2015. június 9.

napi gúz

ha a kocsi mellett állva, beszélgetve magára hagyod a gyerekedet egy-két másik gézengúzzal, akik ezalatt örömmel veszik birtokba a kocsidat, tekergetve, ki-be kapcsolva a gombokat, vészvillogót, ködlámpát, mindenbizbaszt a műszerfalon, ne csodálkozz és ne lepődj meg, ha elinduláskor az arcodba csap ezerrel, a kakaóra kapcsolt szellőzőből a hónapokig lerakódott por és levéltörmelék, valamint működésbe lép az első-hátsó ablaktörlő és eszeveszetten bömböl kazettáról a böröndödön...
egyébként meg örömmel jelentem be, hogy tádáám, új érdeklődési köre a gúznak a pisi-kaki-segg-büdös-nuni-kuki és e közismert szavak néhány szinonímája (olyan sokat azért még nem ismer)... ezeket előszeretettel skandálja bárhol és bármikor és úgy gondolja, iszonyatosan vicces... hurrá!

2015. június 8.

a szerelemről

a szerelem jó, mindent felforgató, felemelő, fél méterrel a föld fölött reptető, gyomorban lepkékkel randalírozó, minden akadályt könnyen vevő, megszépítő, kivirító, kiteljesítő, harmóniát hozó, sugárzó, kerek... azt gondolod, hogy soha el nem múló, semmi és senki által szét nem választható, örökké tartó, vele megöregedő állapot ez... de sajnos mégis múlandó. a szerelem kémiai állapota nem tartható fent mesterségesen. 
átéltem már nem egyszer... csodás állapot... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyok rá... vágyok... de azt is tudom már a megtapasztalt, megszenvedett szakítások, elválások, elengedések által, hogy nem minden a szerelem, és nem ez a lényeg... egy kapcsolatban, ha már túl vagyunk a szenvedélyes, lángoló, első pár éven, akkor szépen lassan átalakul, belesimul a hétköznapokba a másik jelenléte, természetessé válik, elmúlik a lila köd és helyette marad, az ami eddig is volt, csak most már nem nézed el, már nem legyintesz, hanem ott van feketén fehéren minden... itt kellene jönnie, az elfogadásnak, a tolerálásnak, tudni, mikor kell csendbe maradni, mikor kell nyelni egyet, mikor kell megölelni, mikor kell szeretni, mert nem változtathatod meg a másikat, hiszen te sem változol meg... minden nap tenni kell azért, hogy jó legyen, neked, neki, nektek... figyelem a másikra, egymásra... érteni a mozdulatokból, a sóhajokból, a testtartásból, a nézésből... hiszen innentől már nem rózsaszín pihe-puha felhőn csücsülősek a napok... szeretve lenni, szeretetet adni, élni, élni hagyni, együtt, egymás mellett, úgy, hogy ne akadályozd a másikat a kiteljesedésben, hogy egymást segítve, egymást erősítve tudjatok előre haladni, fejlődni. apró dolgokban, hétköznapi eseményekben megtalálni a boldog pillanatokat, amik átlendítenek egy-egy nehéz pillanaton... ki kell tudni szakadni, zökkenteni a másikat és élményt adni... egy kőben, egy fűszálban, egy rétben, a búzamező ringásában, az erdő hangjában megtalálni az erőt, amit magadhoz vehetsz, átadhatsz a másiknak, vagy amiből inspirálódhatsz, hogyan tovább merre tartson az áramlás, egymás mellett, egymásba kapaszkodva, egymást kiegészítve... azt hiszem ennyi kell, ahhoz, hogy szeretetben együtt létezhessen az ember lánya egy társsal...

2015. június 5.

DIYivi ritka rovatom éves bejegyzése

aki ismer, tudja, hogy lételemem a kreatív alkotás, abármimódon történő vizuális képalkotás, környezetem, élőhelyem stílusosan vidám szépítése, folyamatos formálása. (bármit megcsinálok, csak ne kelljen leírnom...)
a héten betegség miatt kényszerszabin vagyunk a gyerekemmel. persze szokás szerint egy napig tartott a magas láz, nyakba hányás, folyamatosan csak anya ölében és közelében jó csak állapot. azóta már hozza a szokásos formáját. jön, megy, rendezkedik, dacol, akaratos, szeret...
a tartós nyári idővel a nappalink a kert lett. kint eszünk, kint játszunk, hintázunk, kertészkedünk... az új kerti hintaágyunkban himbálózva, éreztem a bizsergést a kezemben, hogy alkotnom kell, hogy még otthonosabb legyen az egyébként is folyamatosan szépülő kertünk.
pakolás közben ráakadtam a korábbi években vásárolt viaszosvászon darabokra, amik már asztalterítőnek kicsik, de ahhoz túl nagy, hogy csak úgy kidobjam... és akkor beugrott... egyébként is nagyon imádom a pár éve már divatossá vált girlandos party zászlócskákat, hát a viaszosvászon meg abszolút adja magát, varrni sem kell, ragasztani sem szükséges, (meg sz elsőre gondolt szalvétaragasztó nem is ragasztotta össze), ollóval könnyen a kívánt méretre vágható, irodai lyukasztóval simán kilyukasztható és nem marad más hátra, mint abármilyen erősebb madzagra való felfűzés és a kívánt helyre való felkötözés.
táádáám!... mondaná Bende... és kész is vagyunk.


2015. június 1.

napi szám

helló nyár, helló június...
pörgős és sok újat hozó és adó hónapon vagyok túl... még sok minden csak ülepedik, még benne vagyok, még tart a bizsergés...
a hangulatot mi más adná vissza jobban, mint az örök kedvenc, a hip-hop, legyen az bármilyen nemzetiségű...
a hölgyemény chilei, de francia földön nevelkedett... jó páros... és csak hab a tortán, hogy az évjáratunk is közös...

Ana Tijoux_1977