2012. március 31.

élvezetek

csokis mákos, lekváros diós, fahéjas csokis mákos, csokis diós... palacsinta... egyfolytában csak édességet ennék.
a gyerekem, amióta mást is eszik, minden enne, amit én is eszek, vagy ami a szája elé kerül.
ebem, amióta szexelt, egyfolytában minden kutyát megd...na.
szép kis család... tudjuk mi a jó.

2012. március 29.

idill az erdőben

amióta gyerekem van, itthonról elindulni egy rémálom. egyébként sem voltam soha jó az összepakolásban. a logisztika nem rám tartozott. de ez megváltozott. sajna az én feladatom az összepakolás is és a kipakolás is. és mivel nőből vagyok, naná, hogy nem csak egy táska van, amivel bárhova is útnak indulhatnék. a nappaligyerekszobaétkezőésvendégszobában körbenézve kapásból öt táska hever itt-ott, hogy bármikor kéznél legyen. mert elindulni tényleg nem egyszerű, menjen bárhova is az ember. mi épp egy túrára indultunk. a hátizsákba nem került más, csak ami a gyereknek kell. és még így sem voltam biztos abban, hogy minden megvan. fázni fog? vagy melege lesz? játékot vigyek? egy vagy két váltásruha az esetleges balesetekre?... de a vizsgán átmentünk. mindenből annyi volt, amennyi éppen kellett.
gyerek jófej volt, mert még azelőtt összeszarta magát, mielőtt beértünk volna az erdőbe... hmmm mire nem jó a kocsi csomagtartója. megért volna egy fotót, ahogy ott bénázunk, de sajna minden kezünk azon dolgozott, hogy a gyereket megszabadítsuk a kakitól, ami naná, hogy nem csak a pelusban volt... de aztán végre elindultunk, be az erdőbe.


végre. már iszonyatosan ki voltam éhezve, hogy a természetben legyek. de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire eltunyultam. ezen az útvonalon már legalább ezerszer voltam, de így még sosem lihegtem, mint most... hosszú volt a tél és nagyon kevés volt a mozgás. de igyekszem fokozatosan visszatérni a túravérkeringésbe. a kölök élvezte, mondhatjuk ezt, bár közel volt a kajaidő ezért kicsit nyafizott az emelkedőn, de miután tele lett a pocakja, minden rendben lett.
a természet már éledezőben van, és meglepő, hogy egy szimpla hétköznapon nem mi voltunk az egyetlenek, aki arra túráztunk.
az eddigi hagyományt felrúgva nem a Kalaposkő lapos szikláján pihentük ki a nem kis szintemelkedést. asszem ez megint egy okos anyadöntés volt, hogy a gyereknek biztonságosabb a füvön, mint egy sziklán.


persze a pléd most is kicsinek bizonyult, nagyon hamar a mohás füvön tapicskolt a kis praclijaival. asszem tetszett neki. még amikor a pocakomban volt, meséltem neki arról, hogy milyen klassz a mohás füvön feküdni. talán emlékezett rá... (iszonyat szárazság van egyébként, egy kiadós eső jót tenne az erdőnek és a mohatakarónak is...)
szóval ott lenni maga volt az idill. mondtam is a gyerekem apjának, már csak akkor lenne még idillikusabb a hángulat, ha valóban egy pár lennénk, de persze így is fasza volt. el is merengtünk azon a csodás tényen, hogy van nekünk ez a kis ember...


és milyen jó, hogy mostantól a mi feladatunk, hogy megmutassuk neki, hogy milyen csodás is a világ és benne minden. és mivel minden  nap olyan mintha hétvége lenne, bármikor felkerekedhetünk, hogy egy újabb dolgot megmutassunk neki. azt hiszem bárhol jól érzi magát, ahol mi is ott vagyunk.
csúcs-csoki, csúcs-sör, gyerek elszenderül, ebem fáradhatatlan és képtelen leállni. már nagyon vágyott ő is erre az érzésre, hogy mohában, avarban hempereghessen és fadarab vagy toboz, csak dobja el valaki...
a túra végét vacsorával illő lezárni, meg aztán útba is esik és még sorolhatnám a hely pozitívumait, de felesleges.mindig jó oda betérni. családbarát, kutyabarát, túrabarát... és a csülkös bablevesük...


mindenki levizsgázott a túrán. a szezont megnyitottuk. jöhetnek a nehezebb és újabb kihívások.

2012. március 28.

napi döbbenet

igaz, már a tegnapé, de akkor is megér egy bejegyzést.
a tekkknika vagy a nemtommi, de valami véletlen folytán az összetört telefonomból az adatokat átmentve egy másik telefonba - hála a számok mind megvannak - a sms-k közül csak az ex vőlegényem és a gyerekem apjánal néhány sms-e mentődött át. ... ??? mindenesetre fura. de azt már soha nem fogom megtudni, hogy tegnap reggel ki és mit küldött nekem sms-ben... az az éterben maradt.

2012. március 26.

óraátállítás

az esedékes napon jól meg is feledkeztem róla. és azt hittem, de fasza vagyok, hogy ilyen korán felkeltünk és időben elindulunk és időben odaérünk ahova megyünk... aztán frankón felvilágosítottak, hogy má' nem annyi van, hanem ennyiii...
na mármost nem is lenne semmi gond ezzel az egésszel, de van ám egy gyerekem, aki bizony fittyet hány az időre és nem akar ő 1 órával korábban elaludni. szóval pár nap csúsztatással csak utolérjük majd azt az ellopott órácskát... remélem... addig meg próbálom a magamra és  munkára szánt kevesebb időt még hasznosabban beosztani és gyorsan végezni a melóval... persze má' most látom, hogy ez nem fog menni, mer' a meló egyre több lesz.
de az élet szép.

virrasztás

hajnali fél 3-kor még úgy tűnt mindjárt folytathatom az édes alvást. de csak úgy tűnt. harmadik napja a hajnali cicizés után nem hajlandó máshol aludni a gyerekem csak az ölemben a vállamon és abban a pillanatban, amint a feje hozzáér a párnájához, miközben próbálnám visszacsempészni észrevétlen a kiságyába felébred és kezdődik a sírás. naná, hogy csak a vállamon nyugszik meg. ezidáig, minnyá 5 kb. hússzor próbáltam újra és újra ugyanezt a procedúrát. és hát nem ment. az eredmény itt nyomja a rugót, mintha nappal lenne. én meg idegzsábát kapok... és akkor az apja szemmel láthatóan duzzog, ha azt mondom, ő csak a jót érzékeli abból, hogy gyereke van... nem mondok csúnyát, pedig tudnám cifrázni... szedjen hangyát... aludni akarok...

2012. március 25.

árnyas út

úton Sopron felé az egyik legklasszabb, leghangulatosabb szakasz autóval a Tormásliget előtti és utáni a gesztenyefákkal szegélyezett árnyas út. imádom. tavasszal., nyáron, amikor a fák már lombosak, az út felett szinte összeérnek. alatta elautózva az olyan váááá érzés.
de ma, amikor arra mentem, döbbenve láttam, hogy az egyik oldalon szinte minden fát kivágtak. oda a hangulat... kerestem valami magyarázatot a település honlapján, de semmi. nyilván én vagyok az egyetlen akiben ez az egész valamit is megmozgatott...

2012. március 24.

becsíptem

bakker... elszürcsölgettem lassacskán csendes magányomban egy almás cider-t, kicsit nosztalgikus érzéssel a szívemben, hmmm... amikor még voltak szombat estéim... most minden napom tök egyforma... és érzem azt, amit már ká régen éreztem... kicsit bizsereg az agyam és tompa lettem... na, csak most fel ne ébredjen a gyerekem... pedig tök ártatlannak tűnt ez a 0,33... oké, hogy 4,5%...
 
... nem hiszem el felébredt... nincs szerencsém... meg neki sincs...

2012. március 21.

eltűnt

a diófa. nem kis erőfeszítések árán és nem kis nézőközönség előtt, minimális veszteséggel és kárral. drága édesapám addig nem nyugodott, amíg valahogy csak elérte, hogy legyen segítsége, hogy felszabaduljon végre a kertem a hatalmas fa árnyéka, falevele és az ezzel járó teendők terhe alól. és eltűnt végre. amit anno drága kollégám, barátom elkezdett, az most bevégeztetett.
olyan mintha egy életszakasz záródott volna le ezzel. nem tudom, ki ültethette el régen, milyen szándékkal a szívében és, hogy hány-hány ember, család, gyerek, felnőtt mit élt meg és át a fa alatt. hány kedves szó hangzott el a fa árnyékában, hányan sütöttek alatta szalonnát, hányan hajoltak le, hogy a termését összeszedjék, hány énekesmadár és gerle talált párra az ágain... de azt tudom és soha nem felejtem el nekem mit adott és én miket éltem át e hatalmas fa árnyékában...
de ezennel egy új időszámítás kezdődik és sokadszorra ugyan, de elkezdődik, vagy inkább folytatódik a naaagy kertátalakítás.
gyerekbarát, kutyabarát, anyabarát, fűbenfekvős, málnaevős, hintázós, sütögetős és még sorolhatnám a funkciókat, amiket majd szeretném ha betöltene...
köszönet a bátor férfikezeknek!

2012. március 19.

ismeretek nevelésről és párkapcsolatokról az éjjeliszekrényemből

tegnap este, az ágyban fekve ránéztem az éjjeliszekrényemre és egy nagyot kacagtam... két könyv hever rajta, amit felváltva, hol egyik, hol másikat olvasva térek nyugovóra.
az egyik A párkapcsolatok iskolája a mesterkurzus sorozatból. több, nagyon okos, elismert ember tollából. a másik a Szülők könyve, egy igen elismert ember tollából.
hát szép kis párosítás mondhatom. kicsit olyan, mintha buzgó anya, és lelkes, mindenre elszánt nő lennék, aki még a pihenő idejének egy részét is arra fordítja, hogy még jobbá tegye az életét és gyermeke életét... ami aztán valljam csak be töredelmesen, valóban így van, csak nem ennyire lesarkítva. mindkét olvasmány igen hasznos.
az első akkor vásároltam, amikor... bakker már nem is tudom hány éve volt, hogy az ex vőlegényem bejelentette, hogy vége... annyira kétségbe estem és összetörtem a bejelentésen, hogy azon nyomban próbáltam mindenbe kapaszkodni, hogy hogyan lehetne megjavítani, orvosolni a helyzetet. mert azt akartam. megjavítani. tudtam, hogy nincs minden veszve. persze tudtam, hogy nem fogja a könyv sem megmondani a frankót, de talán rávilágít olyan dolgokra, amik baromra kézenfekvőek, csak sokszor elmegyünk mellette, vagy nem is vesszük észre a jelentőségét, közben ott van az orrunk előtt.
emlékszem a könyvvel a hátizsákomba, elkerékpároztam a parkba, ahol korábban randiztunk, és megesett velünk egy tök vicces szitu... romantikusan ültünk a padon, aztán egyszer csak odajött egy fickó és megkérdezte, tök spontán, hogy megfoghatja-e a mellemet... na, de nem is ez a lényeg... szóval ültem a padon és olvastam a könyvet... persze rohadtul nem tudtam a sorokra koncentrálni... csak kattogott és kattogott az agyam... még a nadrágom is elszakadt, ahogy visszaültem a cangámra... mennyi kis apróság van, ami a régmúltra emlékeztet, és valószínű mindig is arra fog.
na, de megoldást nem találtam a bajra. az ex, nem akarta, hogy megjavítsuk...
aztán mostanában egy takarítás alkalmával a kezembe került és újra el kezdtem olvasni... érdekes és hasznos... most oda tudok figyelni a sorokra az okosságokra. a tutit most sem tudom meg belőle... de, annyit már tudok, hogy ennyi idősen, egyre nehezebb lesz megfelelő társat, szerelmet találni, és hogy tenni kell érte... na, fasza... de azért érdekes, olvasom tovább...
a másodikat, hát nyilvánvaló, hogy miért kaptam... teljesen új vizeken evezek, sokszor fogalmam sincs semmiről és a megérzéseim sem súgják meg mindig a választ. szóval nem rossz, ha van mire támaszkodni. persze a gyereknevelés olyan dolog, hogy egy gyereknél csak egyszer tudod kipróbálni az általad elképzelt nevelési utat és hát csak a végén derül ki, hogy jól vagy rosszul csináltuk.
szeretném jól csinálni, és szeretném, ha egy frankó, vagány, talpraesett, jól nevelt, harmonikus, nyílt szívű,  kis srácot nevelhetnék a gyerekemből.
jómagam nem vagyok az a nagyon babaklubokba és játszótérre járó, anyukákkal csacsogó szintén anyuka... nem ezekről a helyekről fogom megszerezni a kellő infót. persze nyilván nem zárkózok el minden bejövő infó ellen. nem. vannak olyan tapasztalt anya barátnőim, akiknek adok a szavára és segítenek is sokat. de nem árt a szakirodalom. meg aztán a főiskolai tanulmányokból is rémlik ez-az...
és rajta vagyok a témán, hogy jól csináljam. nem mondom, hogy mind a két témán... de a másodikon erősebben. ez elsőt még egyelőre elméletben gyakorlom.
de akkor is viccesen mutat eme két könyv az éjjeliszekrényemen...

2012. március 14.

kódolt

asszem a kölkökbe kódolva van az éppen kanállal belapátolt táplálék kifújása... mer'hogy tőlem nem látott még ilyet az tuti...
jóóvan lesznek még itt izgalmas dolgok kérem... nem csak neki kell szakállka (előke), hanem nekem is be kell szereznem valami védőfelszerelést, ha így haladunk...

2012. március 13.

hozzátáplálunk

az elnevezéssel nem vagyok kibékülve... hülye egy szó... bár jobb nem jut eszembe, de talán még az etetés is jobb szó. hiszen eddig szoptatás volt... na, mindegy. lényeg a lényeg, egy újabb mérföldkőhöz értünk. már nem csak a cicim jelenti az egyetlen táplálékát. bevallom, azért már korábban is próbálkoztam, nem bírtam ki... kanalaztunk már almalevet és bejött neki. de ma már hivatalosan is elkezdtünk. gondoltam pár kanál almapép, mer' a leve nem vált el a pürétől, nyomkodni meg nem akartam... aztán megunja, de nem volt elég pár kanál... csak tátotta a kicsi száját és tátotta... benyomott egy fél almát... hűűűű... ráadásnak még egy kis cici, aztán kidőlt. de úgy kidőlt, hogy aludt egy teljes egész órát. ilyet utoljára még tökmag korában produkált. és nem volt neki frankó háton aludni, hát így aludt... alig bírtam ki a fotózás alatt, hogy na kacagjak hangosan...
és azóta alma illatú a lehelete... máris hiányzik a savanykás lehelete...

2012. március 11.

napi szám

nyűgös és ideges elindulás után a kocsiban ülve, amitől végre megnyugodott a gyerekem, úton a nagyiékhoz, miután kimondtam ami feldühített... óriási haladás, hogy ki tudtam mondani (most ezt tanulom és gyakorlom, mert tudom, hogy jobb lesz ettől nekem)... esett az eső, de ezt a számot hallgatva, arra gondoltam, hogy süt a nap és máris megnyugodtam és kisimultam... 


Michael Kiwanuka_Tell Me A Tale





a srác neve villámistent jelent... a zenéje meg olyan lelket melengető... és egyébként a BBC Sound of 2012 egyik nyertese. asszem egy élő koncertje boldogságosság lehet...

2012. március 10.

sajátod?

ma rövid időn belül két távoli ismerősöm is megkérdezte a gyerekemről, hogy a sajátom-e... asszem már mindkettőjükkel igen régen nem találkoztam és asszem továbbra sincs anyukás fejem... régen, nagyon régen gyermeki fejemben az anyaság párosult a dauerolt, rövid hajjal...

2012. március 9.

bill

bakker... kinyírta Bill Murray-t. abban az oda nem illő, de mégis tökéletesen rászabott öltönyében.
asszem először bloggercimbimmel láttuk a moziban. azé' egy kis fricska ott van benne, olyan billmurray-s, még ha nem is a megszokott szerepében játszik az öreg. hááát, nem egy laza, péntek esti mozi...

2012. március 7.

citromfacsaró

egyedülállóként egy gyerekkel és egy kutyával akarva, akaratlanul praktikus vagy inkább kézenfekvő megoldásokkal próbálom könnyebbé tenni azzéletünket. nem kell sohanemvolt megoldásokra  és praktikákra gondolni, nagyon is egyszerű dolgok ezek. így próbálom az egész napos készenlétet, anyaszerepet, gazdiszerepet élhetővé, zagyvás rendszerré tenni, hogy néha legyen pár perc szusszanás is, ne csak az eztide-eztoda, felesleges körökkel... ez már vajon az úúút a tudatosság felé? amit annyira rühellek és tudom, hogy nem leszek soha az, de valamiféle változás ez... tuuudom, ezazanyaság...
már annyiszor megfogadtam, de mégsem csinálom úgy... de most ideírom, így talán nem felejtem el... a citromfacsarót használat után mindig öblítsd el, különben még a mosogatógép sem hozza le a rászáradt rostokat és aztán kapargathatod... lehet a citromlé használata ecccerűbb és még praktikusabb lenne, de az igazi citrom egy amolyan rigolya...

2012. március 4.

ló-ló-hintaló

mert a spontán dolgok mindig a legjobbak... és mert fasza csajok vagyunk, akik kicsit nem normálisak... reggeli telefon... aztán irány a zsibi. legutóbb és legelőször akkor voltam, amikor még a gyerekem a pocakomban lakott, most meg a pocakomon cipeltem... totál letaglózott a rengetek aminden, ami ott volt és van. ahogy mondani szokták, szartól a repülőig minden, de tééényleg minden... akkor is és most is úgy mentem, hogy nem kell semmi, hiszen mindenem megvan... de amikor ott jár-kel az ember a sorok között, mindig belebotlik valamibe, amire már régóta vágyott, mint pölö a meztelen nős römi kártya... de a fószer túl drágán adta... talán majd legközelebb. és aztán vannak dolgok, amik meg megtetszenek... vagy annyira olcsó, hogy nem éri meg otthagyni... és különben is, a gyerekem tuti, hogy örömmel fog rajta lovacskázni...
szerintem hazamenni egyikünk sem akart, így tettünk egy kitérőt a tanyára... a Zs tanyájára, ami maga a paradicsom... volt ott is minden, szar az tuti, repülőt nem láttam, de ludat, gyöngytyúkot, csacsit, igazi lovat, göndöri-böndöri mangalicát, kecskét, vak komondort, mudit, aki pont úgy pitizett, mint a Béke, nagy rétet, idillt, azt láttam és éreztem... szeretném ismerni azt a nőt, aki mindezt egyedül fenntartja...
meg aztán a gyerekemnek is kellenek az állatos élmények... úgy látom nyitott rá és élvezi, amit lát és tapasztal...
csajok, apa meg a gyerek jó volt veletek! azzapának meg köszi a képekért... mindig benne van az az érzés, amiben éppen  nyakig tapicskolunk...
a rajságot meg még gyakoroljuk... bár még az értelmezéssel is gondok vannak... nálam...

2012. március 2.

szerelemről

szerelem és bódogság szag van a levegőben... érezhetően... nem-nem, engem még nem csapott meg. csak a gyerekembe vagyok szerelmetes. ellenben pár barátnőmet már igen. kedvesen kótyagosak is lettek tőle. szédítő is tud lenne, az tuti, még rémlik valahol messze, hátul az emlékezetemben. na, de ez az időszak ilyen ám. a jó idő megrövidíti a ruhákat, a napsugarak megbolondítják és kiszabadítják a bezárkózott embereket és minden kinyílik és valahogy világosabbá válnak a dolgok. magamon csak annyiban érzem a változást, hogy iszonyatosan kívánom a csokit és mindenféle édességet. épp az imént tüntettem el pillanatok alatt egy tábla csokoládét. hmmm... valahogy pótolni kell a bódogság hormonokat. a heti egy süti napom úgy tűnik nem elegendő... na, de a vonalakra is figyelni kell ám.
szóval a lényeg, hogy szemmel látható és minden érzékszervvel érezhető a zsezsgés és lüktetés, ami a tavasszal érkezik. nem vagyok türelmetlen, egyáltalán. tökéletes a harmónia  köztem és a gyerekem között, nem is tudom, hogy férne meg egy másik személy ebben az idillben... de persze nem zárkóztam be, tévedés ne essék. nyitott vagyok. bár, ahogy többeknek bejött, nálam nem nyerő az újkori ismerkedési módszerek. gondolok itt a netes társkereső oldalakra... bocsi csajok, de ez nekem nem megy... azok után, hogy úgy általában az összes közösségi oldalt rühellem és nem vagyok jelen sehol, kivéve ez az egy, a blogom. szóval én maradok a hagyományos módszereknél. meg egyébként is azon vagyok, hogy csökkentsem a napi, interneten és gép előtt töltött órákat. sokkal értékesebbek azok az órák és percek, amiket a kiccsaládommal és a drága barátaimmal tölthetek.
de van egy szabad hely  mellettem... erre van is egy nagyon aranyos grafikám, amit nem hagyhatok ki. igaz már a héten ellőttem drága bloggercimbimnek is, aki úúúúhiányzik... de valahogy így képzelem el a szerelmet is, együtt hintázni a világban a szivárvány alatt... lehet kicsit királylányos vízió, de ez van...
muszáj, hogy népszerűsítsem az alkotót, mert nagyon klassz firkákat csinál. tavaly találtam rá a neten. asszem  egyetlen célja van csak, hogy mosolyra derítse az embereket. hát nálam bejött. bármelyik munkáját szívesen látnám a falaimon.