk idézni, amikor majd már nem lesz ez az illat, vagy majd meg akarok nyugodni. éés ott vannak azok a vicces, most már emlékképek, amik mosolyt csalnak az orcámra. ma például a nyálas, rózsaszínes naplementében a nagy semmiből előbukkant a hídon egy tökre nem odapasszoló naagy, zöld traktor. csodás látvány volt.
szóval jó, hogy sokat sétálunk. aztán persze nem mondom, hogy minden egyes mantraséta vezet valahova, mert nem. van amikor csak az ebem jár jól és én nem oldok meg semmit, vagy éppen meg sem nyugszom teljesen, de kicsit tisztább fejjel fejezem be a napot. és remélhetőleg a kis buckalakónak is jót tesz. hiszen az ő jövőbeli életében is nagyon fontos lesz a rendszer. a rendszer, amit felépítünk neki.

2011. május 25.

buckalakó

a buckának és a buckalakónak is nagyon melege volt.
asszem durva lesz a nyár és a hőség... de egyelőre jól vagyunk. a tapasztalt mogyórószakértők asszongyák, hogy a kelleténél nagyobb a pocakom... és még mennyit fog nőni... nyugtatom a pici fiamat, hogy nem kell mindent most megenni, lesz még ideje akkor is nőni, ha majd kibújik...


2011. május 23.

mozog

mozog ám, de még hogyan! ez most már semmi mással össze nem téveszthető, azt tuti biztos. tegnap este, legalább negyed órán keresztül ficánkolt, mozgolódott, forgolódott, az én picike fiam a pocakomban. nagyon jó érzés!

2011. május 22.

terápia

néha jobb lenne nem gondolkodni. akkor nem lenne gond, nem lenne düh bennem. de mivel a gondolataimat nem tudom kirekeszteni, ezért néha csak úgy rámtör. tegnap is így voltam vele. ilyenkor a legnagyobb baj az, hogy az a valaki vagy valami nincs ott a közeledben, aki kiváltja ezt a dühöt. pedig ha ott lenne, akkor jól megverhetném, bazi nagyot beleboxolhatnék. az azt hiszem lecsillapítana. tegnap hajnalban tök véletlenül egy kissé szűreálisnak tűnő filmben is ezt láttam... asszem valami házasságterapeuta javasolta a feleségnek, hogy álljon szembe a férjével és üsse meg miközben szórja rá a mérgét és a felgyülemlet dühét. aztán elaludtam, nem tudom mi lett a vége. asszem az én dühöm is kissé lecsillapodott. bár nem sikerült senkit megvernem...
de akkor is a fene egye meg!

2011. május 17.

egész

hogy ez milyen igaz??!! azt hiszem, hogy ezt én mindig is így gondoltam, csak nem fogalmazódott meg bennem soha. mármint, hogy az életünk egy-egy területe elválasztható lenne a másiktól. ez nyilván lehetetlen. nincs is értelme. akkor teljesül ki igazán az ember, szerintem, ha ezek a dolgok összefolynak, összekapcsolódnak egymással. vagyis, hogy a munkám belefolyik az életembe, a magánéletembe, a szerelmembe, az szerelmem belefolyik a munkámba, az otthonomba... és így tovább. minden hatással van mindenre és nem elválaszthatóak egymástól. ez adja ki gondolom az egészt, amit az egyén, én, velük együtt a sok mindennel alkotok. nem az egóra akarom kihegyezni a dolgot, hanem a dolgok összefüggésére, láncolatára, ami megadja amindekinek a saját történetét...

2011. május 11.

féreg

hárommal is találkoztam ma. kettő tényleg az volt, a harmadikról meg eddig azt hittem, hogy egy fejlettebb és értelmesebb fajhoz tartozik. de az embert mindig érik meglepetések és új felismerések.

állapot

na, úgy tűnik minden fasza körülöttem. legalább is a szar dolgokról egyelőre nem veszek tudomást. nyilván nem ez a legtutibb taktika és megoldás, de egyelőre erre futja az erőmből. ugyanis melóm az annyi van, hogy el sem hiszem. azt reméltem, hogy majd csökken valamelyest, de most úgy tűnik, mintha sokkal több feladatot látnék el, mint korábban. valahogy nem sikerül sosem időben hazakeverednem, továbbra is én vagyok az utolsó, aki elhagyja a vállalatot. a kutyámat hanyagolom, szegényem zaklat is esténként, amikor már végelgyengülten fekszem az ágyon, hogy labdázzak vele... a frizbi sem jön össze, mert már nem bírok annyit menni este, meg a kedvenc helyünket ugyebár ledózerolták... de azért frankó minden, élvezem a állapotomat és a kerekedő pocakomat.

2011. május 6.

fiú

a teremtés koronája ugyebár a férfi. na, most aztán lesz alkalmam megismerni a férfit úgy teljes egészében, működésében és felépítésében. és remélhetőleg sok-sok kérdésre megtalálom a választ a férfival kapcsolatban. mit miért tesznek és miért pont azt gondolják, amit gondolnak... ez ám a kihívás és ajándék az élettől.
a pocakomban növekvő marslakó zacsija és fütyköse csodálatosan kirajzolódott az ultrahangos felvételen.
tudtam, előre tudtam...

2011. május 5.

tettek és következmények

a tetteinknek mindig van következménye. hol kisebb, hol nagyobb. vagy éppen a jelen esetben egy egyre inkább növekedő kis pocaklakó marslakó.
nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű összehozni... na jó, azért ehhez sok dolognak kellett a legjobb időben a legjobb helyen lenni. na ez most így volt. a következményeket vállalom, örömmel.
azt mondják a megbocsátás is fontos része ezeknek a tetteknek és az őket követő következményeknek. na ezen még dolgozom... igazi skorpióként ez nálam nem megy olyan könnyen. genya vagyok és sokáig kínzom az áldozatomat.
de hála a marslakómnak sokat változom. itt nyilván megint a kis bajszos hormonok, megaminden, anyai ösztönök okozzák eme tüneteket... de nyilván a legjobbat akarom Neki...
bízom benne, hogy az apukája is előbb vagy utóbb átmegy egy hasonló változáson, amikor mindenféle nehézség és makacsság nélkül elengedi a múltat. merthogy minden életszakasznak vége van egyszer, bármennyire is szeretnénk örökre felelőtlen és bármit megtehetek, enyém a világ fiatalnak maradni. az élet halad és változik. ennek ellenére még mindig miénk a világ, csak meg kell osztanunk egy új, kicsiny élettel és fiatalok is addig maradhatunk, amíg csak annak érezzük magunkat, talán csak annyi, hogy az ego kezd egy kicsit a háttérbe vonulni és helyébe lép a MI. ami persze egy normál párkapcsolatban is így van. és azt hiszen ezt lehet a legnehezebben elfogadni.

2011. május 2.

nyeremény

ratyi egy nap a mai, azt már leszögezhetem. bármibe is kezdtem, minden csak második nekifutásra sikerült.
lekvárból is csak az egyik pirítósomra jutott...
ráadásul még allergiás is vagyok. amikor tiszta az idő és nem esik az eső, akkor már reggel, amikor felülök az ágyon, elkezdek prüszkölni és onnantól nincs megállás. orrom, szemem folyik. nem olyan kellemes. ma meg ráadásul ezer millió dolgot is kellett intéznem, amit persze már megszokhattam volna... de ma a szokottnál is minden nehezebbnek tűnt.
aztán jött a nap fénypontja.
az utóbbi időben sokak unszolására, vagy inkább tanácsára, mindig veszek lottót. csak a nyertes számokat nem követem soha nyomom, ma viszont elmenetem egy lottózó mellett és gondoltam beugrok megnézetem a szelvényemet. éééés, banyek, a hatoson három számot eltaláltam. király! ezen felbuzdulva, gyorsan vettem kaparóst is és azon is nyertem. örület!
na, aztán innentől mosolygósra vettem a napot.

2011. május 1.

anyák

mostantól aztán már én is ünneplem az ányák napját, az tuti. volt is pár kedves ismerős, barát, akinek ez eszibe is jutott, aztán meg is köszöntött. csodás. újabb ajándék az élettől. a kis marslakóm nem tudom mit foghat fel ebből, gondolom nem sokat és különösebben olyan érzésem van, mintha nem is tenne azér, hogy végre már tutira biztosan megbizonyosodjak a bentlétéről. biztos kaparászik meg minden, de továbbra sem tudom eldönteni, hogy ez most Ő vagy csak a beleim.
na, de türelmes vagyok én...

ja, amíg el nem felejtem, tegnap az ebem, élettársam, kedvenc pajtikájával Békével úszttak a Perintben. vagyis ebből azt akarom leszűrni, hogy eddig meg voltunk róla győződve, hogy a kis Dózer nem tud úszni, pedig tud, határozottan úszásnak látszott az, amit tegnap mutatott szemben az árral. baromi viccesek voltak és nagyon élvezték a mókát. és többedszerre is szerelembe esett egy újabb kutyalányba...