2010. december 31.

illendő

egy bejegyzés így az év utolsó napján, nem... de...! na, ugye!
fúúú... szerintem is az év vége arra jó, hogy az ember valóban számot vet, hogy mit is tett meg a boldogulásáért az idén, mit hibázott, kiket vesztett el és kiket, miket kapott a ÉLETTŐL csupa nagy betűvel.
én egy évvel ezelőtt csupán csak egyetlen egy dolgot tudtam és fogadtam meg az új, azaz a mögöttem lévő évre, minden más totál bizonytalan volt, amit egy lassan, nagyon lassan befagyó tóval tudnék csak szimbolizálni, ami bármikor beszakadhat, ha nem vagyok elég kemény... ez az egy dolog pedig az volt, hogy ápolni fogom az emberi kapcsolataimat és figyelni fogok azokra, akik fontosak nekem, mert barátok és család nélkül mit sem ér az egész. egyedül elvész aMinden. 
számot vetettem és azt hiszem sikerült a fogadalmamat betartani, ha lehet így mondani. úgy érzem nem vagyok egyedül és vannak barátaim és a családom, akik nagyon, de nagyon-nagyon fontosak. rengeteg csuda klassz dolgot éltünk át együtt. volt sok jó, de aztán a sok jó mit sem ér a rosszak nélkül. a rossz nélkül nem ér az egész semmit.
kicsiny életemet építgetem, remélem a tavam jege is egyre keményebb lesz és csak kisebb repedések vagy lékek keletkeznek rajta...
az élet remek dolog és rajtunk áll, hogy mennyi színes csudadolgot viszünk bele. ékes bizonyítéka életemnek eme blog is, ami jól belevésődött az éteriuniverzumba.
kik velem voltatok itt és a naagy valóságban is köszönet mindenért és maradjon csak így jövőre is, gyűjtsük sok-sok emlékmorzsát!

2010. december 26.

poc

egész nap csak pocoltam. későn keltem, bucira aludtam a fejem, amin az apa által ágyba hozott kávé és jager sem segített. anya bevackolta magát mellém és pizsiben lenyomtunk két karácsonyi filmet is, dobozból ettünk sütit és lelkiismeret furdalás nélkül még délután 3-kor is pizsiben voltunk. apát megint a nap hősévé választottuk, mer' az elromlott wc csöpögő csövét ugyan több órás szentségeléssel körítve, de megjavította. este meg jöhetett a gyerekkoromban oly nagyon áhított (alig vártam, hogy felnőjjek, hogy én is ihassak abból a fincsi meggylikőrből és játszhassak a nőcis römikártyával) römiparti és meggylikőr Ágiéknál. közben persze ki nem hagyták volna a gyerekkori sztorikat rólam, amiket persze már ezerszer hallottam. na, de ezekkel kerek a karácsonyom.
és persze a hazautat a hóesés tette igazán meghitté és a kicsi Dózer tappancsnyomok a hóban...
hmmm... nem is nagyon emlékszem olyan karácsonyra itthon, amikor ne lett volna hó itt fent, messze északon...

2010. december 24.

karácsony

hazaértem és jó itthon. teljes a béke és a nyugalom. készülődik a család lázasan. finom karácsonyi illatok kavarognak a lakásban. csak apró bosszúságok vannak, amik inkább mókásak ilyenkor. a fene a fába, hogy nem fér bele a talpba... és apa egyfolytában a karját mutogatja, hogy nézzük mennyire össze-vissza szúrta a fenyőfa tüskéje... mondtam és kineveztem emiatt a nap hősévé... fadíszítés közben csak háromszor borult a nyakamba a bazi nagy fa... ja, meg én találtam meg a hibás részt az izzósorban, amiben csak nem akart világítani a kék izzórengeteg... aztán jól megforrasztottuk és most már csodásan villog, csillog és vibrál a tökezerfélevariációs beprogramozott módokon. Dózer a mákdarálóra rágott be... persze a magas nyikorgó hang sértette a fülét, de aztán bemenekült a szobámba és észrevétlenül leheveredett a szőnyegre... de apa sajna észrevette és leparancsolta a földszíntre... sebaj pajtikám, majd este meg jól felcsempészlek...
na meg aztán a különbözőféle páleszok, azok aztán kellenek ilyenkor... ez erre jó, azt meg azé' igyuk, hogy... és akkor azt meg még meg sem kóstoltuk... szóval teljes a harmónia a családban.
na de nem is szöszölök itt tovább, mert anyának megígértem, hogy a frankó törtkrupli a vacsihoz az én feladatom.


kacagós, illatos, izzósoros, mézespálinkásos, korhelyleveses boldog karácsonyt mindenkinek!

2010. december 23.

haza

na, miután félkómásan almalét öntöttem a kávémba tej helyett... pakolok és indulok hűséges ebemmel a haza, északra.
a nap ragyogóan süt, a rádió önti magából a Last Christmas-t és testvéreit. klassz kis útra számítok.

2010. december 20.

napi szám

csak mer' egy ideje úgy érzem magam a bőrömben, mint egy idegen, aki csak úgy van benne a világban. néha megőrül és mondjuk mellúszó versenyt szervez a hóban, aztán pechjére csak második lesz... néha meg elküldené a világot is a fenébe...
ki érti ezt? aki akarja, nem??!!
háát szerintem az Egy Kiss Erzsi Zene is egy ilyen nagy katymasz halandzsa, amit aztán úgy értelmez az ember, ahogy akar...

Egy Kiss Erzsi Zene_Riaria

adventünk_4

háát az elmaradt... 
ha lehetne egy kívánságom akkor megint azűrbe mennék és ott is egy jóóó nagy feketelyukat választanék, ami jól beszippantana magába és a fene tudja hova köpne ki magából kimagvazva, kifacsarva és apró pici atomjaimra szedve, hogy aztán esetleg egy újabb születő univerzum része lehessek vagy csak úgy tudatlanul lebegjek a semmiben...
egyébként meg béke és szeretet minnyá karácsony!

2010. december 16.

új dolgok

az ember, vagyis ez esetben jómagam mindig baromira tudok örülni az új dolgoknak, tárgyaknak. na persze ez lehet az apró női mivoltomnak is a velejárója. az utóbbi napok új jövevényei színes kis életemnek egy új fürdőruha és egy új komód. az elsőre vagyis a furdőrucira különösebben nem lett volna szükségem, bár a régi gyagyás darabjaim már nagyon mókásan mutattak rajtam, de a céges karácsony wellness-sel egybekötött mókája igenis megkövetelte tőlem eme lépést. hááát, nem volt könnyű akció így télidő idején beszerzni. egy, mert baromira utálok próbálni, hááát még ilyenkor, amikor a hideg miatt ezer réteg ruha, sapka, sál és miegyéb kolonc van rajtam, kettő, mer' ahol fürdőruhát árulnak általában igen piciny boltok és az egy és a kettő együtt már baromira kényelmetlen és bosszantó tud lenni... na mindegy megküzdöttem eme szörnnyel és hála az elfogyasztott rozé fröccsnek és a segítőkész férfiú jelenlétének pik-pak megtaláltam a legmegfelelőbb, tuti-klafa-csini darabot. mostantól, hogy kihasználjam eme piciny ruhadarab előnyeit, újra be kell, hogy indítsam a tavaly télen létrehozott egyik (éjszakai fűrdőzés, szauna) klubomat. éljen a wellness! ez nálam a zárójelben megjelölteket jelenti ám... a többi csak álom csupám... hmmmm egy jó kis masszázs...
a második új jövevény egy régóta áhitozott fehér, három fiókos praktikus komód.
ollllyan szééép!
megleptük vele a nappalit. sajna még nem tudtam felmérni a nappalim örömét, mer' az egyik igen fontos eleme törött, ami megakadályozta az összeszerelését és a végleges helyére állítását. meglepődtem magamon, hogy nem különösebben húztam fel magam eme tényen... talán ez, vagyis a hiszti hiánya, már a rutin meg az éveknek tehető be? szóval szépen kivárjuk amíg megjön a kicserélt elem, aztán talán karácsonyra meg is ajándékozhatjuk vele a nappalit. addig meg félörömként kerülgetjük a kiterített darabjait és elképzeljük, hogy milyen is lesz majd összeállítva.

2010. december 13.

adventünk_3

kicsit összekeveredtek a napok a fejemben. most, hogy már mondhatni rendszertelenül dolgozok, vagyis ez hülyeség, mert van benne rendszer, csak most már a mérleg nyelve az élet oldalára billen. valahogy a munka már nem különösebben izgat és lelkiismeret furdalás nélkül az ÉLET, az életem a fontosabb számomra. ennek úgy gondolom így kéne működnie máskor is, na de hát ez nem így van...
az életem részei a barátaim, a velük való találkozások és együttlétek. a közös minden, a jó vagy éppen nem jó.
de ezek mind-mind erősítik az ember lányát, hogy tartozik valahova, fontos valakiknek, tehet értük és ha csak gondolat formájában is, de ott van valakikben, a szívük egy-egy kis fiókjában. ott motoszkálok másokban és az én szívemben is benne motoszkálnak mind, bennem motoszkáltok mind!

2010. december 8.

locspocs

hó vót, hó nem vót, vagyis nincs... minden elolvadt. minden csöpög, vizes, sáros, locspocs.
csipp-csepp... egy csepp... öt csepp, meg tíz...
ez már nem olyan jó. sokkal jobb volt a hó. fehér volt és puha és nyikorgós. Béke is elment. Ő is fehér volt, és puha és sípoló.
na, de lesz még Béke, lesz még hóó... puha takaró...

2010. december 6.

napi szám

a hölgyemény a berlini underground egyik ismert figurája. kicsit olyan a csaj, mintha nem tudna leállni. klassz együtt a gitár és ez az érzékeny hang.
na, egy új kedvenc. 

Get Used To It | Kitty Solaris
 

adventünk_2

mozgalmas adventi vasárnap volt. igaz a dátha eléggé lelassított és több órán keresztül nyomtam az ágyat, de estére sikerült összeszednem magam valamelyest. tetkós (tényleg van neki!) bloggercimbimet is meghívtuk vacsizni. bundás kenyér meleg forralt boros tejával, desszertnek meg zivi féle csokis, mandulásos muffinnal, na meg mert, hogy nagyon hideg van, pálinka, előtte, közben és utána is... a kutyákok is remek hangulatban, voltak,  fogselyemrongybirkóztak. jó hírek a csajokról a nagyvilágból, újabb csemeték, sőt egyszerre kettő is...
na, meg nem elfelejtendő, hogy kedvenc szomszédom, Ilonka néni, ma, azaz tegnap volt 90 éves. 1920... iszonyú sok idő...
ma reggelre meg megjött a Mikulás! kettő csoki Mikit is kaptam a bakancsomba... :) virgácsot meg nem is!
összefoglalva a második adventi vasárnap:

két gyertya
két kutya
két gyerek
két férfi
két Miki
...

2010. december 5.

napi döbbenet

... basszus... bloggercimbim varratott magára egy tetkót...egy olyan igazit... a végtelenség szimbólumát...

2010. december 4.

kutyákok

pár napra hozzánk költözött a Béke kutya.


érdekes, nem felejtett el semmit. első reggel, szokásos módon amíg összeszedem magam az ébredésből, kiengedtem az ebeket az udvarra és lám, Béke semmit nem felejtett. tudta, hogy hova kell először szaladnia. Ilonka néni ajtajához. igen, igen, ahonnan a finom falatok jönnek. hmm, nem frutti van a kutya fejében...
nem lett bonyolultabb a két ebbel a lét. most legalább a Dózer is kellően kijátssza magát és ami a legjobb, hogy megeszi az utolsó szemig a kajáját. persze, mert a Béke ott áll mellette, hátha jut még abból a tálból is pár finom falat.


egyébként meg frankón megvannak együtt. kerülik a konfliktust mind a ketten, egyik is, másik is megvárja amíg a másik nem játszik a csücsközővel vagy a fogselyem ronggyal és lecsap rá. aztán boldogan csócsálják a megszerzett zsákmányt.
persze a szabadban kicsit más, ott aztán gyepálják egymást. hemperegnek a hóban nagyokat, kergetik egymást vagy éppen egy letört gally egyik és másik végére ráharapva, morogva küzdenek, hogy megszerezzék az egészet maguknak.


nagyon mókás, amikor a hóban szökellve elsüllyednek. élvezik a havat nagyon.


most is egy havas séta után vagyunk és elégedetten, fáradtan fekszenek a szőnyegen. már csak a hócsimbókok utáni víztócsák emlékeztetnek a havas sétára.
boldogok a kis pupákok...

2010. december 2.

Dózer forma

hihi... megalkottam a Dózer formát. végre! egy kis esti agyalás, rajzolgatás és megszületett. annyira jó lett, hogy kreativi agya beindult, hogy mennyi mindenre lehetne felaplikálni és felhasználni ezt a jó kis formát. nagy valószínűséggel többféle karácsonyi ajándékomon is vissza fog köszönni ez a piktogram. sütiformájában meg meg is lehet majd enni... na, jó ez egy kicsit morbid, de kutyafanoknak és a barátaimnak tuti bejön.
most már csak az én formámat kéne kiagyalni, hogy teljes legyen a kép. és akkor magamat is adhatom karácsonyra... teljesen hülye vagyok ma... de asszem eredeti... ziviforma...

2010. december 1.

napi szám

reggel óta ez a dallam zümmög a fülemben... hóförgeteg dúl-fúl... nyughatatlan szívem hozzád szögezett...

Kaláka-Jeszenyin_Behavazott síkság



naaagyon hull a hó!