2011. augusztus 30.

37

a napokban elég sokat haladtam a pocaklakó érkezéséhez szükséges teendőkkel.
  gyerekorvos kiválasztva, meglátogatva, megismerve, bébi receptjei kezemben. a doki szimpi, szerintem nem lesz vele gond, a gyerek is csípni fogja. egyetlen bökkenő, hogy állítólag nem bírja, ha állatok vannak a gyerek közelében... na, mindegy, ilyenekről még nem beszéltünk... majd ráérek akkor aggódni...
  kiságy a helyén... nem kis akromata mutatványok végrehajtása után... egy csavar nagyon megizzasztott, de azt kedvenc barátnémmal ma reggel megoldottuk... bocs, hogy a pakoláshoz és bútortologatáshoz nem kértem segítséget, de tudjátok milyen vagyok... kicsit ugyan tovább tartott és kellően felhúztam magam és még sírtam is, hogy de szar, hogy csak ennyi erőm van és nem tudom megemelni a fotelt vagy a polcot, de azéé valahogy csak megoldottam... és hagytam még feladatot. most egy polc került a szoba közepére, amit már végképp nem vállalok és nem tudok levinni a pincébe. ez már tényleg felülmúlja az erőmet.
  szükséges pelenka mennyiség, popsitörlő betárazva. jóókora csomag, de állítólag villámgyorsan el fog fogyni.
  gyerkőc első ruhadarabjai kimosva, kivasalva, szekrénykéjébe bepakolva. édes kis darabok. hangyányi zoknik...
  kórházas bőröndöm összekészítve, abármikor is startolni kell... megjegyzem, sosem voltam még kórházban. ezé kicsit fura, hogy nem csak a szülés lesz egy új dolog, hanem maga a tény, hogy a kórházban vagyok és ki vagyok szolgáltatva idegen embereknek. na, mindegy, valószínűleg ez fog a legkevésbé foglalkoztatni, amikor bekerülök...
  zavaró és rossz helyen lévő szemölcs eltávolítva, félelmetes és baromi sokat beszélő, de annál alaposabb és megbízhatóbb doki által. nehéz eldönteni nála, hogy mit mond komolyan és mit nem... de lehet csak én vagyok naíva...
  holnap meg letudom a szülőszoba látogatást is. remélem megnyugtató és nem lehangoló és paráztató hatással lesz rám.
és még van egy rövidebb lista a még szükséges ezekről-azokról, amik tulajdonképpen már megvannak, csak be kell gyűjtenem a kedves, rendes felajánlóktól azinnen-azonnan.
egyébként meg továbbra is remekül vagyok. semmi komolyabb panaszom. a naagy melegben néha virslik lettek az ujjacskáim, de ez meg a pocakkal jár így a 37 héten...
mindezek mellett frankón sikerült a megérdemelt lazulást, karneváli forgatagba beolvadást is teljesíteni. magamon is meglepődtem mennyi időt töltöttem a lómaiak között. igazán élvezetes koncertekkel és emberekkel örvendeztettem meg pocaklakómat.
a gyerekem asszem a jazz mellett a népzenét is csípi...

2011. augusztus 27.

pocakhelyzet

naagy naagy örömömre feljött rám a fürdőrucim alja, de csak az alja... majd talán jövőre a tetejét is újrahordhatom... vagy majd eccer...


... és egy enyhén "erotikus" beállítással a pocaklakó tetkóval... bár a kistöki fekvő helyzete nem pont ilyen...


2011. augusztus 26.

közeledik

nagyon közeledik a szülés napja. emiatt kicsit megsokasodtak a teendőim. valahogy be kéne fejeznem a melót is, de nem nagyon megy. mindenesetre már napok óta a feladataimat és fontosabb kapcsolataimat próbálom összeírni, amik az elmúlt évek alatt összegyültek és hozzám tartoztak. háát nem könnyű minden kicsi részletre kiterjedően ezeket öszeszedni. de végül is nem megyek el végleg, nem megszűnik a munkaviszonyom, csak más fontos dolog lép be az életembe. innentől a lelkem nem a vállalaté lesz, hanem a gyermekemé, kiccsaládomé. meg aztán nem is akarok teljesen elszakadni Tőlük, hiszen eddig Ők voltak a családom. mindig, minden helyzetben számíthattam rájuk. napjaim nagy részét velük töltöttem és szinte csak aludni jártam haza.  hát ez most meg fog változni, gyökeresen. remélem nem okozok magamnak nagy törést, hogy nem hagytam túl sok időt az áthangolódásra és szinte átmenet nélkül csöppenek az új életembe. azt hiszem ez így van rendjén, hogy a naagy változások majdnem mindig hirtelen történnek az emberrel. persze azért ez a majd kilenc hónap, ami mögöttem van, nem múlt el haszontalanul és volt időm dolgokat megszokni és elfogadni. de biztos lesznek új dolgok, változások, amiket még el sem tudok képzelni. szóval most szortírozok, pakolok, másolok, rendszerezek, elköszönök, átadok, kiszállok, a háttérbe vonulok...
fura lesz, hogy nem csörög a telefonom egyfolytában és hogy, még a wc-n ülve is infokat adok és tájékoztatom a kedves érdeklődöket vagy a naptárba jegyzem a bejelentkezett csoportokat... hiányozni fog aminden, amit eddig csináltam és akikkel csinálhattam... nagyon...
de tudom, hogy minden rendben lesz és teljes lesz az életem és Ők is velem lesznek és minden úgy lesz, ahogy annak lennie kell...

2011. augusztus 24.

járgány

újabb négykerű járgánnyal bővült a családi gépparkunk. pocaklakó babakocsija is készen áll és várja a bébi érkezését. mindentudó, ezerféleképpen állítható, dönthető, összecsukható funkcióval remélehetőleg naaagy segítségünkre lesz a mindennapokban.


ezúton is köszönet érte apának!
és az elmúlt találkozásokért is, amik nagyon békésre és meghittre sikerültek.
hmmm, az idő és egy pocaklakó mikre képes két ember között... csak maradjon is így, többet nem is kívánok... szüksége lesz apukára a tökinek... én meg majd csak megtalálom a boldogságom a gyermekemen kívül egy avalakiben... eccccer biztos...

riviéránk

boldogságos, csudajó nap volt ez a drága, szeretett kollégáimmal és barátaimmal a Balatonon.
újabb egynapos nyaralás volt ez a mai.
égető nyomokat hagyott a bőrömön és a pocakomon az a több óra, amit vízi csatározással és néha reménytelennek tűnő evezéssel töltöttünk. pedig evezni nem nehéz, és eddig azt hittem tudok is... nagyon köszi, hogy vigyáztatok rám és nem borítottatok be a vízbe. azt hiszem, nagyon nehezen ment volna a visszakúszás vagy mászás a csónakba.
nehezen fekszem most le, jó lenne még Veletek... még érzem, ahogy hullámzik a Balaton...

2011. augusztus 21.

anya kocsit hajt

kiccsaládom szállító és utaztató eszköze megérkezett. a mi autónk immáron. ebem már megkedvelte és ahogy a pocaklakó rúgásait figyelem neki sincs ellenére. eme tűzpiros járgány fogja mindennapi életünket megkönnyíteni és kiccsaládomat az ország egyik feléből a másikba szállítani.
szerintem jól megleszünk.
még a névadás hátra van és még a neme sem világos, de egy-két nap és az is meglesz.

2011. augusztus 17.

napi döbbenet

fecskét láttam, többet, együtt a villanydróton ülve. ahogy annak normálisan is lennie kéne. de egy ideje már nem látni ilyet. pedig régen teljesen normális és megszokott volt, hogy esténként a megannyi, sok-sok fecske ült a dróton, póznától-póznáig és jól megcsicseregték gondolom a napi történéseket.
de hova lettek a fecskék? 


2011. augusztus 15.

UH

voltam ma ultrahangon. nagyon vártam, mert már nagyon kíváncsi vagyok a pocaklakóra, de persze semmit nem láttam belőle, legalább is emberformára utaló formákat. a fejét még megismertem, de mást nem. azt hittem láthatom a pofiját, de az ultrahangot végző néni rutinból nyomta az egészet, nem is nagyon foglalkozott a kérdéseimmel. na, de neki ez a munkája. és én sem vagyok mindig lelkes.
minden eredmény, számadat, szervi működés megfelelő. már fejfekvéses és a súlyát 2320 g-re saccolják.
ez mind-mind kafa. örülünk!
tapasztalt barátosném aszonta a következő teliholdkor kibújik.

2011. augusztus 14.

apiramis része lettem...

mérges vagyok magamra. beszervezett ügyfelének egy olyan társaság vagy szervezet vagy a szösz tudja minek nevezzem, akiket, amiket én alapjáraton nem igazán csípek. próbáltam már telefonban is lerázni a kiscsákót, na, hogy ez aztán engem nem érdekel és nem bírom a beszervezős, piramisrendszereket és meggazdagszom villámgyorsan üzleteket. ez nekem nem megy és nem passzol az életvitelemhez, felfogásomhoz, egyszóval én erre nem vagyok képes, hogy átszellemülten beszéljek a nagyérdeműnek, vagy további balekoknak, akiket majd összecsődítek, hogy na ettől aztán úgy megváltozott az életem és teljesen megváltoztam és olyan egészséges vagyok mint a csuda... nektek is erre van ám szükségetek... húúú, de nem bírom az ilyet. baromi kellemetlenül érzem magam az efféle előadásokon. na, nem mintha túl sok ilyenen lettem volna, de ugye van az embernek rokona, barátja, akinek még nehezebb nemet mondani.
erre bakker beszerveztek... eszem megáll magamon. nem tudom mi a fene szólalt meg az agyamban, amikor azt mondtam, na jóó... talán az elkövetkezendő időszak teljes homálya és a napi betevő bizonytalansága... nemtom...
mondta nekem a kiscsákó, úgyis sok anyukával fogok majd csacsogni, elmondom nekik, milyen fasza a cucc és biztos ráugranak... ja, mer' ja... én, csacsogni anyukákkal, mikor már most kész vagyok, ha a terhesgondozáson a többi sorstársamat kell hallgatnom, akarva, akaratlanul... készen vagyok a sok hülye baromságtól, amiket össze tudnak hordani... inkább marad a fülemben a füles és hallgatom a jó kis magyar hip-hop-ot...
szóval nemtom mi sül majd ki ebből.
itt figyel az asztalomon már egy ideje a négy kis üvegecske benne,  a sok-sok antioxidánstartalommal és nem merek hozzányulni... na, de majd úgyis jelentkezik a kiscsákó, aztán rákérdezek, hogy akkor ez most tényleg az enyém?
szóval ha rohadt egészséges étrendkiegészítőre vágynátok, akkor asszem tudok segíteni, most hogy már egy piramisnak a részve vagyok.


2011. augusztus 11.

kívánós

nem vagyok egyáltalán. csak egy-két dolog van, aminek nem nagyon tudok ellenállni. ez a fagyi és a sör. de pölö ma nemet mondtam a sörre.
vannak viszont szezonális kívánalmaim, ha lehet így nevezni. ez asszem terhességen kívül is megvan bennem, talán most egy hangyapuckónyit erősebb.
kívántam a dinnyét, ettem is bazi sokat, aztán csodálkoztam, hogy nem tudok aludni, mert az éjszaka legalább hétszer kellett a mellékehelységet meglátogatni. 
most meg iszonyatosan ki vagyok, voltam már éhezve a gombapörire, mer'hogy annak most kezdődik a szezonja. szedni is imádom, de enni meg még jobban.
ma meg munkaidőben megengedtem magamnak egy sétát, hogy hátha találok pár gombacsekot. jómagam beérem egy-kettővel, annyit meg csak találok. mindenki mondta, nincs... de azért én megpróbáltam. és a szimatom nem csalt. találtam is! és már meg is csináltam, (bocsi b., de nem dobtam, ki...) de hogy ma este nyugodt legyen az álmom, tényleg csak egy kicsit az íze kedvéért belenyallintottam, egy olyan kisebbecske tányérkával... meg még egy-két kanállal, ahogy bekészítettem holnapra... és a fakanalat...

2011. augusztus 7.

kicsi szabi

idén nyáron csak kicsi szabikat adtam magamnak. nem is tudom miért voltam magammal ilyen fukar. talán az egyetlen épkézláb magyarázat, hogy egyedül nem volt kedvem menni sehova nyaralni. így maradtak az egy-két napos kiruccanások. ilyen volt az a hétvégi is. Kecskemét hírös városába ruccantunk ki a csajokkal. lenyomtunk egy két napos esküvőt. nem volt semmi, de túléltük. pocaklakó agyon volt kényeztetve. a csajok valamelyike mindig rá volt csatlakozva a pocakomra. cirógatták, puszilgatták és nyilván élvezte a finom falatokat is, amit a mamája tömött magába... hazafelé dinnyét vettünk útszéli árusoktól, élveztük az elsuhanó tájat, reggeli merengtünk a Balaton parton horgászokkal körbevéve és álmodoztunk a Balaton felvidék lankái között.
kicsi szabi, sok ingerrel.

2011. augusztus 3.

frank

hogy milyen apró dolgoknak vagyok képes örülni? napok óta azon parázok, hogy az a kurva svájci frank még meddig fog emelkedni és hogy a szöszbe fogom/fogjuk bírni a törlesztést, pont most, amikor nem leszek teljes pénzkereső és dolgozó nő... ki leszek szolgáltatva az államnak... te jó ég...
aztán ma végre megjött a következő fél évre vonatkozó számadat... és megnyugodtam... asszem fél évig még simán túlélem, túléljük. közben meg csak lesz valami kapaszkodó és biztató.
hmmm... a remény hal megy utoljára, a lepényhal meg elől...