2014. június 25.

ez van

nagy fűből a kutyaszart nem könnyű felszedni. lett légyen az állaga szilárd vagy nem szilárd.

2014. június 16.

rémálom a miutcánkban

utcai rovatom folytatódik, mert, hogy itt mindig történnek váratlanabbnál váratlanabb helyzetek.
a rémmel már világosban is összefutottam párszor, ő már szinte ismerősnek számít, vele kapcsolatban úgy tűnik kiveséztem a dolgokat. a mai sztori nem róla fog szólni.
aránylag későn, majdnem éjfélkor indultunk útnak a szokásos körünkre ebemmel. az utca csendes volt, kihalt és jobbára már az ablakok is elsötétültek. az utcán egy-két vadászó macska és mi voltunk, de csak egy darabig. ugyanis észrevettem, hogy az utca túloldalán parkoló autók alatt valami követ minket. sejtettem, hogy macska nem lehet, hülye lenne egy kutyát követni, gondoltam ez csak nyest lesz, az meg ránk ártalmatlan, max a kocsinak tud ártani. ahaa, persze. a kis dög egy idő után, ahogy követett minket elkezdett furcsa ugatónak tűnő hangokat kiadni, majd hirtelen átfutott előttünk és berohant a kapu alatt a ház udvarára. gondoltam ennyi, de ahogy közelebb értünk a kapuhoz, az a kis dög kiugrott elénk egy őrült nagy visítással és két lábra állva vicsorgott ránk. beszartam, mondanom sem kell, az ebem, meg egyből beugrott farkát behúzva a hátam mögé. dobbantottam és mérgesen rákiáltottam, de ezekkel csak továbbhergeltem a kis szarházit. nem tudom milyen sebeket okozhatott volna bennem és ebemben egy ilyen állat, de elképzeltem magunkat, ahogy átharapott torokkal vérbe fagyva fekszünk a járdán, jobbnak láttam a megfutamodást és a séta lerövidítését, mint a bizonytalan kimenetelű összecsapást. 
ma este igyekszem korábban elintézni az esti kört, mert könnyen lehet, hogy összeverbuvál a kis dög egy csapat nyestet a további megfélemlítésünkre.
mik vannak?!

2014. június 12.

a hét kérdése

hogyan került a kávémba a fülbemászó bogár?
pár napja tartó zombiságunk oka, hogy se a gyerekem se én nem alszunk sokat, egyszer a meleg miatt, másodszor mert a gyerekem megint iszonytatóan köhög, szinte már fulladásig. és ugye a gyogyókat sem nagyon akarja bevenni, szóval marad a virrasztás, fulladás közbeni ébresztés, itatás, figyelés... ájult elalvás, majd újabb felriadás.
és ma reggel úgy esett, hogy mint nem túl kipihent anya, a kávémat már kitöltöttem, majd a gyerekem, mint mindig türelmetlenül követelt éppen valamit, deazonnalderögtöndenyomban, különben már a magas cés visításnál tart... (a játékfúrójának a fúrófejét nem találta) megkerestem, megcsináltam, majd visszatértem a kávémhoz, hogy beízesítsem, közben pedig már jött a következő deazonnalderögtöndenyomban kérés, követelés (a fúrófejet ügyetlenül úgy tettem bele, hogy nem forgott, ahogy a gombot nyomogatta, én balga). ízestés abbahagy, kérést teljesít, fúrót megjavít. majd a tejet sikerült egyben beleöntenem, de már hallottam is a következő deazonnalderögtöndenyomban kérést (hol a mobilom anyaaaa.... gyejeeeee...). tejes dobozt letesz, már 200-ig fejben csendben számol, fülön kienged a felszabaduló gőzt... mobilt megkeres, gyereknek odaad, kávés pohárhoz visszatér, poharat felemel, belenéz... fülbemászó barátunk élettelenül úszkál a tetején.
ahhh... másodperceknek tűnt csak a pohártól való többszöri elszakadás, miközben mindennél jobban vágyakoztam a kávé megnyugtató, szemfelpattíntós ízére... pár percig tartó csak én és a kávém idilli, ritkán zavartalan élményére.
hogy történhetett?
1. a kávét akkor főztem, a kávéfőzőt és a kiöntőt, akkor mostam ki, ezekben nem bújhatott meg, hacsak nem a kifolyó csövecskében.
2. az őrölt kávéban szintén nem lehetett, hiszen az icipici lyukakon nem fér át a villás farkú fülbemászó, legalább is egészben nem. hacsak nem egy terminátor fülbemászó, aki képes a darabolást követő újraegyesülésre.
3. a tej. abban lehetett. este lehet egy percnél tovább hagytam a tejes dobozt a kupak nélkül a pulton és a kis gyenya belemászhatott, valamilyen általa remélt és vágyott élmény érdekében.
4. vagy pedig lesben állt a kis genya, és kihasználta, a figyelmetlenségemet és kamikaze öngyilkos merényletet követett el önmaga, a kávém és a vágyott zavartalan idilli élményem ellen.

(elfogadható elméletet felállító és valósnak tűnő választ adókat egy zavartalan, csak ő, én és a kávénk idilli élményével ajándékozom meg.)

2014. június 10.

nem elég a meleg, még a kanalas is keserű

kapja be, aki keserű kanalas orvosságot dobott piacra kisgyerekeknek... mikor már minden szarból van édes, ízes, elbűvölő, elbájoló gyerekváltozat. aki ezt kitalálta, tuti még nem volt ilyen korú gyereke, de lehet még beteg gyerek közelben sem volt soha. ha most üzenhetnék, de nem is, inkább kívánhatnék neki, akkor azt kívánnám, hogy próbáljon csak meg rávenni egy 2 és 3 év közötti akaratos, beteg gyereket arra, hogy bekapja azt a iszonyat ízű cseppekkel telt kanalat. (és akkor csak remélni tudom, hogy pár kanálnyi adag a ruháján, lábán, karján, szőnyegen, ágyon, falon... landol.
még mindig szeretjük a gyerekbarát gyógyszereket
pedig láttam már nyalókás változatú köhögés elleni gyógyszert... ha megtalálom idelinkelem...

2014. június 2.

napi szám

hetek óta tartó lóhalála van, dolgozok, logisztikázok folyamatosan, mit hogyan lehetne még eredményesebben, versenyt futok az idővel és a mindennel, anya vagyok, kertátalakítok, de most tényleg... és este kipurcanok, majd reggel kezdődik elölről. az az igazság, hogy élvezem, nem panaszosak a soraim. jó újra dolgozni úgy istenigazából... jó a városban cangázni, közben énekelni... jó anyának lenni, jó mellébújni reggel és este, jó puszit adni és jó kapni... jó a kertben lenni, jó kerti utat építeni, jó palántázni, jó a csiga elől megenni az epret... jó este későn az üres, csendes városban a kutyámmal sétálni... csak egy dolgot nem érzek és egyelőre el sem tudom képzelni, hogy  hogyan lehetne ezt egy társsal csinálni... hogyan tudnék még rá is időt szánni, hogyan tudna ő rám időt szánni... mit tudnék adni és mit kaphatnék...

Glass Animals_Gooey