2016. április 20.

napi gúz

a reggeli szokásos, megőrülős, kapkodós, mindig elkésős rohanásban, már az oviban ülve, a gúz megkérdezte:
- anya!? miért késel el és miért sietünk mindig?
annyira zaklatott voltam és ideges, hogy tényleg mindig rohanok és nem érek oda sehova időben, hogy nem jutott eszembe semmilyen épkézláb válasz és csak azt tudtam neki mondani:
- mert az idő nem időtlen...
furán nézett rám angyalom és képzelem, ahogy ezen kattog, hogy akkor ez most mit is akar jelenteni...
magamban meg folyton keresem a megoldást, hogy hogyan lehetne az időt optimálisan és egészségesen kihasználni, hogy ne legyek folyton fáradt, hogy ne kelljen folyton rohanni, időről-időre odaérni valahova időre... idővel biztos rájövök...

2016. április 19.

fűnyírási praktikák kezdőknek és hala(n)dóknak, egyedülállóknak, társasházban lakóknak, berregősre és sarlóra hangolva

tegnap délután gondjaim akadtak a kertben. nő a fű ugyebár, és ha nem akarom, hogy derékig érjen, akkor biza le kell azt vágni. többféle célszerszámom van erre. 
egyszer a szomszéd András, aki az egyetlen használható, valamirevaló férfi a házban. neki van berregős fűkaszája és ha éppen nem dolgozik, ami a hét hét napját nézve szinte sosem, vagy nagyon ritkán fordul elő. ő, ha nekiáll a saját kertjének, akkor az én kertemet is meg szokta csinálni illetve az udvart is. viszont szegényem mindig gondban van a kertemmel, hogy nem nagyon tudja eldönteni, hogy mit szabad és mit nem levágni. de tűzoltásszerűen megcsinálja és az nekem már nagyon nagy segítség. illetve már a fia is kezd ezekben a dolgokban nagyon járatos lenni, legutóbb például ő vágta le. de nyilván az ágyások, fák körül nem könnyű, illetve nagy körültekintést igényel. vagy utólagos, aprólékos igazítást. ami egyébkét pont jó ideg és stressz levezető a nap végén.
aztán van nekem is egy berregős fűkaszám, de bevallom még nem mertem használni. túl berregős, túl hangos, és nem is tudom, számomra olyan tájidegen, vagy inkább olyan férfifeladat kérem. persze a felnis kerekek ki és becipelése után ez már kismiska lenne számomra, de valahogy még nem barátkoztunk össze, na... de megpróbálok a bizalmába férkőzni az idei fűnyírós szezonban, ezt megígérhetem magamnak.
és még van nekem egy sarlóm is. amit valamikor régen még Barna barátom hagyott itt, vagy hozott el már nem is tudom milyen apropóból. talán ő jobban emlékezhet. de az eltelt évek és fűnyírós szezonokat tekintve, azt hiszem már a sajátomnak nevezhetem. bocs Barna!
na, de ezzel csak az a baj, hogy nem tudom pontosan a helyes használatát. láttam persze régen jó apámat is és nagyapámat, sőt a dédnagyit is, ahogy a kacsáknak vágta a csellántot, de valahogy a látottak gyakorlatba való átvitelével gondjaim vannak. jobb kezes lévén a jobbról balra történő csuklóból indított mozdulatot vélem jónak, de élesben valami nem stimmel. a csellántot ugyan le tudom vágni (ebből van kevesebb), de a füvet mondhatni csak lelapítja, illetve csak ímmel-ámmal vágja le. persze ez a probléma adódhat abból is, hogy a sarlóm nem elég éles. éleztem én a megfelelő célszerszámmal hosszú percekig - csillog-villog is az éle - de persze lehet nem eléggé... szóval ebben a témában továbbképzésre szorulok. nem tudom valaki járatos-e ebben, vagy mindenki a berregősre, vagy a gurulós berregősre hagyatkozik?
várom a jó tanácsokat, addig meg maradok a sete-suta, majd hogy nem, amolyan fodrászos fűnyírásnál, amikor is, megfogom a fűcsomót és egy erős jobbról balra történő suhintással lenyesem. kicsit körülményes és mondhatni lassú is, fűcsomóról fűcsomóra haladni, de megvalósítható és nem mellesleg rendkívül nyugtatólag hat az idegekre.
azt hiszem receptre ezt is felírhatná a háziorvos az sz-szel kezdődő és ex-re végződő szó után mindenkinek... hölgyeim fűnyírásra fel! nyugtatja az idegeket, elsimítja a ráncokat és nem utolsó sorban a fű is, kert is szép lesz...

2016. április 18.

a miutcánkból jelentem

kinek, hogy indul a hétfő reggel. nekem speciel mosolygósan indult, lévén a mai napom szabadnap, tudtam nem kell sietnem sehova, nincs semmilyen erős nyomáskényszer a tér-idő viszonylatban.
komótosan, kómásan ébredtünk, kényelmesen elkészültünk, átsétáltunk az oviba. majd az ebbel is így tettem. a megszokott villámgyors pisikakiszimatséta helyett lassú, ráérős, mindent megszagolós és lepisilős, mély belégzésekkel és lassú kilégzésekkel kísért reggeli sétára indultunk. már messziről kiszúrtam a mindig bringával közlekedő, két utcával feljebb lakó, mély orgánumú, szép időket megélt, öreg urat. hangosan kiabálta minden szembejövőnek morgolódva és zsörtölődve, hogy a színház igazgatója szégyellje magát, amiért nem veszi észre, hogy a színház előtt rohadnak a padok... miközben persze mindenkinek illedelmesen köszönt. ebben az esetben a legjobb, amit tehet az ember, hogy illedelmesen visszaköszön, de a témához jobb nem hozzászólni... hanem mosolygósan továbbmenni... ráadásul nem is volt igaza. semmi baja a padoknak. minden része megvan hibátlanul. igaz a pár éve lefestett deszkák, a valóban sok használattól kikoptak már, mert használják, randira, várakozásra, pihenésre, cipőkötésre, csevejre, cigizésre... és ami használatban van, az már nem új és nem csilli-villi... szeretem ezt a környéket, minden figurájával.
morgás mentes, virágszirom hullós csodás hétfőt!

2016. április 8.

autóápolás

nem sokszor vállalkozom autómosásra, sőt mondhatni soha. rábízom az anyatermészetre és az esőre. illetve az évi egy-kettő iszonyat alapos fullszervizes csillogásban pedig jóapám részesíti mindig, amikor hazalátogatunk északra. mert persze nem bírja nézni, hogy milyen kívül belül. de ez az egész kocsimosásos mizéria valahogy férfidolog, szerintem. azt hiszem ez genetikailag kódolva lehet bennük, hogy vasárnaponként, teljes pompába rittyentik féltett kincsüket. na, mármost nekem erre kurvára nincs időm és fölös energiám. viszont a napokban megszállt valami lelkiismereti bizbasz, hogy gumicserére viszem a kis piros villámot, meg *némi szervizelésben is lesz része. szóval gondoltam nem árthat egy autómosón átgurulás, hogy ne legyen a kedves autószerelő keze az olaj mellett még koszos, poros is. na, meg persze a gúz, mint a jövő leendő remek férfiembere, részesüljön már ilyen élményben is, valamint a génjeibe bevésődött és kódolt, ez irányú tevékenységek egy kicsit meg legyenek birizgálva. és hát persze, hogy iszonyat élvezte, sőt még le is rajzolta.
na, de a lényeg a lényeg, hogy milyen az én szerencsém. este csillivillire waxoltatom a járgányt, hogy a másnapi szervizre tiszta legyen, és mire a szervizbe érek vele délután, ebből már semmi sem látszik, mert persze, hogy esik, naná, hogy esik és a por piciny pöttyökben tarkítja a csodás kis piros villámot.

*a gyorsabb kommunikáció érdekében ékezetek nélkül írok a modern kori chat-es világban, ami persze sokszor félreérthető, és amit félre lehet érteni, azt félre is szokták. véletlenek meg ugye nincsenek.
tegnap este a csajokkal közösen használt kommunikációs csatornán ment némi információáramlás, amiben megosztottam, hogy 1re megyek gumicserere meg nemi szervizre, ami ugye ékezetekkel értve némi szervizt jelent, persze imádott szőke barátném csak később csatlakozott be a csevejbe és naná, hogy félreértette. kérdezte is egyből, hogy miféle nemi szervizben lesz ma nekem részem? ugye-ugye a telihold...