... felfutunk az Írottkőre...

ahaa! csak felfutunk az Írottkőre?! nem rossz terv, csak nem egészen jött össze... pár bibi volt csak. nem a megfelelő helyen álltunk meg a gépjárművel, hogy valóban csak felfussunk, aztán majd fagyizzunk egyet a Léka váránál, esetleg még Parndorf-ba is eljussunk. hehe! sejtettem, hogy sok lesz ez egy délutánra.

a gépjárműtől az Írottkő a tábla szerint 5,9 km... mit nekünk... felfutunk... a nyári kéktúra és egyéb teljesítménytúrák után... a nap süt, időnk van... (Ilonka néni megmondta, hogy vihar lesz estére...)

vidám bandukolás. sehol egy lélek. üdítő az erdő magánya. szeder rengeteg. éés még gördeszkás placcot is találtunk az erdő közepibe.

amikor már azt gondoltuk, hogy minnnyá ott vagyunk, akkor még mindig volt hátra pár km... kis pihenő, fasirttal és koviubival...

és amikor odaértünk, sejtettük, hogy nem mindennapi élményben és látványban lesz részünk.

Ausztria felől nagyon cudar fekete fellegek gyülekeztek (ugye, ugye, Ilonka néni megmondta...)

aztán azok ott is lettek a fejünk felett pillanatok alatt... na, de talán még a hegy előtt kidobja magából a javát és mi már csak a végét kapjuk... gyorsan elmegy... peeeersze... nem múlt el gyorsan.

szintén a kilátóban rekedt másik pár felajánlotta jószívűen, hogy átvisznek minket Kőszegre a kocsihoz... de nem... nekünk kell a kaland... éés már nem is esik!... gyorsan visszaérünk a kocsihoz. he-he... és ahogy meg van írva a nagykönyvben...  esett és esett, áztunk és áztunk, bokáig érő víz 6 km-en keresztül

végeredmény: semmi hiszti és elégedetlenség annak ellenére, hogy szárazon semmink sem maradt. csak a Dózer nem élvezte annyira. szegényem nem talált olyan helyet, ahol ne érte volna az eső, pedig nagyon utálja az esőt, olyankor ki nem tenné a lábacskáit otthonról.
és milyen jó, hogy van kocsi és benne a fűtés... vizes pólót, vizes cipőt le, ázott kuty a csomagtartóba... maxi fűtés, zene bekapcs... irány haza! otthon meleg zuhany, meleg tea, meleg vacsi... ahaa!