tag:blogger.com,1999:blog-86997968806865555182024-02-07T10:12:56.163+01:00cangajohentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.comBlogger775125tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-80854291663686660812020-03-23T13:47:00.001+01:002020-03-23T13:52:39.558+01:00digitális oktatás<div style="text-align: justify;">
a feszültségmentesség mint olyan, azt hiszem a hétfővel el is múlt. a múlt hetet még valahogy letoltuk, mert nem volt túl sok digitális tananyag. de a mai nappal ez a fajta idilli elképzelésem a napjainkról meg is semmisült, dirib-darabokra tört. még szerencse, hogy a munkahelyem szabadságra küldött, ha még azzal is foglalkoznom kellene, azt hiszem végleg megbolondulnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
a ma reggel indult a szokásos igazgatóbácsi videó üzenetével. kedves, cuki, biztató és még mondhatnék rá kedvességeket...</div>
<div style="text-align: justify;">
aztán megnyitottam a napi feladatokat. tanuljuk meg a levelezés szabályait. ez mind szép és jó. de például én ezidáig semmilyen, de tényleg zéró, nulla digitális eszközt adtam a gyerekem kezébe, mondván, hogy ejj ráérünk arra még... meg különben is káros, ameddig csak lehet szeretném ettől távol tartani. játsszon csak, legózzon, másszon fára... csak, hogy ezt az elvemet egyik napról a másikra kellett feladnom. a <i>gúz</i>nak lett saját e-mail fiókja. menő.</div>
<div style="text-align: justify;">
de hogy biztonságos legyen, természetesen össze van kötve a saját fiókommal, ami persze okoz némi keveredést, kavarodást. hiszen mindketten ugyanazt a gépet használjuk. meg hát persze, honnan a szöszből tudna e-mailezni. az alapokat igyekeztem vele megosztani. na, de kérem, egy 2. osztályos gyerektől nem elvárható, hogy pikk-pakk biztonsággal és persze gyorsasággal megír egy mailt. szegény gyerek azt sem tudja melyik a space, melyik az enter... és nyilván egy-két nap elteltével sem megy gyorsabban neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
ma reggel azt a házi feladatot kapta, vagyis ergo én, hogy állítsunk be profilképet. oké, ez nem bonyolult. gondoltam ezt naivan reggel 8 után néhány perccel... és persze azóta sem sikerült beállítani... mert, hogy ez egy szülővel összekapcsolt fiók, a gyerek még jócskán nincs, se 13, se 16, és a google tiltja a 16 év alattiak fotómegjelenítését. illetve az alkalmazás, ami ezekhez a fiókokhoz van kötve, sajnos a laptopokon nem fut el, a telefonon minden probléma nélkül működik. de persze az ott beállított kép nem jelenik meg a számítógépen... ehh. és hát a fent említett okok miatt a fiamnak nincs saját mobilja, és 12 éves koráig ha rajtam múlik nem is lesz. szóval mire ezekre rájöttem bőven délután lett, és agybajt kaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
és hát persze a tananyagok leadása is kemény helytállást kíván. és fotózd be, küld be. kérd meg anyát, hogy magyarázza el. és persze mindezekhez társul egy nagy-nagy marék ellenállás a gyerek részéről. mert persze esze ágába sincs tanulni... és közben legyen ebéd is, desszert is, rend is... és mint tudjuk, egyáltalán nem vagyok egy konyhatündér. de igyekszem, tényleg igyekszem...</div>
<div style="text-align: justify;">
láblógatásnak, kisimult idegeknek nyoma sincs... helló karantén második hét, digitális oktatás.</div>
<div style="text-align: justify;">
anyu, apu, az ősz haj menő és divatos idén... </div>
<div style="text-align: justify;">
megyek végre lecserélem a pizsamámat, így közel délután 2-kor...</div>
<br />hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-68230998724996141302020-03-19T16:05:00.000+01:002020-03-19T21:54:17.319+01:00itthon vagyunk<div style="text-align: justify;">
itthon vagyunk... és én ennek örülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
az elmúlt egy évben, egyébként sem találtam a helyem a világban. úgy éreztem, hogy ez nem nekem való, nem bírom a mókuskereket, a hétköznapok őrületét, a korán kelést, a kényszer egy helyben levést 8 órában a munkahelyen. aztán itthon sincs megállás, mert a munka utáni pár órába sűríts bele, hogy lelassulsz, megpihensz egy kicsit, kiszolgálod a gyereket, a kutyát, legyen vacsora, legyen tiszta ruha, legyen rend, legyen béke... azt hiszem kicsit bele is rokkantam. talán a megbolondulás még várat magára, de többször megtapasztaltam az érzést, hogy már csak egy hangyafasznyira vagyok tőle és hogy kiszállok és feladom és nyálcsorgatva, csíkos pizsamában megpihenek valamelyik zárt osztályon. </div>
<div style="text-align: justify;">
persze voltak, vannak imádni való, boldog pillanatok, órák, napok, amik aztán erőt adnak. új dolgok, amik a hosszú távú tervek alapján majd megnyugvást hoznak és végre olyannal foglalkozhatok, amit szeretek, amit szeretnék, de ez még nem holnap lesz. sajnos.</div>
<div style="text-align: justify;">
sokszor mondogattam, hogy ez nem normális, ami zajlik a világban, a hétköznapokban, az emberekkel és <i>amindennel</i>. változtatni kell. de hogyan?</div>
<div style="text-align: justify;">
agyaltam, agyalok, kattogtam, kattogok, hogyan lehetne ebből kiszállni és függetleníteni magunkat az élhetetlen rendszer adta, embertelenségből, hogy attól, hogy az ember lánya egyedül van és egyedül nevel egy édes emberkölyköt, még ne legyen dolgoktól, lehetőségektől elzárva, és ne legyen ettől még félember és, hogy ne a pénz és a megélhetés legyen, ami bekorlátozza a választási lehetőségeket. nem tartottam magam soha anyagiasnak és nem is voltak soha földtől elrugaszkodott vágyaim, és hála a szüleimnek nagyon jól bánok a pénzzel. a nagyon kevésből is tudok mindig félrerakni, ha baj van, legyen mihez nyúlni. most is így van, nem estem kétségbe, hogy mi lesz velünk. minden rendben lesz és nyugodt vagyok. nem mondom, hogy minden pillanatban, mert azért a <i>gúz</i> gondoskodik a nyugalom megzavarásáról, és a most kialakult új helyzet is okoz feszültségeket. kialakítás alatt van az új rendszerünk. hogyan felelj meg anyaként, tanárként, home office-ban a munkahelynek. de megnyugtató, hogy ezt itthon kell megtenni. ez felemelő. otthon, édes otthon... ez a fajta érzés sehol nincs meg, ami itt körülveszi az ember lányát. </div>
<div style="text-align: justify;">
szóval azt hiszem <i>azuniverzum</i> lépett, de az is lehet, hogy valaki univerzumot játszik, mindegy is ki mit gondol a történtek mögé. legyen csak mindenkinek valamilyen elmélete ami a sajátja. a megoldás a fontos. és a lehetőség, amit most kaptunk. amit mindig is mondogattunk, hogy a világ nem jó felé megy. és most minden össze is dőlt, és valami új lesz helyette. ami mindent át fog formálni. végre lelassul a világ, lesz idő megélni azt, amire eddig csak vágytunk, vagy csak hétvégén, vagy ritkán adatott meg. hogy összebújj a gyermekeddel, a kedveseddel és közben ne zakatoljon a fejed, hogy miket kell majd megcsinálnod, hogy megfelelj olyanoknak, akiknek nem akarsz, de bele vagy kényszerítve.</div>
<div style="text-align: justify;">
hogy magot ültess, és legyen időd nevelgetni, hogy játssz, hogy nevess, hogy abból süss-főzz, amid van, hogy ne vegyél felesleges dolgokat. hogy olvass, hogy alkoss, hogy szeress és hogy csak légy, hogy pihenj és a körülöttünk lévő világ is megpihen. a gazdaság átalakul, biztos sok ember, sok cég belerokkan, sokan elveszítik a munkahelyüket, a megélhetésük forrását, de túl leszünk rajta. tudom, hogy a szeretteimnek sem lesz baja.</div>
<div style="text-align: justify;">
öröm olvasni, hogy a helyzet miatt mennyire megváltozott a levegő, a környezetünk. fellélegezhet a Föld, azt hiszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
anya hívott délelőtt és újságolta, hogy a mellettük lévő erdőben medvét láttak. a farkasok mellett már az is van. csodálatos!</div>
<div style="text-align: justify;">
én kívánom és vágyom, hogy emberhez méltó módon hozzon változást a világra és, hogy sokan vegyék észre, hogy mi az aminek fontosnak kellene lennie az életünkben.</div>
<div style="text-align: justify;">
én azon leszek, hogy a kialakult helyzetből a lehető legtöbbet tudjam kihozni és előnyünkre tudjam használni és minél nyugodtabb és feszültségmentesebb napjaink napjaink legyenek itthon bezárva egy kétlábúval és egy négylábúval.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-60004395262774744662019-03-25T22:48:00.000+01:002019-03-25T23:08:57.956+01:00gamer<div style="text-align: justify;">
az első társasjátékhoz kapcsolódó élményem gyermekkoromból él bennem. anyámék sokat jártak össze a barátaikkal és estébe nyúló römi partikat toltak az asztalnál ülve. emlékszem a cserépkályha melegére, az égett fa illatára, a kályha tetején aszalódó almaszeletek édeskés illatára és az asztalt megvilágító éjjeli lámpára, és a felnőttekre, ahogy ülnek az asztal körül. én jobbára rajzoltam, vagy az óriási könyvespolc egyik érdekes, színes képekkel illusztrált könyvét nézegetem, majd időközönként oda-oda kíváncsiskodtam az asztalhoz és teljesen elvarázsolt a kártyák látványa, ahogy diskurálva, nevetve, vagy bosszankodva bűvölték, pakolták, egymástól rejtve a kezükben tartották azokat a gyönyörű lapokat. a kártyákon csinos, meztelen nők voltak hiányosnak mondható öltözetben, fehérneműben. imádtam és minden egyes alkalommal azt kívántam, hogy bárcsak felnőtt lehetnék és játszatnék...</div>
<div style="text-align: justify;">
szerencsére a családom nagy játékos volt és későbbről is igazán jó emlékeim vannak, a közös társasjátékos estekről. gazdálkodj okosan, ki nevet a végén és az összes akkor klasszikusnak mondható játékot azt hiszem kipróbáltam. a ratkó korszak gyermekeként, akkor még nem volt videojáték, se tv adás minden este, ezért ezek a játékok voltak amik kitöltötték az estéket, délutánokat. emlékszem arra a karácsonyra, már nagyobb voltam, amikor a fa alatt Az Ezüst-tó kincse lapult. imádtam. egyrészt a társasjátékhoz tartozó kiegészítőket, aranyrögöket, pénzeket, a régi társasoktól eltérő tényleg cowboyt formázó, kalapos játékosfigurákat, a hatalmas kihajtható, western játékostáblát, másrészt magát a játékot, a beleélést, az igyekezetet, a bosszankodást a kockadobások szerencsétlen vagy épp szerencsés kimenetelét, a bezsákmányolt értékeket, a célba érést, a számolást, a győzelmet vagy vereséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
szóval ezektől az élményektől datálom a társasjátékok szeretetét, bevésődését.</div>
<div style="text-align: justify;">
később römizni is megtanultam. a gimis kolis években sok estén át koptattuk a lapokat a csajokkal az emeletes ágyakon. a mai napig szeretem ezt az agyalós, számolós kártyajátékot.</div>
<div style="text-align: justify;">
jó pár éve a társasjátékok újra felbukkantak az életben. megjelentek a piacon a nagyon élvezetes, közösségeket is összehozó party játékok. nem bonyolult szabályrendszerekkel, de mégis gondolkodtató, új játékmechanizmusú, gyors, kevesebb, mint egy órányi élményt adó tábla, kocka vagy kártya játékok.</div>
<div style="text-align: justify;">
majd bekúszott az életembe az összetettebb, egész estés, agyégetős stratégiai játékok. ami egy nagyon más világ. varázslatos...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMMVwm2Z7FQ4Wpp8nd3LK5svTFIQ3LccWFwN4sdh4dulythzs0AA1h9RsZb5ww586Vdn4_lJIPKQtvHPtEc6iFNhYaAEL0igB4OLiYlC2q5XmsGPvuP4QCNtr6V0qJGjXpSL1vC_VLgImh/s1600/IMG-7759.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMMVwm2Z7FQ4Wpp8nd3LK5svTFIQ3LccWFwN4sdh4dulythzs0AA1h9RsZb5ww586Vdn4_lJIPKQtvHPtEc6iFNhYaAEL0igB4OLiYlC2q5XmsGPvuP4QCNtr6V0qJGjXpSL1vC_VLgImh/s320/IMG-7759.JPG" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
bár úgy érzem hátrányt szenvedek abból a szempontból, hogy az én életemből kimaradtak az online és számítógépes játékok, amikor előre megtervezett stratégia alapján szintről, szintre lépve éred el az adott játék végét, vagy egy kitűzött célt. kellett jó pár alkalom, hogy ráálljon az agyam erre a gondolkodásra, hogy innentől már nem a szerencsén, a húzott lapon vagy a kocka eredményén múlik a játék kimenetele, hanem igenis a tervezésen, a jó előre átgondolt, lépések egymásutánjának hatásán, amit aztán még a többi játékos is jócskán befolyásol. erős váltás a családi könnyed hóka-móka után.</div>
<div style="text-align: justify;">
erős, aktív jelenlétet, megosztott figyelmet, előre gondolkodást, tervezést kíván. </div>
<div style="text-align: justify;">
akár úgy is jellemezhetnék, mint egy fajta meditáció, hiszen ilyenkor ki kell kapcsolnod minden külső tényezőt és minden agytekervényeddel csak a játékra koncentrálsz. divatosabb módon azt is mondhatnám, hogy játék közben valóban megéled a <i>mindfullness</i> érzését, a jelent, a jelenbe adaptált társasjáték által kreált világot.</div>
<div style="text-align: justify;">
erre idő kell és nem kevés energia. nem teheted meg se magaddal, se a játékostársakkal, se a játékkal szemben (már-már tiszteletlenségnek számít), hogy nem teremted meg hozzá a megfelelő körülményeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
ha ez mind adott, akkor már csak rajtad múlik és a fantáziádon, hogy milyen világot hoz létre a fejedben az éppen játszott játék. mennyire engeded bele magad és minden agytekervényedet. és ha ez a kapcsolódás megvan, akkor rajta vagy a hullámon, és a több órás játék után az agyad nem áll le, hanem, garantáltan még hosszú órákon át kattog és újra és újra kiértékel egy-egy lépést, amit máshogy is csinálhattál volna. vagyis létrejön a tökéletes játékélmény. pont az, amiért az alkotó is létrehozta. és elégedett vagy, vagy épp kíváncsi, ami elegendő ahhoz, hogy újra és újra leülj mellé és hagyd, hogy órákra magába szippantson és elvarázsoljon.</div>
<div style="text-align: justify;">
engem elvarázsolt...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-25530244272508946522018-09-07T22:34:00.001+02:002018-09-07T22:34:38.999+02:00a párna csücske<div style="text-align: justify;">
egy hete szokjuk az új rendszert. a <i>gúz</i> iskolás lett. remekül veszi az akadályokat, le a kalappal előtte. elfárad minden nap, rettenetesen, és én is. esténként kidőlünk és hogy a reggelek ne legyenek őrületesek és kapkodósak, sajnos tartanunk kell magunkat a korai keléshez. a nagyon koraihoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
ma reggel egy eléggé látványos és mélyenszántó párnanyommal az arcomon indultam neki a napnak. gondoltam, mire a suliba érünk kisimul. hát nem simult ki. sőt, mit több, még 11-kor is látszott. </div>
<div style="text-align: justify;">
a kedvenc kolléganőm viccesen meg is jegyezte:</div>
<div style="text-align: justify;">
- hát ebben a korban már nem olyan rugalmas a bőr... </div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-64640628666998318382018-07-04T16:55:00.002+02:002018-07-04T20:10:51.941+02:00lehetek szuperhős<div style="text-align: justify;">
pár napja, hajnalban, miközben egy szuperhősös filmet néztem, elgondolkodtam rajta, hogy vajon mire gondolt a költő? mi a frászt akar ez a töménytelen mennyiségű szuperebbnél szuperebb képességekkel rendelkező, számomra már követhetetlen rokoni szálakon futó és események láncolatából álló szuperhős áradat? milyen propaganda üzenet lehet ennek a hátterében?</div>
<div style="text-align: justify;">
munkámból kifolyólag rengeteg gyerekkel kerülök kapcsolatba. a velük folyó munkában fontos momentum, a bemutatkozás. hogy ez könnyebb legyen, lehetőség van választani mesehőst, regényhőst, állatot, bármit, amivel szívesen azonosulnának. amint megvan a közös párhuzam, kicsit nekik is könnyebb. miben hasonlítanak, vagy mi lenne az a tulajdonság, amit szívesen magáénak tudna.</div>
<div style="text-align: justify;">
mondanom sem kell, hogy a legnépszerűbb hősök a szuperhősök. mindenki szeretne a legerősebb, a legbátrabb, néha a leggonoszabb és persze az örök élet, a halhatatlanság is vágyott tulajdonság.</div>
<div style="text-align: justify;">
egy héten át együtt voltam egy kupac kölyökkel egy útmutató tábor keretében, ahol az egyik meghívott vendég, aki a munkájáról, hivatásáról beszélt, ő mondott egy nagyon fontosat.</div>
<div style="text-align: justify;">
találd meg azt a tevékenységet, ami hozzád a leginkább passzol, és minden nap legyél benne a legjobb! ne elégedj meg azzal, hogy középszerű maradsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
szóval, ahogy hajnalban próbáltam felfogni, hogy ki ment meg kit, és ki kinek a kije, miközben persze szuper tetteket hajtott végre a főhős, összeállt a kép, meglett a párhuzam a szuperhősök és halandó, hétköznapi emberek között. legyél valamiben nagyon jó! legyen az bármi. tényleg bármi. főzés, festés, szerelés, kertészkedés... bármi.</div>
<div style="text-align: justify;">
ha ez megvan, akkor szerintem már minden megvan. a többi jön magától.</div>
<div style="text-align: justify;">
mert abban az egyben az ember lánya magabiztos, stabil lábakon áll, a visszajelzések, és a sikeres tettek megadják az erőt, a lendületet a továbblépéshez, a másnaphoz, hogy legyen kedved nap, mint nap újrakezdeni.</div>
<div style="text-align: justify;">
legyél az életed szuperhőse! nap mint nap csináld úgy, hogy minden megtettél, mindent beleadtál.</div>
<div style="text-align: justify;">
most ezen vagyok, hogy ezt megtaláljam, ezt az egyet. mert egyébként azt érzem, hogy sok mindenben olyan örömmel elmerülnék, és képezném magam, de, de... és lehet pont a sok de azt jelenti, hogy nem azt kell választanom, nem azon van most a sor...</div>
<div style="text-align: justify;">
azt érzem, hogy most még van bennem annyi erő, annyi lendület és lelkesedés, hogy tudnék nagy dolgot teremteni, ami csak az enyém. nem a főnök miatt, nem a fizetés miatt, nem a teljesítendő, elvárt eredmény miatt. hanem miattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
lehet életközépi válság? kérdezhetné bárki. így negyven felett már simán megtörténhet velem is. vagy csak mert nem csak anya, és háztartási robotgép szeretnék lenni, hanem egy hős, a saját életem szuperhőse. nagy keresgélő, váró, halogató vagyok, ezt már elég régóta tudom magamról. és ha végre képes lennék megállapodni és kellően elmerülni egy dologban, akkor azt hiszem a körülöttem lévő káosz és homokvihar is lecsitulna és helyére kerülhetnének a dolgaim. mert mostanában sokszor érzem azt, mint a kisgyerek aki először találkozik a formabedobóval, hogy a kört próbálom a kocka, vagy a háromszög helyére betuszkolni és biztos vagyok benne, hogy annak oda be kell mennie...</div>
<div style="text-align: justify;">
szóval először meg kell ismernem a formámat, hogy a megfelelő helyre be tudjam magam illeszteni és akkor lehetek Szuperhős...</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-72773630922705512222018-05-20T11:19:00.002+02:002018-05-20T11:19:43.767+02:00fűben fekve<div style="text-align: justify;">
tegnap egy gyermeki sértődésnek hála régóta át nem élt felszabadult érzéssel bújócskáztunk egyet a derékig érő fűben egy hatalmas mezőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
a fűben fekve hacsak néhány percere is, de elfelejtettem a folyamatos elvárások miatti aggodalmakat, az időnyomát és pénznyomást. nem volt semmi csak az ott, a most, a kacagás, a szöcskék és a fejünk fölött úszó felhők...</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-18651376776109521892018-05-15T20:39:00.000+02:002018-05-15T20:39:03.047+02:00napi gúz<div style="text-align: justify;">
már reggel bosszankodva ébredtem és bármennyire is próbáltam, nem ment, hogy túllendüljek a rossz kedvemen. aztán egy annyira élettel teli, nyitott és érdeklődő és csupacsupa csillogó tekintetű osztálynak tartottam foglalkozást, hogy egyszeriben elillant a rossz kedvem és a kölykök napfényt csaltak belém a zuhogó eső ellenére. a felnőttség gondolata náluk is előkerült és nekik is megjegyeztem, hogy ahh, maradjatok csak mindig gyerekek...</div>
<div style="text-align: justify;">
majd hazaérve és a délutáni műszakot megkezdve a <i>gúzzal</i> eszembe jutott, hogy egy árva fityingem sincs, guruljunk be a bankba. már az elindulásnál is éreztem, hogy a kelleténél is szétszórtabb vagyok, kétszer mentem vissza, mire végre tényleg elindultunk. az automatánál állva pötyögtem volna be a megszokott számokat, de azt érezem, hogy fingom sincs mit csinálok, és mi az istent kéne bepötyögni. teljesen lefagytam, majd többszöri próbálkozás után persze letiltott az a szar, holnap csattoghatok be a bankba... bosszankodtam, dühös voltam, hogy miért, miért...</div>
<div style="text-align: justify;">
majd a <i>gúznak</i> is megjegyeztem miközben mellettem gurult a deszkáján:</div>
<div style="text-align: justify;">
- soha ne légy felnőtt! grr.... brrr... @### annyi szart kell megjegyezni és fejben tartani...</div>
<div style="text-align: justify;">
mire ő:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- anya! ilyen az élet! a gyerekből mindig felnőtt lesz. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
és máris elszégyelltem magam, és túllendültem a hülyeségemen... olyan bölcs, olyan okos az én nagy fiam.</div>
<br />hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-42134283751305996082018-05-11T17:42:00.000+02:002018-05-11T17:42:16.153+02:00háló<div style="text-align: justify;">
csak csendben jelzem, már ha van kinek eme fronton, hogy élek és talán már nem csak vagyok. <i>vagyságom</i> azt hiszem valahol elveszett az elmúlt évben. beszippantottak a mások által elvárt kötelességek, megfelelések. sokszor kötöttem rövid vagy még most is tartó írásos és írás nélküli szerződéseket, amik nem nekem valók, elvesztve a szabadságomat, amire pedig oly nagyon vágyom.</div>
<div style="text-align: justify;">
eltűntek a célok, olyan célok, amik az enyémek, és maradtak helyette egy-egy napra, hétre vonatkozóak. túlélni egy-egy napot és várni azokat, amikor magam lehetek, mindenféle megfeleléstől mentesen. kevés volt az ilyen. de persze voltak és vannak kapaszkodóim, amik segítségével a <i>vagyságom</i> kezd testet ölteni és egyre több olyan dolog van a napjaimban, amit tényleg én akarok, olyanok, amik boldoggá tesznek, amik felszabadítanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
többek között ez a felület is. hiányzott, hiányzik. írás közben tényleg mindig szabadnak érzem magam. senki nem mondja meg mit írjak, mit írhatok, milyen megszólítással, milyen elköszönéssel, és lám-lám, most látom, hogy persze annak idején semmit tudatosság nem volt abban, hogy a mondataimat kisbetűvel kezdjem, de így alakult. persze ez is egy olyan dolog, ami nem egy külső kontroll által elvárt szabály, hanem az én szabálytalanságom.</div>
<div style="text-align: justify;">
és a kontroll, igen, ezzel is van dolgom, nem kicsi. még mindig a régi lemez, hogy kell-e nekem külső kontroll, vagy az a jó, ha a magam kontrollja vagyok. hol az a határ, ahonnan már igenis, hogy én irányítok, és meddig engedhetek mást.</div>
<div style="text-align: justify;">
és a falaim, amiket felhúztam. ablakok és ajtók kellenek rá, mert különben a saját börtönömet építem, amire tényleg nincs szükségem. </div>
<div style="text-align: justify;">
szóval újrahálózom a biztonságosnak vélt életteremet, nem körbefalazva, mert a biztonságon túl is vannak ám felszabadító dolgok, amik a <i>vagyságomnak</i> nagyon is jót tesznek és megmutatnak olyan utakat, amik még felfedezésre várnak.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-32751502753236605372017-07-24T15:10:00.004+02:002017-07-24T15:11:36.319+02:00cangás bajok<div style="text-align: justify;">
túl vagyok életem első felnőttkori biciklis balesetén. ja, nem, mert pár éve már fejre estem a hegyi bringámmal. de városban, akkor is ez volt az első.</div>
<div style="text-align: justify;">
nem tudom, mit történt, egyszer csak éreztem hogy dőlök és már a földön is voltam egy forgalmas kereszteződés kellős közepén. épp, hogy elkopott a térdemről a var egy korábbi eset kapcsán, most csináltam rá újat. a szakadt farmert nem kedvelem, de most már azom is van.</div>
<div style="text-align: justify;">
hát na, ez is én vagyok. </div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-23830176663252539012017-07-21T09:20:00.003+02:002017-07-21T09:21:33.593+02:00erő<div style="text-align: justify;">
már el is felejtettem, hogy milyen érzés egy pasival veszekedni, de úgy igazán, határozottan, szenvedéllyel odavágni az orra alá a véleményemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
nincs is rosszabb egy hisztis pasinál.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-44480800934167087812017-07-18T07:05:00.000+02:002017-07-18T14:10:36.060+02:00space_ivi<div style="text-align: justify;">
írtam már az életkor előrehaladtával, a tapasztalatok által megélt <a href="http://miszokenk.blogspot.hu/2016/01/a-jo-kavefozo.html" target="_blank">igényesség fejlődéséről</a> magamra vonatkozóan. csak hogy néhányat említsek, már nem elég kávéban a <i>csíbófemili</i>, már nem okoz örömet a <i>tengerészrum </i>és a <i>kannásbor.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
újabb igényességi szintre kerültem jelentem társasjátékfronton is. szerintem egész jó játékokat sikerült az elmúlt években összegyűjtenem, vagy ha nem is került még a tulajdonomba, de játszottam és kipróbáltam. ezek között vannak egyszerűek, gyerekkel, családdal, barátokkal játszhatóak, amik pörgősek és hamar jó hangulatot teremtenek. aztán vannak, az időigényesebb, de még mindig egyszerű szabályokkal játszható játékok.</div>
<div style="text-align: justify;">
mindig is csodálattal néztem a haladóknak való, igazán összetett szabályokkal működő, nagyon megfontoltan játszható, több órát igénybe vevő stratégiai játékokat, de soha nem volt rá lehetőségem, hogy ki is próbáljam. az utóbbi időben sok játékról olvastam, sok fejlesztést nyomon követtem, vártam a megjelenést és olvasgattam a tapasztalatokat. majd végre ki is próbálhattam.<br />
a space-el egyébként is rendkívüli viszonyban, mondhatni barátságban vagyunk, hiszen nagyon foglalkoztat és érdekel, hogy mi történik kicsiny galaxisunkban és a naagy felfoghatatlanul végtelen és még felfedezésre váró táguló univerzumunkban. és ha egy játékban az űr, jelen esetben a <a href="http://index.hu/kultur/2017/07/02/a_mars_terraformalasa_terraforming_mars_tarsasjatek_fryxgames_enoch_es_jacob_fryxellus/" target="_blank">Mars</a> áll a középpontban, akkor az már egy rendkívülien izgalmas alaphelyzetet szül, részemről pedig garantáltan létrejön az elköteleződés. a játék beszippantott és azóta is kellemesen, izgatottan fogva tart. alig várom, hogy újra azon dolgozhassak, hogyan lehet élhetővé tenni a nagy vörös bolygót, megteremtve rajta azokat a globális jellemzőket, ami az élethez szükséges.<br />
mert az ember ilyen kíváncsi, nyughatatlan és rendkívül jól alkalmazkodó egyed. az univerzum meg olyan felfoghatatlanul nagy, és hiszem, hogy van a Földön kívül olyan bolygó, ahol megteremthető a planétánkhoz hasonló csodálatos élet.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-20027328851888736162017-07-11T06:28:00.000+02:002017-07-11T08:29:35.555+02:00napi szám<div style="text-align: justify;">
végtelennek tűnő hétvége után az induló hét aztán végképp végtelenek tűnik.</div>
<div style="text-align: justify;">
a hétvégébe mindig annyi öröm sűrűsödik, hogy nincs is kedvem kimászni belőle. főleg, ha olyan emberekkel töltöm, akikkel jó lenni, akiknek jó adni és akiktől jó kapni. a családom tagjai az egész országban szét vannak szóródva, külföldről nem is beszélve. de köszönhetően a gyökereknek, vagy dédnagyanyáink elvetett és továbbörökített hagyományainak, azaz, hogy mennyire fontos a gondoskodás, a törődés, az összetartozás, az egymásra figyelés, az együtt átélt élmények, a közösen elfogyasztott vacsorák, a lehörpintett pálinkák, nem sűrűn, de összejön a család egy-egy nagyobb eseményre. annyit melózik és gürizik mindenki, de ezeken az alkalmakon, nem sajnál senki időt és pénzt az utazásra, hogy együtt legyünk, hogy sztorizzunk a korábbi találkozásokról, az asszonyok-lányok közösen szöszmögjenek a konyhában, miközben a férfiak-fiúk tüzet raknak és a gyerekek szaladgálnak körülöttünk. jók ezek az együttlétek. kellenek. engem egy kicsit mindig helyreráz, hogy több időt kellene szánnom a családomra, picivel több törődést adnom. tanulom ezt. a barátoknál működik, bár mindenkire így sem mindig jut idő, de igyekszem... igyekszem magamból a legtöbbet adni, igyekszem kérni, igyekszem jelen lenni, igyekszem támogatni, igyekszem, tényleg.<br />
szentimentál napi számként álljon itt a dán-kanadai páros új száma, ami megint finoman elszállósra sikeredett és a korábbi számaikhoz hasonlóan, a végtelenbe is eltekerne ezt hallgatva az ember lánya bringán ülve...<br />
<br />
<b>Rhye_</b>Please<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="295" src="https://www.youtube.com/embed/ejcWz1ZRC9I" width="350"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-29463001888573457302017-07-05T16:05:00.000+02:002017-07-05T16:05:00.146+02:00felelősség<div style="text-align: justify;">
az elmúlt hetekben több embertől is szemrehányást kaptam, hogy nincs új bejegyzésem. ejnye!</div>
<div style="text-align: justify;">
nofene, gondoltam, micsoda felelősséget tolnak rám, miközben egyébként is van elég a vállamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
persze folyamatosan itt motoszkál a tudat, a szándék, a sok-sok gondolat a fejecskémben, amiket meg kéne osztanom a nagyérdeművel, de nem sikerült...</div>
<div style="text-align: justify;">
a legutolsó gondolat, amin több napja agyalok, az rendesen befészkelte magát... <a href="http://miszokenk.blogspot.hu/" target="_blank">imádott barátnőm</a>, akiről blogot is vezetek, vagy inkább vezettem, időközben terhes lett, meg aztán már meg is szült. így röppen el 9 hónap. huss.</div>
<div style="text-align: justify;">
eléggé be volt parázva az egész gyerektémától, sokszor volt bizonytalan mindenben, akarta is meg nem is. ez mind normális. aztán ahogy láttam a kis törpével, és ahogy beszélt róla, az olyan szívfacsaróan szép és szeretni való, hogy este otthon bőgtem is. amennyire rettegett és amennyire megszenvedte a szülést, az utána jövő élmények mindenben kárpótolták.</div>
<div style="text-align: justify;">
azt mondta szerelmes a gyerekébe és olyan végtelen nyugalom van rajta, amit nem is gondolt. persze, azt gondolom, hogy ez az anyasággal együtt járó új csomag része.</div>
<div style="text-align: justify;">
próbáltam előkaparni ezeket az érzéseket a régi emlékeim közül, de nem tudom, hogy én is valóban így éltem-e meg. nem vagyok biztos benne. nyilván ez a helyzetemből adódott. már a szülés után tudtam, hogy csoda ez, meg minden, de egyedül fogok vele megbirkózni. ha a barátaim, szüleim, rokonaim nincsenek, tán bele is bolondulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
nem véletlenül kell a gyerekcsináláshoz is két ember, azt gondolom a felnevelése is kettős feladat. jó látni, hogy ez a kettősség, ez a kerekség náluk megvan. meg látom ezt más barátaimnál is, hogy könnyebben veszik a gyereknevelés akadályait.</div>
<div style="text-align: justify;">
és ennek a felismerése kicsit szíven talált, és belesajdult, hogy én ezt a teljességet nem tudtam és nem is fogom tudni megadni a <i>gúz</i>nak. </div>
<div style="text-align: justify;">
látom és megélem a hibákat, amiket elkövetek. küzdök a türelmetlenséggel, az elfogyó erővel, amit párban, szövetségben milyen jól is lehet kezelni és sok szarságtól megkímélni a gyereket.</div>
<div style="text-align: justify;">
azt gondolom ezek ellenére, hogy elég jó szövetség van köztem és a gyerekem között. sokszor beolvasunk egymásnak, és elég jól látja a szarságaimat ő is, és ha kell szemrehányást is tud tenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
aminek persze örülök, mert nem marad benne, kimondja, megbeszéljük, megpróbáljuk megoldani, orvosolni. karakán, határozott, akaratos, nagyszájú, menő kis kölyök, akivel nem könnyű, de gondolom velem sem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
és csak remélni tudom, hogy nem lesz rossz ember, attól, amilyen én vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
na, ez az igazi felelősség.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-22780807962227101632017-06-13T15:50:00.000+02:002017-06-13T15:50:44.253+02:00napi gúz<div style="text-align: justify;">
a gyerekem nagy örömére kapott egy star wars-os elektromos fogkefefejet. így most már lelkesebben mos fogat.</div>
<div style="text-align: justify;">
este fogmosás közben rászóltam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- kérlek, ne járkálj a fogkefével a szádban?</div>
<div style="text-align: justify;">
- anya! de te is mindig ezt csinálod! járkálsz és pakolsz miközben mosod a fogad.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-48749673424903343102017-04-29T14:47:00.001+02:002017-04-29T14:49:12.940+02:00hétvégénk<div style="text-align: justify;">
a kölyök büntiben van (a sztorihosszú, nem részletezem), nem nézhet tv-t és nincs a kedvence, túró rudi sem, valamint kívánságok sincsenek. az élet kemény. valamivel meg kell értetnem vele, ha olyat csinál, amit nem szabad.</div>
<div style="text-align: justify;">
a tv mentes napokat jól bírja, sőt nagyon jól. remekül eljátszik a játékaival. többek között a tv miatt felejti el, hogy azokkal is játszhatna. napok óta legózik, fasza dolgokat épít, és persze szerepjátékozik közben. vacsifőzés közben elcsíptem, hogy az egyik legóemberke épp büntiben van és nem nézhet mesét. </div>
<div style="text-align: justify;">
szóval a bünti jó hatással van rá. tényleg úgy tűnik, hogy figyel rám és arra is, amit mondok.</div>
<div style="text-align: justify;">
ma beugrottunk a tejivóba, hogy vegyünk sajtot, köményeset, mindketten szeretjük. de aztán rövid idő múlva kifordultunk a boltból, mert az eladó csaj, iszonyat bunkó módon viselkedett az előttünk álló fickóval. baromira felhúzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
mondtam is a kölyöknek, hogy olyan boltban nem vásárolunk, ahol nem tisztelik az embert.<br />
majd ezután néhány percig bírtam csak elviselni a főtéren összeverődön sok embert, akik a táncos műsorokat nézték. nem bírom én az ilyet, a kölyöknek persze nagyon bejöttek a hastáncos kis csajok.<br />
nem vagyok szuperanyu tudom, viszont annyi bolognai spagettit főztem, hogy az egész utca jól lakna belőle. kaptam is érte dicséretet. asszem negyedszer evett belőle a gyerek.<br />
baromira jó lenne, ha hétvégente, nem csak a gyerekhez beszélhetnék... és az idő is tavaszira fordulhatna már végre... minden nem lehet fasza, tudom...</div>
<br />hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-43347997494051223382017-04-10T23:21:00.003+02:002017-04-18T14:36:33.662+02:00napi morzsa: égdarab<div style="text-align: justify;">
a minap, ahogy hazaértünk az oviból, leültünk a teraszon a padra és talán éppen szusszantunk is egyet, hogy dejóó itthon vagyunk, a <i>gúz</i> a következőt mondta:</div>
<div style="text-align: justify;">
- anya! szeretném elérni az eget és a felhőket, csak még nem tudom hogyan...</div>
<div style="text-align: justify;">
édes emlékeket hozott elő belőlem ez a mondat. mondtam is neki, hogy ez igazán remek ötlet és képzelje el, amikor annyi idős voltam, mint ő, pont ez volt a vágyam. és elmeséltem neki a történetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
gyermekkoromban, szinte mindig az erőben, a K<i>iserdőben</i> erdő mellett, réten, dombon, a N<i>áciréten</i> zajlott az élet. az akkor hatalmasnak tűnő terület ma már kicsi, de mégis minden fája, bokra, dombja előhoz valami emléket.</div>
<div style="text-align: justify;">
a szüleimmel szüntelen jártuk a környező erdőket, és mindig a szezon aktuális gyümölcsét gyűjtöttünk, vagy gombát szedtünk, de fagyűjtéskor igazán messzire túráztunk, ahol a fák szinte az égig értek.</div>
<div style="text-align: justify;">
hétvégente a szüleim barátaival együtt indultunk útnak, kisebb nagyobb csapatban, és mindig újabb helyeket fedeztünk fel. emlékszem egy útvonalra, ami egy nagy hegy mellett vezetett, de a hegyre sosem mentünk fel. valószínűleg többször szóvá tehettem, hogy én oda felmennék, de minden egyes alkalommal a következő sztorit hallgattam. az a hegy egy különleges hegy, akárki nem mehet fel oda. nekem még nőnöm kell. de ha egyszer felmegyek, akkor onnan elérem az eget.</div>
<div style="text-align: justify;">
és ezek a mondatok teljesen beleégtek a gondolatimba. emlékszem, hogy minden egyes alkalommal, amikor megint elindultunk valahova kirándulni, abban reménykedtem, hogy talán most újra, ahhoz a nagy hegyhez megyünk és talán most már elég nagy vagyok ahhoz, hogy felmenjek. és ha felértem, akkor csak lábujjhegyre állok, vagy talán egy picit ugranom is kell és akkor elérem az eget. azt képzeltem, hogy az ég a tojás héjhoz hasonló és elég csak egy picit megkocogtatni és lepattanhat belőle egy darab, amit a zsebemben hazavihetek és odaadhatom anyának. gondolatban számtalanszor a kezemben tartottam az aprócska kék égdarabot és mosolyogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
hosszú évekig hittem, hogy ez meg fog történni. aztán, évekkel később, az idejére már pontosan nem emlékszem, de Ila elmesélte, vagy inkább bevallotta, hogy bizony ez nem igaz, arról a hegyről nem fogom soha elérni az eget és ez rettenetesen elszomorított és csalódott voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
viszont az is eszembe jutott, hogy bizony soha nem mentem fel arra a bizonyos hegyre. </div>
<div style="text-align: justify;">
és amikor ezt elmeséltem a gúznak, persze a csalódást és az ég el nem érését nem, csak annyit mondott:</div>
<div style="text-align: justify;">
- anya! azt hiszem szükségem lesz egy nagyon nagy létrára.</div>
<div style="text-align: justify;">
elmosolyodtam és nagyon megörültem, hogy az ő kis fejében is alakul már a terv, hogyan is szerezze meg azt a pici égdarabot... és számomra is világossá vált, hogy miért érzem mindig egy hegy, vagy domb, vagy szikla mellett, hogy nekem oda fel kell mennem...</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-13158918869273169972017-04-06T08:15:00.000+02:002017-04-06T08:15:07.046+02:00rémreggelek<div style="text-align: justify;">
szeretném ezt a a napot újrakezdeni, de néha minden reggelt... fortyogok, duzzogok, ingerült, dühös és elkeseredett vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
időben kelek, semmi felesleges fiszfaszt nem csinálok reggelente, mégis mindig megörülök a nyilván általam teremtett időkorlátok közzé szorított, fojtogató tíz-tizenöt-húszperces indulás előtti, induláskori légkörtől. a tökölődő, bambuló, idegesítő, kényelmesen ásítozó, ruhát válogató, <i>még melegedem, minnyáá anya... de ne kiabálj... már öltözöm...</i> gyerekem ilyenkor megőrjít. megőrjít, hogy ez megy minden reggel. elkések minden nap, ingerült vagyok minden reggel, nem bírom megállni, hogy ne kiabáljak, duzzogok, legszívesebben minden nap összetörnék valamit, vagy inkább megszöknék, és csinálja valaki más helyettem, vagy mondja, vagy mutassa meg, hogyan kell ezt jól csinálni. utálom a helyzetet, utálom a reggeleket, utálom, hogy nem bírok türelmes és megértő és dédelgető és szívet melengetően kedves lenni... szaranya.... na ilyenkor szaranya vagyok, tudom...</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-47393951115448605822017-03-22T22:56:00.000+01:002017-03-22T22:56:39.673+01:00nőségem<div style="text-align: justify;">
a napokban sokszor, sokféle felületen jött velem szembe a NŐ(i)séggel, a NŐ(i)ség felvállalásával vagy annak teljes megélésével kapcsolatos témák és irományok. bevallom, nem mintha persze annyira titkoltam volna, de nyilvánvalóan én is sokat agyalok ezen, a magam helyzetéből kiindulva, hogy vajon miért is kaptam ezt a feladatot, szerepet, egyedül gyerekvállalást, mi akadályoz meg abban, hogy legyen e mellettem férfi vagy sem, hogy melyik is a jó nekem. persze mélyen magamba nézve, boncolgatva, hogy mit hibáztam, hol hibáztam, min kellene változtatnom, vagy mit kellene feladnom, vagy netán túl nagyok az elvárásaim, és még sok-sok hasonló kérdés magamhoz címezve, meg néha a hozzám közelállókhoz is.</div>
<div style="text-align: justify;">
aztán a napokban arra jöttem rá, hogy ezek a sokszor feleslegesnek, vagy elcsépeltnek tűnő kérdések persze nagyon jók voltak ahhoz, hogy tisztában legyek magammal, hogy tisztán lássam magam, hogy beismerjem, hogy én sem vagyok mindenben fasza, azaz röviden tömören a magam önismereti útjához nagyon is kellettek. a nirvana meg még odébb van.</div>
<div style="text-align: justify;">
szóval magam nőségét felismerő, megélő életutamat tekintve volt itt minden, furábbnál-furább helyzetek, azt gondoltam jól csinálom, aztán persze kiderült, hogy mégsem, visszaélések, akaratom ellenére történő dolgok, amiket mostani fejemmel már felfogok, és tudom, hogy nem igazán kellett volna annak megtörténnie, és nem volt helyes sem, de persze akkor, ott nyilván nem igazán értettem, hogy mi is történik, talán csak annyit, hogy erről jobb hallgatni... aztán ezek miatt, vagy ezek hatására alakulhattak úgy a dogok, ahogy alakultak. nem igazán ment nekem ez a pasizós téma, jobban ment a haverkodás. mindig nehezen billentem át a haverságból más érzelmi hullámra. de aztán mindig lettek szerelmek, amiket nagyon jó volt megélni. sokat adott és csak remélni tudom, hogy én is sokat adhattam. de így utólag nézve amatőr voltam. irtóra nem ment, aminek mennie kellett volna. azóta is sokszor mondom, hogy ilyen dolgokat kellene tanítani, vagy legalább is támogatni a sarjadó ifjúságot, mert hogy erről soha senki nem beszél, nincsenek erről , tankönyvek, hogyan legyél nőies, hogyan legyél magabiztos, hogyan tudd érvényesíteni az akaratodat, a vágyadat, hogyan éld a párkapcsolatod mindennapjait, hogyan legyél a helyeden a világban. persze vannak szerencsések, akiknek ez korán sikerül, de szerintem a nagy többség csak tapogat, gyűjti a jó és rossz tapasztalatokat, aztán ezek által megtalálja a helyes utat a NŐsége megéléséhez, vagy nem, és tévúton jár. nekem azt hiszem ez a szülés után lett meg. a szülés és a terhesség megélése alatt és után ismertem fel sok dolgot magamban, magam körül, kerültem mondhatni abba az önazonos állapotba, amiben most is vagyok. vállalom magam, vállalom a tetteimet, vágyaimat, akaratomat.<br />
bár, ha visszagondolok ez már régen elindult, talán akkor, amikor saját akaratomból döntöttem úgy, hogy hova és melyik iskolába megyek. és így volt ez a főiskolával is. annyira vágytam arra, hogy a magam ura legyek, hogy a magam úját járjam, minden könnyedségével és nehézségével együtt. és teszem ezt ma is. persze valahol hiányát érzem a kontrollnak, de lehet ez a külső kontrollnélküliség adta meg a lehetőséget arra, hogy tisztában legyek azzal, hogy mit is akarok, hogyan is akarom. hogy nem dőlök be, nem hajlok meg és kényszerítek magamra olyat, amit nem akarok. azt hiszem ez tényleg valami luxus lehet, hogy saját magam vagyok a kiindulópontja a saját cselekedeteimnek.<br />
és ez lehet a kulcs, ez lehet a kiindulópontja a nőség teljes megélésének, prűdség és elhallgatás nélkül, teljes pompájában virágozva, kinyílva a másiknak.<br />
nyilván fontosak a kompromisszumok, és tudom is, hogy képes vagyok rá, de csakis egy egészséges, mindkét fel számára megfelelő viszonyban (win-win), elnyomás és mindenféle rákényszerítés nélkül.<br />
kedvelem a ráncaimat, a vékony ajkamat, a melleim méretével is csak-csak tisztában vagyok, elfogadtam a hurkáim jelenlétét, és magamat úgy, ahogy vagyok, tudom, hogy mi okoz örömet, mi boldogít, mi fáj és mi szomorít el, ha nem is tökéletesen, de ismerem a testem működését, törekszem arra, hogy mind jobban kiismerjem. talán így majd' negyven évesen éppen ideje volt. és állok elébe bármi jöjjön is. optimizmusom, lelkesedésem, erőm töretlen. bármire képes vagyok, tudom.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-70778719343705989572017-03-20T08:58:00.000+01:002017-03-20T09:02:32.813+01:00tavaaaasz<div style="text-align: justify;">
mától hivatalosan is tavasz van.</div>
<div style="text-align: justify;">
persze én tudatosan már legalább egy hete megkezdtem, de ma minden értelemben erősebb szívdobogással és lendülettel és lelkesedéssel ébredtem. egyrészről az ablakom előtti fán tanyázó és eszméletlenül csivitelő és csevegő madarak miatt, másrészről mert őrült tettvágy van bennem egy közelgő remek tavaszi mágikus hétvége miatt, ahol ki is állítok és a fejemben már összeállt az anyag, harmadrészt meg úgy elillant az elmúlt három hónap és a héten végre hazatér az őrült utazó, akit már rettenetesen nagyon várok. végre megrágcsálhatom, megszaglászhatom, hozzásimulhatok és kuncoghatok a beszámolóin.</div>
<div style="text-align: justify;">
ennyi elég is egy lendületes tavaszi héthez.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-14869467181375763882017-02-28T21:52:00.003+01:002017-02-28T21:55:27.392+01:00az időről<div style="text-align: justify;">
ami folyton változik, fut, rohan, vánszorog, de meg nem áll és egyelőre még kiiktatni sem tudtam. sokszor figyelem a gyerekemet, ahogy boldogan él a maga időtlenségében, de persze a hülye társadalmi elvárások, a rengeteg megfelelés, és elvárás miatt, amihez magam is kötve vagyok, leginkább én vagyok az, aki adagolja és akarva akaratlanul szép lassan kiöli belőle ezt a remek, mondhatni boldog képességét. persze kíváncsiságánál fogva, és hogy a világról egyre többet magába szippant, szépen lassan ő is felfedezi, hogy mi is az idő. figyeli a órát, észreveszi az évszakokat, használja a tegnap, <i>holnapelőtt</i>, majd tavasszal, időt kifejező szavakat, szépen lassan bekúszik az életébe az idő. miközben azt is észrevettem nála, hogy képes apró dolgokban felfedezni a csodát, a szépségeket. ezt tudom, hogy tőlem tanulta. én meg az anyukámtól. és erre most hétvégén jöttem rá. anya itt volt, és tök jól szerettük egymást. egy napig hagyta, hogy én szeressem és kényeztessem, aztán másnap és persze közben ő is szeretett minket. vele méláztunk el azon, hogy mennyire különbözőek tudnak lenni az emberek, és milyen fura, hogy nincs meg mindenkiben a szépre, az egészre való éhség, hogy be tudjuk fogadni a körülöttünk lévő világot a maga szépségével, múlandóságával, és körforgásával együtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
bár lehet néha jobb lenne csak az orrom hegyéig látni és nem tudni <i>amindenről</i>, amiről tudok és amit még tudni akarok, de közben meg mégis irtózatosan jó érzés tudatában lenni a nagy egésznek, aminek az apró mozgó, mozgató részei vagyunk.<br />
gyerekként még talán ezek a dolgok nem tudatosulnak bennük, hanem tudattalanul élik meg ennek a nagy egésznek a varázsát, ráadásul úgy, hogy az idő nem kényszerként van jelen, hanem mint egy pihe-puha, körülölelő megfoghatatlan anyag, amihez alkalmazkodik az ember és a kialakított rendszerek által megtanulja érzékelni és használni. talán ez lehet az eszenciája a slow life-nak is, amit még gyerekként birtokolunk, aztán szépen lassan beilleszkedve a társadalmi normákba elveszítünk. folyton rohanunk, időhöz vagyunk kötve minden és minden által, keresztül, kasul, mint egy órási pókháló, amin fönnakadtunk, belegabalyodva a szálakba.<br />
ezt kéne elsimítani és az elfeledett eszenciát visszahozni vagy a gyerekek segítségével újra megtanulni és alkalmazni a mindennapokban tudatosan, összhangban <i>amindennel</i>.<br />
az elmúlt hónapokban az életünkre fókuszáltam, miközben persze a mindennapokat rohanva is éltük meg, igyekeztem lelassult figyelemmel szemlélni és nem csak tárgyként kezelni a minket körülvevő dolgokat. észrevettem, amit eddig még soha, hogy a banánpálmám egy-egy új levelet egy hónap alatt pöndörít ki. vagy amíg a reggeli kávém lefő, épp el tudok olvasni egy vagy két oldalt az aktuális könyvből, de az elmúlt napokban észrevettem, hogy közben a nap is feljön és csalogató fényeket varázsol a konyhába.<br />
vagy a kutyasétáltatás alatt mennyi betűvel és számmal találkozik a gúz, amit aztán meg is kérdez és minden egyes választ elismétel, rögzítve a kis fejében a betűk és a számok izgalmas rendszerét. persze mindezt a bicaján egyensúlyozva, hogy idegbajt kapjak, hogy minek megy neki, vagy mit tör össze.<br />
rájöttem, hogy kutyakajáért is akkor kell menni a Józsihoz, amikor nem rohanok, mert hogy nagy valószínűséggel ő is tudatában van ennek az eszenciának, és letlégyen bármilyen hosszú sor, ő nem siet, minden vevőre pont annyi időt szán, amennyit a vevő szeretne.<br />
vagy hogy milyen jó érzés nyugodtan elkészíteni a vacsorát, odafigyelve minden egyes összetevőre, amiből aztán egy alkotás lesz, ajándék számunkra, akik elfogyasztjuk.<br />
ezekkel és még sok-sok hasonló felismerésekkel szeretném az életünket kitölteni. ez kellene, hogy fontos legyen, és ne a határozott vagy határozatlan munkaszerződés, a betartott időkeretek és az őrültebbnél őrültebb kacifántosan, már senki által nem értelmezhető szabályok.<br />
erre vágyom... </div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-13126044250051892752017-02-25T22:20:00.001+01:002017-02-25T22:20:22.877+01:00napi gúz<div style="text-align: justify;">
jócskán túl vagyunk már az első tejfog kihullásán és persze már az első felnőtt foga is szépen kibújt.</div>
<div style="text-align: justify;">
egyelőre nincs változás a témában, minden más foga stabilan a helyén van. de persze a gúzt baromira foglalkoztatja, és időnként előveszi és kérdéseket tesz fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- anya! minden fogam ki fog esni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- igen, persze minden tejfogad ki fog esni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- anya, de én nem akarom, hogy kiessenek!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
- miért? </div>
<div style="text-align: justify;">
- mert nem akarom, hogy csak egy fogam legyen...</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-10524009878948322512017-02-22T11:56:00.002+01:002017-02-24T09:16:52.928+01:00piaci rés<div style="text-align: justify;">
sokat kattogok mostanság azon, hogy találjak egy piaci rést, amit képes lennék a birtokomban lévő tudással és képességeimmel betömni. iszonyatosan hajt a vágy, hogy a magam ura legyek és ne másnak termeljem a lét. </div>
<div style="text-align: justify;">
a hétvégén farsang volt. kedves fiú barátaimnak persze saját, önös vágyaim kielégítése képpen, felajánlottam, hogy elkészítem a kiegészítőit (nem utolsó sorban azért is, hogy az új varrógépemet megbürrögtessem).</div>
<div style="text-align: justify;">
mint utólag kiderült, sikerült egy piaci rést találnom, és ha szombat délután nem egy, hanem sok pár sarkantyút varrok, hatalmas (azért nem oly óriási, de két-három, sőt akár tíz vásárlóm biztosan akadt volna) bizniszre tehettem volna szert a farsang helyszínén.</div>
<div style="text-align: justify;">
szóval, ha valaki western farsangra készül és pont egy pár cipőre, bakancsra felhelyezhető gumis sarkantyúra vágyik, "sarkantyús piaci rés" jeligére várom a megkereséseit.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-67876382589860573112017-02-10T19:50:00.001+01:002017-02-10T19:52:43.500+01:00mindenpénteki hangulat<div style="text-align: justify;">
péntek, a hét csillogó gyöngyszeme, amit már hétfőn baromira vár az ember lánya.</div>
<div style="text-align: justify;">
minden nap mágikus erővel bíró elérendő célként lebeg a tudatomban, és péntek hajnalban pedig már kellemes remegésként fut végig a testemen, hogy igeeen, itt van, péntek van. azt a néhány munkával töltött órát, már étlen, szomjan, kúszva, mászva is kibírja az ember, mert minnyá nem kell senkinek, semminek megfelelnem, addig alszom, ameddig akarok, azt veszek fel, amit akarok. akár melltartó nélkül, lógós, szakadt farmerban is tölthetem az egész napot. igazán felemelő érzés, na.</div>
<div style="text-align: justify;">
amióta hétfőtől péntekig tartó rendszerben dolgozom, valóban mágikus erővel bír ez a nap. már-már kialakultnak mondható új szokásaim lettek ezen a napon. erre a napra már ebédet sem rendelek, és a déli kávét sem a munkahelyemen iszom meg. munka után eltekerek, vagy így télvíz idején elsétálok a semiramisba, ami egy kisebb konyhányi mütyür kávézó, egészen bensőséges hangulattal. egyrészről ott a legfinomabb a városban a kávé, másrészről pont a konyhányi nagysága miatt szeretem. a lakásokban is azt hiszem a konyha az a hely, ahol a legtöbbet és a legtöbben tudnak összegyűlni beszélgetni, együtt főzni, együtt enni, együtt inni.</div>
<div style="text-align: justify;">
eleinte mindig akadtak kávézótársaim, de nem mindig sikerült leszervezni, így sokszor egyedül kávéztam. ami nem is rossz, sőt. egyedül persze sosem voltam, mert azt hiszem mások is úgy vannak azzal a hellyel, ahogy én, hogy jót ott lenni. elkerülhetetlen, hogy ne szólj a másikhoz. nem az az elvonulós hely. vannak a megszokott arcok, és mindig van számomra új, akit eddig még nem láttam. </div>
<div style="text-align: justify;">
a hely minden évszakban más. a tél amolyan bekuckózós, mécsesekben gyertyalángremegős, az ősz színes, és még nagyon a nyárra emlékeztető, kint is, bent is levős. a nyár pedig maga volt a csoda. főleg az a nyári délután, amikor zenészek varázsoltak remek swinges hangulatot a nyári naptól meleg teraszon. ott akkor érdemes lett volna végteleníteni azt a pillanatot. kávé, terasz, zene, nyár, könnyű ruha, szandál, napszemüveg...</div>
<div style="text-align: justify;">
a tavaszt még nem tudom milyen lesz, de már nagyon várom. minden újabb péntekkel közelebb kerülök hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
a <i>mindenpénteki</i> egy óra kávézás csak az enyém, és a lehető legjobb átjáró a hétvégébe...</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-8628889286987899322017-02-01T10:37:00.000+01:002017-02-01T13:49:05.407+01:00helló február<div style="text-align: justify;">
micsoda lendület volt bennem tegnap este, arra gondolva, hogy ma már február lesz. cö!</div>
<div style="text-align: justify;">
hajnalban az első ébresztő a távol-keleti üzenet volt, de azt gyorsan konstatáltam és nem szükséges a válasz, mert úgy is tudja, hogy javában alszom, már nyomtam is tovább a szunyát. a következő az ébresztő előtti automatikus ébredés volt és akkor már tudtam, hogy <i>avalami</i> nem oké, de irtóra nem volt kedvem a meleg takaró alól még a lábujjamat sem kidugni. aztán persze muszáj volt... és a fürdőbe érve persze ki is derült, az <i>avalami</i>. <a href="http://cangajo.blogspot.hu/2010/08/akazaan.html" target="_blank">a kazán</a> állt le. nyomás nuku, fűtés nuku. remek. kávé előtt még bütykölhetek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
reméltem, hogy valóban csak a nyomás volt kicsi és azért állt le a fűtés. ez elvileg egy egyszerű folyamat, hogy elhárítsuk a hibát. a kazán alján van egy tekerős bizbasz, amivel visszaállítható a kívánt nyomás. igen ám, de az a valaki, aki ezt kitalálta, olyan helyre tette, ahova még az én pici ujjacskáim is alig férnek be és a megszokott tekerési irányt is fejjel lefele kell megoldani, ami leginkább bal kézzel esne jól, de sokszor a jobb is ügyetlen, hát még a bal. szóval ott trükköztem, próbáltam törölközővel tekerni azt a szaros nem kézre eső tekerős bizbaszt, majd zoknit húztam a kezemre, miután már nem éreztem se a bal se a jobb kezem mutató és hüvelyk ujját... aztán valahogy sikerült. igen ám, de vissza is kell tekerni, ha elérte a kívánt nyomást, ami szintén nem sikerült. túltoltam. persze, hogy túltoltam. orrán száján dőlt a lé. fasza. ruhák, mosógép, fal, <i>mindenfaszombibasz</i>, ami a kazán alatt van, meg persze rám is. a ház még persze csendes, kávét sem főzött senki és próbálok nagyon nyugodt maradni. tudom, hogy mindezt a kombinált fogómmal meg tudnám oldani, de sajnos egy ideje nem találom, elnyelte az a bizonyos fekete lyuk. majd, amikor nem lesz rá szükség előkerül.</div>
<div style="text-align: justify;">
de nyugodt maradok, még azok után is, hogy az ecetet is sikerül magamra és mindenre önteni, miután próbálom menti a menthetőt, hogy ne ázzon minden el. és akkor felkapom a már ezer éve kidobásra váró életlen, óriás papírvágó sakota márkájú ollót és tudom, hogy szétcseszem vele a tekerőn lévő tekerést állítólag megkönnyítő rovátkákat, de végre sikerült visszatekernem a nyomásszabályozót.</div>
<div style="text-align: justify;">
persze még nincs vége, de közben legalább a kávét fölteszem főni. a nyomás még mindig túl nagy, ki kell engedni a vizet, amit most már én szabályozok. persze az a tekerő tekeredik mint a kígyó, vagy rétes... és várok, hogy a kijelzőn a kis csíkok 1,5 bar-nál valahogy megálljanak. mert persze nem csíkocskánként nőnek vagy csökkennek, dehogy. vársz, vársz és egyszer csak eltűnik 4 vagy akár 5 csík is... ha szerencséd van, márpedig miért ne lenne szerencsém, megáll pont ott, ahol kell. megállt. a víz még mindig folyt az arcom, de már újra a megszokott hangon duruzsolt a kazánom. a kávé illata is elért hozzám, de az óra már 06:30-at mutatott. elbütyköltem a megszokott negyedórás, vagy tíz perces nyugodt takaróba bújós, kanapén kávézós nyugodt percek... de nyugodt maradtam és akkor is örülök, hogy már február van. és remélem, ha hazaérek sem lesz semmi váratlan meglepetés és szépen duruzsol majd a kazánom. ámen.</div>
hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8699796880686555518.post-33273092807612546652017-01-31T19:48:00.001+01:002017-01-31T19:48:06.425+01:00napi gúz<div style="text-align: justify;">
hóesés után hazasétálva, kutya a jobbomon, <i>gúz</i> a balomon, elméláztam, hogy dejó, a hónap utolsó napja van. holnap már február, még közelebb kerültünk a tavaszhoz és a többi és a többi... majd ezt kitörő örömmel, gondoltam megosztom a kölyökkel is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bende! ma van a hónap utolsó napja! holnap már február!!</div>
<div style="text-align: justify;">
erre ő, a maga, nemét meg nem hazudtoló laza, már-már szinte leszarom érzéssel, csak ennyit válaszolt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- éés, akkor mi van? </div>
<div style="text-align: justify;">
és már trappolt is tovább a szűz hóban. majd azért még visszakiabált:</div>
<div style="text-align: justify;">
- akkor holnap farkasnak öltözünk!</div>
<br />hentaiihttp://www.blogger.com/profile/14459674140322017834noreply@blogger.com0