2012. június 30.

napi szám

fülledt nap volt, ismét egy szülinap (nem spontán... már régóta szerveződött titokban)... ez a szám meg csak úgy beleült a fülembe, de nagyon... ismét egy új felfedezett  a walesi Gruff Rhys...
én is szívesen játszottam volna egész nap cápát... nyilván vízben... tengerben meg a legfaszább lett volna.

Gruff Rhyes_Shark Ridden Waters

spontaneitás

na, a romantika mellett azt gondoltam ez is eltűnt az életemből. említettem is minap. aztán rá kellett jönnöm, hogy mégsem, csak kicsit átalakult és finomodott. nyilván, hiszen már nem csak én számítok, a feladataim is kissé átalakultak és a körülményeim is mások.
de még jó, hogy vannak a barátaim, akik azért nem hagyják szunnyadni a spontaneitás éhségemet.


...ennyien már rég söröztünk a teraszomon és a lépcsőn, és bár a pornósztár fürdőrucimban nem sikerült megmártóznom a frankó kerti medencében (majd egy másik spontán alkalommal), de a tappancsfestés első lépéseit már meg is tettük... és a szélfo(r)gód Nóriii... valami csodálatos... még sok ilyen remek, igazzzi nyári, spontán szülinapot Neked és együttlétet Veletek...

2012. június 29.

romantika

mint olyan, kiveszett a mindennapjaimból. nem mintha korábban olyan nagyon csöpögős lett volna tőle, de azé' volt benne na.
persze, mi a szöszt akarok egyedülállóként romantikázni? mégis kivel, meg hogyan? ... a hogyanra még lenne is ötletem...
na, de sebaj, marad a romantikus, síkképernyős, reklámokkal megszakított, szabadon el majd visszakapcsolható, borítékolt hepiend. (mondjuk spec ezt a filmet még komázom is. nem is olyan rossz és nem is olyan rózsaszín, sőt, inkább életszerű.)
szóval ebben az egyoldalú romantikában az sem zavar senkit, hogy nem épp szexisnek mondható pizsamában pólóban nyomom az ágyat, a lábam már megérett az epilálásra, dobozból iszom a sört, a naaagy ágy körül gyerekjátékok vannak, a radiátoron egy fél pár zokni várja a párját már elég régóta (beszarok, micsoda költői kép...), a cserépben száradt virág van (reméltem, hogy feléled, de asszem újat telepítek bele), a konnektorba dugott elektromos bogárölőtől meg egy csomó tetem hever az ágyon... szóval ez inkább életszerű... mentségemre legyen mondva, vagy éppen merő véletlen, de beszereztem egy új körömlakkot és a szín fantázianeve romance... nem is értem magam... 
hát, szóval ennyit a romantikáról...

2012. június 23.

kedvenc helyem

van pár... szerte a városban és a világban... ahol jó lenni, ahol jó átmenni, keresztülmenni, leülni, nekidőlni, felnézni, frizbizni, nagyot szippantani, sírni vagy éppen nagyon örülni.
ez az egyik ilyen hely... odafelé...


és visszafelé...


van valami a helyben, ami mindig megnyugtat. egyetlen hibája, hogy mindig sok a szemét (mer' nem csak nekem kedvenc helyem, hanem a hajléktalanoknak is), amihez én már néha kevés vagyok... de majd csak változik ez is...
amit imádok benne, az a kijárt, kitaposott kacskaringós utacska. a bringások és a gyalogosok is inkább ezt használják és nem a lebetonozott járdát. 
rémlik az emlékezetemben, hogy valamelyik országban az útépítők olyan leleményesek, hogy megvárják, amíg az emberek kitapossák az utakat és oda építenek járdát. van benne ráció és asszem sokkal emberközelibb is.
na, ki ismerte fel?

2012. június 21.

nyár van nyár...


... jó-jó, pár napja még semmi nyár hangulatom nem volt. de ez azért kicsit túlzás. bár, már megszokhattam volna, hogy minden új évszak egyszer csak betoppan.
ebben az őrült melegben az életterünk leszűkült a lakás és környéke egy-egy hűvösebb, napszakonként változó területeire. persze a hűvös, relatíve hűvös... izzadás van, ragadás van, nyűgösség van, szomjúság van...
amiből nincs elég, az a hűs sör, amit ma spec elfelejtettem megvenni... ilyet???... ez is csak a meleg miatt történhetett...
szóval, elő a vízipisztolyokkal és a kerti medencékkel... nyár van nyár... élvezzük a meleget...

2012. június 19.

majom... fogak...

a gyerekem két nap alatt kétszer borította magára a bazi nagy majomkenyérfámat, amit már tizenhosszú évek óta nevelgetek... nemááá, hogy most purcanjon ki, basszus. feltettem a naaagy asztalra, talán ott túléli, meg aztán a közeljövőben nem kell attól tartanom, hogy naaagy családként ülnénk körül... 
és még alig jött ki felül a kis foga, máris csikorgatja... egyfolytában... őrjítő... remélem ez nem lesz állandó nála... 

2012. június 15.

a teraszon

lenni, ott elmélkedni, felébredni egy kávé vagy egy tea mellett, megtervezni a napot, a hetet, a közeljövőt... ábrándozni azon, hogy majd milyen lesz ha... lecsippenteni a pirosra érett mosolygó eperszemeket... elmélázni a virágainkra szálló bukfencező pillangókon...


már nem csak egyedül teszem. ebemen kívül  a gyerekemet is beszippantotta a teraszunk eme varázsa.
ugyan ő még csak a szomszéd gyerekek és az udvar után áhítozik, hogy milyen jó lenne velük... ott...  de ez kérem továbbra is az idill helye néhány négyzetméteren...

2012. június 11.

igen, naná, hogy igen...

húúú, de hétvége volt ez az elmúlt hétvége... 
az esküvő csodás volt, az esőn meg már akkor, ott túltettem magam. ennek így kellett lennie. bár kicsit beleéltem magam, hogy majd heverészünk a fűben, bodzaszörpöt szlopálva, miközben barátaim kimondják az igent. de nem heverésztem, bodzaszörpöt szlopáltam, az igenről bakker meg lemaradtam... de kimondták, úgyhogy ujjjéééé!
az eső meg csak esett, és meg sem állt, ami aztán olyan dolgokra késztetett, amin még mindig röhögök, de most már azt is tudom, hogy milyen érzés totálisan szakadó esőben, gyerekkel a gyerekülésben, a kocsiban egy ételes dobozba pisilni... de ott, akkor nem volt más választás... 
az este, a vacsora, meg hosszú-hosszú idő óta, az első este volt, amikor nem otthon, a gyerekkel, egyedül, hanem barátaim boldogságának örülve másokkal együtt, gyerek nélkül voltam benne az iccakában. pompás volt. legalább 4, de lehet 5 nagy almafröccsöt megittam, tuuudom nem épp egy esküvős ital, de kocsival, sofőr nélkül így esett. kicsit mégis úgy éreztem, hogy ittas vagyok, de ez a szabad iccaka euforikus hatásának teszem be. köszönet, hogy ott lehettem...
a másnap mintha kicsit macskajajos lett volna, de ez csak a kevés alvás számlájára írom.
de ágyba jött a gyerekem és a kávém is, a reggeli az csak a konyha és a nappalivendéggyerekétkeződolgozószoba küszöbén, szőnyegén gyerek fején landolt, miután elhagyta a barátnőm száját, hogy csaklenecsússzonatálcáról... lecsúszott, összetört, kiömlött, elázott, sírt... jobb ébresztő volt, mint a kávé és az esküvős süti az ágyban. de imádtam, úgy, ahogy volt. a törött tányérdarabokat meg el is raktam, hogy a majd valamikoron elkészülő bejárati ajtó körüli mozaikozás édes, vidám emlékmorzsái, cserepei legyenek...
aztán ezek után azt gondoltam, szimpla, magányos vasárnap lesz, de nem az lett. se magányosnak, se szimplának nem nevezném. cseszneki barátaim látogatása, nálam alvása elűzte a magányt.
babzsákon pihentünk egy igazán kedves (bár számomra továbbra sem vonzó, de elfogadom) egyházi közösség piknikén, majd este, a gyerekeinken rötyörészve, eltelve, megfürösztve, megetetve, elaltatva, a naaagy ágyon heverésztünk hárman pálinkát, bort szürcsölve együtt... dejóó volt, imádtam... nagyon...
és igen életünket a kapcsolataink, barátaink teszik élhetővé és teljessé...
húúú, de hétvége...
ja és közben visszatért, ugyan nem vártam, nem számítottam rá, de hellósziaszevasz... köszöntelek nőségem, havi, nem szeretett banyasága... valahogy majd csak összeszokunk, újra...

2012. június 9.

babra

készülnek a csinos kis pom-pom girlandok a naaagy napra... már csak néhány óra és a szél lengeti majd őket, miközben drága barátaim örök hűséget esküsznek...


mindig is nagyon bírtam az őrült babrás dolgokat. ha valamit a fejembe veszek napokat képes vagyok szöszölni vele. de eddig még mindig megérte...


2012. június 5.

napi szám

Deadmau5 ft. Cypress hill_Failbait



cypress hilléket komázom, a másik csákót meg nem ismerem. de ez egy remek kis szám lett, amit közösen dobtak össze.

2012. június 4.

cseresznyétek

eprezni indultunk, de a szeddmagadhely bakker zárva volt. nem is értettük. vasárnap nem érik az eper?... 
de ha már elindultunk és mivel a cseresznye is érik, hát elautóztunk Ágiék csodakertjébe.
a hely mesés, a kilátás pazar, a cserkó finom... édes semmittevés a fűben fekve... ismét...





köszönjük Nektek a remek vasárnap délutánt... és a paradicsompalántákat is. már a kertemben vannak.

2012. június 1.

mi szedjük

szóval akkor, ahogy azt már korábban terveztem, most a tettek mezejére lépünk és megtisztítjuk a várost a szeméttől. najóó, én, és a gyerekem csak a környékünket pásztázzuk majd át, de részese leszünk ennek a remek kezdeményezésnek.
akinek van kedve csatlakozhat hozzánk. mi az Ady téri találkozási pontról indulunk a délelőtt folyamán.



teszedd vagy nem sem, a szemétnek máshol a helye.