2011. február 24.

ööööö

kicsit belémragadtak a gondolatok és olyan mintha medve lennék, aki téli álmot alszik. talán csak annyi különbséggel, hogy nekem azé fel kell néha kellnem és bizonyos kötelezettségeknek eleget kell tennem, mint a munka, a bevásárlás, a kutyasétáltatás és a többi... de majd hamarosan tavaszodik és akkor én is kezdek zsizsegni, a magam módján. de ahogy a teraszomon a kicsi árvácskák is lefagytak még nekem is odébb van az olvadás.

2011. február 15.

kutyakaland

amióta ebem velem együtt dolgozik, na, jóó, ez egy kicsit tulzás, hiszen neki a munkaidő az inkább móka és kacagás. szóval reggelente rutinosan beugrunk a kocsiba, utazunk, majd megérkezünk, ugrás ki a kocsiból. rutinos mozdulatok, ismerős szagok, ismerős játékok.
ebem nem nagy igényű játékeszköz téren. miután széttépett egy csinos pettyeslasztit, azóta csak a megmaradt darabjával bírkózik naphosszat. vagy mivel egy erdő közepiben vagyunk itt aztán számos fadarab, fahasáb áll a rendelkezésére. vannak is neki kedvenc darabjai. a kiskugli és a nagykugli. egyik hol eltűnik napokra, aztán csak előkerül. a legmókásabb, amikor a kicsike domboldalon, annak is persze a mohásabb, puhábbik felén édesen bírkózik és bukfencezik a kuglijával, miután meggyőződött róla, hogy gazdija és a többiek nem fognak elmozdulni az asztaltól, hogy vele együtt bukfencezzenek. hmm, megoldja egyedül. most épp az asztalom mögött összegombócosodva, feje alatt az egyik kuglijával édesdeden szuszog. hosszú és kalandos nap áll mögötte.
a sok játékon és házörzéses feladatokon kívül találkozott egy szürkegémmel, aki épp leszállt a befagyott kis tavunkra. persze ügyet sem vetett az eszeveszetten csaholó kis szőrgombócra. ebem meg nem tudta mi a szösz ez, még nem látott ilyet. de kíváncsi volt baromira, csóváló farokkal, ugatva lassan-lassan közelített a furcsa lény felé, aki aztán megunta és tovarepült.
a kutyaálomban lehet együtt bukfenceznek a mohás kisdombon...

2011. február 11.

aprócska álmaim

annyira aprók, hogy ha leírnám se látszanának ezen a felületen.
na, jó ez egy kicsit túlzás, de tényleg.
szeretnék túl lenni ezen a téli nyavajás időszakon, szeretném ha rendeződnének a dolgaim, a barátaim is rendben lennének, mindenki megtalálná a számításait, békéjét, boldogságát.
aztán nyilván rám is rámkerül a sor.
fura dolgok történnek velem amiben jó lenne, ha nem lennék egyedül... ez egy nagyon aprócska álmom... de nem túl jók az ezzel kapcsolatos megérzéseim... na, de volt már ilyen mással is, és valahogy csak megoldotta.
sok dologban más az elképzelésem, mint az átlagos embereknek... nem vágyom esküvőre, asszem sose vágytam. az élet furcsa szituja, hogy ezzel ellentétben még esküvőket is szervezek... de magamat nem tudom elképzelni egy ilyen szituban, gyerekkoromban sem voltak olyan álmaim, hogy majd egyszer fehér ruhában, mellettem a szeretett lovaggal... és úgy tűnik, nem is lesz.
a család, mint olyan az egy tök jó intézmény... és vágyom is rá. gyerekként nem tudom milyennek képzeltem, nem jutottak eszembe erre vonatkozó emlékmorzsák.
de nem tudom, hogy nekem valaha lesz e ilyenem, ami őszinte, kerek és egész, biztonságot és otthont adó, életreszóló és együtt megörregedő, gyermekeket majd unokákat nevelő.
nem tudom... azt hiszem másképp fog alakulni. de azért megmarad aprócska álomnak.

2011. február 8.

napi szám

hmmm... örök kedvencek. kedves emlékeket és jó hangulatokat csalnak mindig elő belőlem ezek a fiúk.
elő is keresem iziben a régi cd-ket.

Kruder & Dorfmeister_Out Of The Blue


még az összevágott klipp is tetszik... bírom az ilyen nembírokaseggemenmegmaradni fiúkat.
egyszer én is kiugrottam egy emelet magasról, mert rohadtúl kiváncsi voltam rá, milyen lehet. klassz volt!

élek ám, csak

állandóan fáradt vagyok, rossz a közérzetem. aludni sem alszom jól. ma reggelre pedig a torkom is bedurrant. egy kicsit kivonódtam a közből, mint olyanból. de nem utálok semmit és senkit. csak asszem most ért kicsit utól a téli fáradtság. depressziónak nem mondanám, sőőt! nagyon is tudok kacagni, jó nagyokat. pihenek, töltekezem.
amikor kimerészkedek a lakásból, főleg az ebem miatt, akkor meg jó nagyokat dagonyázunk a sárban, mert sár az van és meleg napsugarak, azok is. kedvem lenne néha kivinni az ágyat egy nagy rétre és ott szunyókálni egy nagyot a meleg paplan alatt.
aprócska álmaim vannak jelenleg...