2011. november 29.

férfiségek és f(h)iúságok

avagy, hogyan kerül a szar a gyerek hátára?

már egy ideje ezen agyalok, ugyanis majdnem minden nap, egyszer biztos, de ma éppen kétszer sikerült ezt a mutatványt megcsinálnia. na és persze széles vigyorral az arcán.
eddig azt hittem azért, mert éppen ölben tartom a gyereket, és mivel pont a fenekénél fogom, ezért a szelek felfelé nyomják a motyót. de nem, rácáfolt már erre fekve is a kölök.
ilyenkor a motyó szinte teljes mennyisége a gyerek hátán van és a mindig gondosan feltett pelusban meg szinte semmi... ez egy őrület... főleg azért mert az összemotyózott rucikat rendre be kell áztatni folttisztítóval átmosni... asszem most már megkérem a Vanish-t, hogy szponzorálja fiam eme mutatványát, de mindenképpen küldjön mellé egy olyan csini magentapolós csajt is, aki kimossa ezeket a makacs foltokat...
na, de vissza a problémához... a gyerekem apja szerint a motyó gellert kap a golyókon és ezért folyik felfelé, amit persze megcáfolni nem tudok, mert nincs lányom, én meg azé' mégsem fogom kipróbálni, meg aztán nem is csak anyatejet iszok napi hatszor, hétszer...
apám szerint a motyónak lefelé kell folynia, ezé' kerül a háta közepire...
én nemtom, de szerintem a szelek és a fizika a megoldás kulcsa... és lehet csak a fiúkkal van így?

2011. november 28.

közös csont

elfogadta ebem teljes mértékben az új családtagot. már a múltkor megfigyeltem, hogy cimbiként még egy ötöst is adott a fiamnak, de ma végképp biztos vagyok, hogy nem lesz gond kettőjük között. rágócsontját ma teljes szívből odaadta neki csócsálásra... meg is csócsáltuk, persze csak játszásiból és utána őrült közös játékba kezdett volna, ha a kiskopasz képes lett volna rá, de csak egy mosollyal viszonozta a kedves gesztust.
de lesz majd idő, amikor közösen esznek a kutyatálból és a rágócsont egyik végén ebem, a másik végén fiam csócsál majd.

2011. november 27.

egy gyertya

hmmm... tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy egy év múlva a gyermekemmel a karomon gyújtom meg az első adventi gyertyát. pedig így lett és innentől így is lesz. történjen bármi, neki kell ezeket a csodás hagyományokat átadnom, mesés pillanatokat megteremtenem.
ez maga a boldogság...

2011. november 26.

teeeej

para van folyton. na jó annyira nem parázok, de kicsit dühítő a helyzet, vagy mittomén.
a gyerek 4 napja átállt a napi 7 szopizásról az 5-re. ez abban remek és fasza, hogy reggel 5-ig nyugiban van és így kurva sok időm van minden másra napközben is. abban viszont genya és szar, hogy az ember melle szétrobban a sok tejtől, vagy ami még rosszabb lázzal járó mellgyulladás lesz belőle. szóval a ...aszkivan... nem lehet egyik kényelmes helyzetbe se belehelyezkedni, mert nem tart sokáig.
tapasztalt barátném aszonta, hát igen játszani kell a szoptatásokkal, hogy nehogy az legyen a vége, hogy nincs tej... hát most játszok... próbálom 6-szor szoptatni, hogy a melleim rájöjjenek, hogy kell a teeej... és asszem mégis éhezik is a gyerek, de talán holnapra visszaáll a rend... talán...

2011. november 22.

napi szám

na, egy újabb remek muzsika. a ficek első albuma Berlinben jelent meg tavaly. jómagam abba a zenei fiókba teszem, ahol Jose Gonzalez, Beirut és a Kings of Conveniences is lapul. kellemes hang gitárral és csellóval, bejön, jó hallgatni... sőt el tudnám viselni, hogy esténként altatáshoz élőben nyomja itt a nappaliban... hmm...

David Lemaitre_Six Years



és az albumon tisztán

napi pisi

na ez nem megint egy újabb sorozat blogbejegyzés kezdő posztja, hanem kicsi fiam napi ajándéka.
általában közvetlenül fürdetés után, vagy hajnalban, amikor a leginkább zombizok és húznék már be aludni az ágyamba, de mindennap meglep egy kis langymeleg pisivel, persze széles vigyor kíséretében. van humorérzéke a gyereknek, na.
nekem meg még van mit tanulnom, hogy kivédjem ezeket az orv támadásokat.

2011. november 21.

csengő

úúútálom, hogy van csengőm. és, hogy a házban csak nekem és a szomszédnak van. ez abban érint hátrányosan, hogy van egy érdekes alsószomszédom, akivel mindig csak a baj van. asszem az a lakás el van átkozva, vagy nemtom. szóval mivel szoptatós gyakorló anyaként csak én vagyok itthon más, normális emberek munkaidejében, ezé' boldog boldogtalan hozzám csenget be. naná, hogy nem engem keres, hanem valakit a házból, és persze mindig akkor, amikor pont elaludna a gyerek, vagy szoptatni kezdenék, vagy nyugodtan befejezném, vagy fejőséva akcióban vagyok... ma pölö a gázos volt. (az elmúlt hetekben má' nemtomhanyadszor...) persze én megint pizsamában, szoptatás után... és nagyon be akart jönni, mert képes volt rám várni 20 percet... na, ja mert a szomszéd gázóráját kellett leszerelnie... szóval alul megint gáz van, vagyis jobban mondva nincs gáz... mi lesz még itt... holnap majd a villanyórás jön... mert tudtommal azt sem fizetik... lehet ki kéne húznom a kaputelefonom a konyektorból?

2011. november 16.

férfiségek és f(h)iúságok

címmel sorozatot indítok, melyben megfigyeléseimet próbálom meg lejegyezni, hogy mit is tudtam meg a férfiról, aki még egyelőre kicsi és törékeny, de a szemem előtt fejlődik és növekszik és mutatja meg férf(h)iúi mivoltát, lelkét, tetteit. talán ezáltal magam is közelebb kerülhetek a sokszor megfejthetetlen és érthetetlen férfi lélekhez, ami majd segítségemre lehet a megfelelő királyfi/lovag kiválasztásában, aki majd társam lehet a jövőben... remélem, a jövőben majd ha a fiam is olvassa a blogomat, akkor nem fog megkövezni ezekért a sorokért...

na, szóval így az elején olyan nagy dolgokat még nem sikerült megfigyelnem, de ezek az apróságok is jelentősek és hasznosak lehetnek majd a jövőben.
annyi már most leszögezhetek, hogy az én kicsi férfim, aki immáron hamarosan betölti a két hónapos kort, tagadhatatlanul férfi. ennek nyilvánvalóan ékes bizonyítékai külső jelei. igen, van neki kukija és zacsija. ez utóbbi testéhez képest igen méretes példány. és nem utolsó sorban fontos mutatója a kicsiny test hőmérsékletének. teljesen közelről tapasztalhatom meg a férfiak azon kijelentéseit, hogy illlyenhidegavíz... és valóban hidegben és a meleg fürdővízben egészen másképp fest az a helyes kis zacsi. keresztanyám, mint tapasztalt mogyorószakértő azt is elárulta, hogy ha nagyon lázas lesz a kicsi, azt a zacsiján is látni fogom. szóval a zacsi egy fontos mutató.
ezenkívül az arcvonásai teljesen férfiasak és össze sem téveszthető a lányok kedves, finom arcocskájával. persze most még az övé sem borostás, szőrös vagy pattanásos, de ezen jelek nélkül is módfelett férfias vonásokkal rendelkezik. ezek a vonások még alakulnak és változnak és egyelőre magamból nem sokat fedezek fel benne, viszont annál többet az apjából.
a külső jeleken kívül egy tuti biztos férfiakra jellemző tulajdonságot véltem felfedezni, ez pedig a mérhetetlen éhsége. mint tudjuk a férfiakat a hasuknál fogva... és ez basszus már ilyen pici korban is mennyire látszik. imád enni, és baromi ideges és ingerült, ha nem csatlakozhat azonnal a tejet adó cickókra. ha ez megvan, akkor azon nyomban kisimul és megnyugszik.
persze tudom, hogy még bébi és a cici a legfontosabb számára, de ez azt hiszem később sem fog sokban változni...

2011. november 12.

sapka, sál, kesztyű

és papír zsebkendő nélkül kimenni már nem igen tanácsos. brrrrr...

2011. november 11.

3 órás

kimenőt kaptam a fiamtól. persze az apukája segítségével. és ez mérhetetlen sokat töltött az energiaszintemen. peeersze, mit csináltam? nem is tagadom, ez női mivoltomból fakad... shoppingoltam. nem sokat, éppen csak annyit, ami annyi örömet ad, hogy egy hónapig talán megint kibírom. van új nadrágom, ami hála méretben maradt a régi és nem kellett a begomboláshoz segítséget kérnem, ... csak némi kibuggyanó dolgok vannak itt-ott, és nem éppen úgy kerekedő fenék, mint volt, de persze majd elmúlnak és visszakerekednek és akkor még jobban fogom magam érezni.

2011. november 10.

napi szám

ma egész nap ez a szám járt a fejemben... eszembe juttatva azokat a lelkes ifjú éveinket, amikor azt hittük, hogy meg tudjuk váltani a világot... és tettünk, terveztünk, létrehoztunk dolgokat... és mondhatom, hogy egy kicsit megváltottuk, legalábbis a mi világunkat biztos...
valakinek nincs meg az a Puk csoportos felvétel, amihez ezt a számot használtuk fel?... tudjátok a Spar parkolós... ?

Gary Jules_Mad World

édes élet

nagy elhatározásra jutottam. egy kis időre, vagy lehet hosszabbra száműzöm az étrendemből az édes, cukros finomságokat. ugyanis a mellem hatalmas mérete után, ami megrémít, az a feneköm. egyelőre még nem vészes, de már a vészes felé haladó fázisban van. és amennyire a terhességem alatt nem híztam, most úgy szaladnak fel rám a kilók észrevétlen. nyilván kevesebbet is mozgok, hiszen a négy fal között nem nehéz betunyulni, az a kevés kis séta meg nem sokra elég... szóval kérek mindenkit a közeljövőben NE hozzon nekem csokit, sütit, fagyit, drazsét és még sorolhatnám számos fajtáját kedvenceimnek, akik most ellenségeimmé váltak. viszlát csodás rózsaszín mignonok, töltött, kerek, szögletes és lyukas csokoládék... ha könyörögve kérném, se hozzatok!
... jajj, de nehéz ez...
... egy frissen megsütött fél tepsi finom papagáj süti torkos kis elfogyasztókra vár...

2011. november 6.

méret(eS)

még hogy nem lényeg? frászt. van amikor igen. jelen helyzetemben pedig nagyon is.
mégpedig a mellem tekintetében.
egy ideje már agyalok ezen... azzuniverzumlegjobbmelleikitüntetés után nagyon is... ugyanis megnőttek, ezt be kell valljam. kész. vanaza bizonyos melltípusokra mondott sorrend, és hát a legutóbbi a mellemre vonatkozó őszinte kijelentés a húúvazzeg kategóriába sorolta. (ami eme besorolásnak az utolsó kategóriája) ennek lehet egyes nők kifejezetten örülnének is, merhogy gondolom a nagyobb mindig jobb elv vezérli őket. na, de én nem ez a nőtípus vagyok. nagyon frankón 34 évig meg voltam teljesen elégedetten a tenyérbe illő, melltartót nem igénylő, feszes, pólót majdátlyukasztó csinos kis mellecskéimmel. ez asszem nem szégyen, hogy tisztában voltam mellbevágó tulajdonságaimmal. és most meg valahogy megváltoztak és az új jövevényekkel, ikrekkel (ahol az egyik mindig nagyobb) eddig csak barátkoztam, ismerkedtem, méregettem és az utóbbi években beszerzett najóhordokmertmitszólnak melltartóimba próbáltam betuszkolni szó szerint. egy ideig ment is, de most már nem megy... feladom... basszus... és be kell valljam, azt sem tudom, hogy milyen kritériumok alapján kell a megfelelő melltartót kiválasztani és megvásárolni. amit továbbra is utálok, de azt hiszem meg kell tennem. egy, amiatt, hogy az anyaságom és gyermekem táplálékának el-el cseppenő jeleit ne a blúúzomon hordjam; kettő, ha egy kicsit is hasonlatosan és a régiekre legalább emlékeztető külsővel szeretném megtartani és hordani életem hátralevő részében.
tapasztalt kosárszakértők, hogy is van ez? én csak életemben egyetlen egyszer vettem melltartót... bocs... kétszer, de a másodikat elbasztam sose tudtam hordani...

2011. november 4.

:)

napi szám

eccerűen ezeket a ritmusokat nem tudom megunni... bírom nagyon a hiphop-ot...
ők meg az új felfedezettjeim... azt írja róluk a gugli, hogy a zenéjük 3 in 1 pop produktum: hiphop, funk és reggie...
húúú, nem is merem elképzelni, hogy milyen jó lenne egy olyan igazán jó hiphop buliba elmenni... na, megyek inkább aludni...

A.S.M (A State of Mind)_Age of the Platypus

2011. november 3.

mi kő azidillhez?

nakéremszépen, én megmondom... legalább is a mai napunk után, bár még nincs vége, de így is ki merem jelenteni, hogy idilli volt. a tegnapi után biztosan. tegnap a kölök maratoni nemalvást nyomott hajnali 4-től, este 8-ig. ő jól bírta, én kevésbé.
na, de vissza azidillhez.
először is kellenek színek. nekünk a mai napon a sárga volt. olyan igazán sárga, nem répa, hanem az az égető, citromtól a napsárgáig. ebben sétáltunk nyakig. legalább is a Gagarin parkban, vagyis rendes nevén az Ezredév parkban. belementünk és jól megmártóztunk, jó nem szó szerint, vagyis az ebemnek sikerült, én csak jól magamba szívtam a gyereknek meg jól átsugároztam, mer ő persze aludt. de sárga sapiban volt.
aztán az a sárga végigkísért az egész sétán minket. visszaköszönt egy újabb levélözönben, vagy egy kertben kintfelejtett sárga kisszékben, vagy egy törött ruhacsipeszben...
aztán kell még hozzá, 'mámint azidilhez..., hogy jól induljon a nap. ahhoz meg, hogy jól induljon, az kell, hogy faszán kialudja magát az ember lánya... húú, de frankót aludtam. lehet azért is volt, mert bent aludtam a hálószobában a nagy-nagy ágyon... el is határoztam, hogy kicsit színesítsem és változatossá tegyem a négy fal közti életemet, hogy néha bent fogok aludni és még tv-t is fogok nézni... (de azidillhez, nem feltétlenül kell a tv, sőőt... csak a friss anyukák beszűkült életén javíthat valamicskét, asszem) na, de vissza azidillhez... nyugodt reggeli, kötött zokni, pléd a padon, forró tea a teraszon, miközben csíp a hideg.
aztán valahogy minden úgy alakult, ahogy elterveztem... szóval a gondolatok a fejben, azok is nagyon fontosak... kerülendő a negatív és búskomor hozzáállás kérem...
namármost, ha nem vagy friss anyuka, akkor még számos dologgal elérhető az idill... az imént mondtam egy kedves ismerősnek, hogy a canga, az igen... két keréken gurulni az maga az idill... ha van egy cangád, akkor azidillhez vezető úton megvan az első macskaköved...
aztán még klafa lett volna forraltbort szürcsölni kesztyűben, hozzá gesztenyét majszolni...
az alkoholos dolgokat sajnos kerülnöm kell, (ez mekkora kicseszés...) de a gesztenyém ippen megsült a sütőben és már csak a majsz van hátra...
szóval így iziben összeszedve: színek, ízek, helyek, helyzetek, tárgyak, gondolatok, emberek... ezek frankó összhangja kellenek azidillhez. ja és persze tervezni nem kell, friss anyukáknak meg nem is lehet... ahogy esik, úgy puffan...

2011. november 2.

kapja be

az Élet, most már tényleg. nincs elég küzdelmem, még rám zúdítja a kis genya hormonokat is, akik iszonyat ingerültté tesznek. mit vétettem, hogy sajnálja tőlem ezt a kicsiny ajándékot, hogy a szoptatási hónapok alatt ne kelljen a banyakorral megküzdenem...
ezennel megállapítom, hogy az Élet tuti hímnemű... kapja be... vagy nem is, inkább azt kívánom legyen nő és menstruáljon...