2010. szeptember 26.

napi szám

az idő ramaty. asszem ezt leszögezhetem. a Gyöngyös akkkora, mint még soha. vagy legalábbis én még sosem láttam ekkorának. remélem hazafelé nem állja utamat a víz...
na, de egy remek, vidító szám mára...
lebegtető, kellemes... pont ilyen vasárnapi esős, otthonmaradós, bevackolós, pocolós hangulathoz illő derítő muzsika, remek orgánummal.
José Gonzáles triójától.

Always_Junip

2010. szeptember 24.

jupiter

tegnap iccaka bedugtuk a fejünket a kozmoszba ééés egy naaaagy távcsővel a fősuli tetejéről megnéztük a Jupitert.

ami tudniillik most van a legközelebb a Földhöz. persze ez a közelség még így is felfoghatatlanul nagy-nagy távolságot jelent az egyébként is óriási zuniverzumban. ezen a látványosságon felbuzdulva, gyorsan fel is frissítettem csillagászati kicsiny tudásomat a Jupiterről.


a legnagyobb bolygó a mi naprendszerünkben és emiatt a mi védőangyalunknak is hívják, merthogy a nagyságánál és tömegvonzásánál fogva az összes olyan meteoritot magához vonzza, ami egyébként meg lehet a mi kicsiny Földünket találná el. szóval hallelújja, hogy van ez a jupiter.
legközelebb 2022-ben lesz újra ilyen közel hozzánk a bolygók királya.


szóval a  napokban még csekdökozmosz, kémleljük az égboltot!

2010. szeptember 21.

barátság

a minap, amikor meglátogattam kedves barátnémat Letenyén, elgondolkodtam a barátságon. az ember lánya élete során túl sok igaz barátot nem könyvelhet el magának. jómagam is így vagyok ezzel. ráadásul még hátrányosnak is érzem magam, mert az igaz barátaim, akikre bármikor rábíznám az életemet, nincsenek is mellettem, hanem az országban és a világban elszórva élnek. fontos mérföldkövei ők az életemnek, hiszen nagyon meghatározó időszakokat éltem át velük. együtt nőttünk fel, együtt próbáltuk megváltani a világot, kisebb-nagyobb sikerrel meg is váltottuk. majd az idő és az élet úgy hozta, hogy elváltak útjaink és ki-ki máshol próbálta, vagy még most is próbálja a világot megváltani. de azt hiszem az a kapocs, a nagy emlék- és élménylánc, ami összeköt minket, azt sem az idő sem az óceánok és semmi nem tudja szétszakítani. egyszer s mindenkorra össze vagyunk kötve és kész.

a ritka találkozások ellenére is mindig úgy érzem, hogy ugyanott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol legutóbb, jelen esetben majd két éve. és még sincs olyan érzésem, hogy valami is megváltozott volna köztünk. persze az eltelt évek alatt más élmények értek minket, amiket már nem együtt éltünk át, de mégsem éreztem idegennek magam, sőt otthon éreztem magam a családtagjai között. a gyerekek a szemünk előtt nőttek fel, de mekkorára... te jó ég! persze mi nem öregedtünk, csak ők lettek nagyobbak.
jó volt látni a kis-nagy Samuban a átöröklött tulajdonságokat, vonásokat, amiket én akkor ismertem meg amikor 4 éven át együtt keltünk, együtt feküdtünk... jóó, tuuudom, mindig én voltam a lustább és a fáradtam és a másnaposságot is én vészeltem át nehezebben...

szóval jó dolgok ezek. kellenek a barátok és kellenek a közösen átélt élmények, hogy aztán legyen mit átörökíteni a következő nemzedéknek.
húúú, nem akartam ilyen érzelgős, meg megmondós filozófivibe átmenni, de átbillentem.

napfürdő

igazán aranyos és tulajdonképpen kommentet sem igénylő kép fogadott tegnap az udvaron...
nem csak mi, hanem még a plüssállatok, a maci és a kutyi is igényli ezeket a meleg őszi napsugarakat.
spuri ki a szabadba!


2010. szeptember 18.

azűrbefőtt

na, végre elérkezett a szeptember 13-i hét, amikor is aZzibinél alszunk. már nagyon régóta szerveztük, terveztük. teljes otthonérzés, kis csipetek körülöttünk, nem gondolásamelóra, na, jóó csak egy kicsit, kiadva minden mérget... de aztán csak mi, együtt, közös vacsi, beszélgetés, zenehallgatás.

jómagam azt ígértem, hogy lepcsánkát, vagy ahogy erre felé ismerik, tócsnit sütök. ezen ígéretem kipipálva, teljesítve. bár kicsit elégedetlen maradtam, mert nem igazán sikerült azt az ízvilágot visszaadni, mint az anyukámé. de ezt az elektromos krumplireszelő, ála Ibi teleshop feeling rovására írom. valószínűleg kell az ízvilágoz a lereszelt köröm és az a kis bosszúság, amit a krumplireszelés kézzel történő művelte okozhat. sebaj, jóllaktunk, ami aztán teljes fáradtsághoz is vezetett. na, de még egy gyors társasjáték levezetésnek... activity-re szavazott mindenki. vicces volt! az arany pálma díjat elvitte az űrkomp, ami tulajdonképpen űrbefőtt, amit a nagymama berak, mi meg elvisszük magunkkal a húslevessel együtt és elrepülünk azzzűrbe...

2010. szeptember 16.

reggeli idill

jóó az, amikor reggel úgy kortyolgatod a kávédat, hogy közben a nap cirógatja az orrod hegyét. nyugodt vagy, mert nem vagy egyedül, van kivel megosztanod ezt az idilli pillanatot. kávé után még arra is marad időd, hogy az előző nap gondosan kiválogatott és az évszaknak megfelelő virágcsodákat elültesd, elültetve vele együtt ezt az idilli pillanatot, hogy a következő napokon emlékmorzsaként kiszínezze a napjaidat.

Antonio Carlos Jobim_Brazil







2010. szeptember 15.

kutyapiramis

tegnap teljes mértékben kiképeztem magam a kutyapiramis építésből. fél napon keresztül csináltattam diákokkal és láttam tizenkétféleképpen elképzelt és megvalósított kutyapiramisokat.
felveszem a tevékenységi köreim közé... sőőőt az önéletrajzomat is kiegészítem...

2010. szeptember 10.

napi morzsa: bonbon

rendkívül csodalatos teremtménye a földnek a bonbon. de nem is csak önmagában az egy szem bonbon, hanem az egy doboz bonbon. amit jobb esetben az ember lánya ajándékba kap a kedvesétől, a barátaitól vagy éppen abárkitől. imádok kapni. aztán amikor megkaptam, a kibontás sem csak úgy megy ám, hogy letépem róla a celofánt... kibontom, leemelem a tetejét beleszippantok a dobozba... hmmm... az az illat mindennel felér... és aztán utána egyenként végigszemlélni a szebbnél szebb apró kis finomságokat, amik jobb esetben különbözőek, ügyes kezek egyenként formázták, az egyik színes csokipapírba csomagolt, a másik papírkapszliban csücsül és csak miután a szádba vetted tudod meg, hogy milyen csodás ízeket rejt. tartogathatod napokig, beosztva a dobozkában lévő kincseket vagy megeheted együltő helyedben is akár, de a doboza nagyon sokáig magában rejti az a semmivel nem pótolható illatot.


köszönet anyának a mai morzsáért!


2010. szeptember 8.

klettersteig túra

egy újabb kihívást teljesítettem, teljesítettünk a nagy Nyuszikám csapattal. egy állítólag végig nagyon kitett és nehéz mászást ígérő függőleges sziklafalat másztunk meg sokan. a helyszín Alsó-Ausztria a Türkensturz (Törökugrató) sziklafal.
 ha az ember lányának nincs tériszonya és némi rutinnal is rendelkezik már a klettersteig túrákat tekintve, szerintem könnyedén teljesíthető és odaföntről a látvány csodás. persze nem tagadom, hogy már a sziklafal tetején, a peremén állva nem jelentkezett az a bizonyos érzés a gyomorban, ami a tériszonyosoknál nyilván hatványozottabban jelentkezik. de ez csupán egy röpke pillanatig volt bennem.
 odafönt szívesen időztem volna még, de mivel más programunk is volt még mára, kényelmesen lesétáltunk. de tuti, hogy visszamegyünk még, sőőőt megkockáztatunk egy gerillasátrazást is, hogy aztán reggel a napfelkeltét a csúcson, gőzölgő kávéval a kézben tudjuk végignézni.
Szabadság, Nyuszikáim!

2010. szeptember 7.

ősz vagy tél?

befűtöttem! vazzeg, be kellett fűtenem, mer' kurrrrva hideg van. kint az égbolt tök olyan, mint télen... tiszta őrület!
eeeeeee...
borosteával és meleg radiátorral elég elviselhető... persze bent!

2010. szeptember 6.

álmok

lehet, hogy tényleg igaz az, ha valamire nagyon vágyunk és sokat gondolunk rá, akkor az úgy lesz?!
sokat mondogatom... sokat gondolok rá... álmodok róla...
ja, ja... tuuudom a Titok... de én nem bírom az ilyen kimondott és leírt és megmondom mi a tuti dolgokat. persze, persze... elolvastam...
én inkább csendben, magamban vagy másokkal merek álmodni és nagy terveket szövögetni és aztán, aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni.

2010. szeptember 4.

teljesítménytúra 25 km

hmmm... ha most vagi akarnék lenni, akkor azt mondanám simán lenyomtuk!
aztán közben mégis, minden vagi nélkül. legközelebb nem cicózunk, bevállaljuk a hosszabb útvonalat.
újabb oklevél, kitűző begyűjtve... ja, Dózer koma neve is felkerült az oklevélre, sőőőt, az egyik ellenőrzőponton még jutalomfalat is várta. ugye-ugye, a bronzfokozatú túrakutya!

az útvonal már jól ismert: Kőszeg (Jurisics vár) - Kenyér-hegy - Pogányok - Velem - Szt.Vid - Hörmann-forrás - Stájer-házak - Vöröskereszt - Óház-tető - Szálasi Bunker - Királyvölgy - Kőszeg (Jurisics vár) szintemelkedés minimális (660m), nehézsége elenyésző.

klassz volt!

2010. szeptember 2.

napi szám

Calypso Blues - Stephen Marley & Damian Marley



... de persze álljon itt az eredeti változata is Nat King Cole előadásában

fááj

a fejem... grrrr... se a kávé, se a reggeli, se a magenta bogyó nem segít.
kötőtűt ide, de jóó nagyot!

2010. szeptember 1.

ősz

asszem beköszöntött. előkerült az ágyneműtartóból a paplan, fiókból a meleg, kötött otthonzokni és már nem elég a szandi, szoknya, trikó, hanem sajna alapfelszerelés lesz a vastag pulcsi, esőkabát és zárt cipő, majd a sapkasál...
és pár napja ősz-szagot is szimatolok a levegőben... ez már visszafordíthatatlan...
kezdődhet a töksütés, gesztenyeszedés... és a forralt borozás...