sok

asszem kicsit elmentek mellettem az elmúlt napok. nem azt mondom, hogy nélkülem, sőt nagyon is velem, meg a sok-sok mindennel. besűrűsödött teendőkkel, gondokkal, örömökkel, felesleges körökkel.

mindig rájövök és megerősítéseket kapok, hogy nem vagyok elég tudatos, de persze javítani sem akarok rajta. akar a fene tudatos lenni! még akkor sem, ha sokszor kihoz a sodromból a szétszórtságom, szeleburdiságom, banyaságom. nagyon banyás voltam, vagyok... a kis genya hormonok... ez van. tudom, hogy feleslegesen idegeskedek és aggódok dolgokon, de ez is én vagyok. ez is csak női mivoltomat bizonyítja, hogy törekszem a biztonságra, ami nem feltétlenül jelenti az állandóságot és a tudatosságot. de ki az, aki szereti a bizonytalanságot és a kilátástalanságot? szerintem senki, nemhogy még egy nő?!

de azért kapom a jó tanácsokat, okos gondolatokat, amik segítenek abban, hogy a helyes ösvényen maradjak vagy legalább a közelében.

ebben a sok-sok mindenben, ami egy időben zajlik körülöttem nincs is időm a közeledő nagy kihívásra gondolni és lelkiekben felkészülni. pedig jó lenne csak erre koncentrálni.

nagy út előtt állunk, nem kis kihívással. Bulgária messze van, de nem tojok be, levezetek! mit nekem a keménykedő szerv rendőrök, akik állítólag mindenkit megbüntetnek... lenyomom őket és nem kapnak okot a kötekedésre.

aztán meg a havas, hideg, közel 3000 m magas hegyek Tőletek sem reszketek. felkészültünk, van mindenünk: sapka, sál, kesztyű, meleg zokni, vízhatlan bakancs, kamásli, túrabot, termosz, tájékozódás ereje, erős akarat, kalandvágy. megyünk és végigjárjuk a Rila hegység gerincét.

előtte még lenyomunk két nap kalandtúrát, két csapatnak a Kőszegi-hegységben, bemelegítésnek nem lesz rossz. meg aztán tudjuk, hogy mi ebben igazán jók vagyunk! ...és ez erőt ad...