2016. július 18.

kis hétköznapi csodák

pár napja már a fülembe ültették a bogarat, hogy Thievery Corporation koncert lesz Veszprémben.
kedvelem őket, nagyon. iszonyat sok emlék, érzés, élmény morzsa köthető egyik másik számukhoz, albumukhoz.
nem volt kétség, hogy jó lenne elmenni. úgy alakult, hogy pont aznapra szőke barátnőm a barátnőivel találkozót szervezett Veszprémbe, akik meg este indultak a koncertre. óriási volt bennem a dilemma, hogy menjünk, ne menjünk... persze, hogy belefurakodott egy lemondhatatlan, elhalaszthatatlan program hétfőn reggelre. meg aztán a büdös anyagiak, azok is bosszantottak. persze puding vagyok, tudom... de végül is úgy döntöttünk, hogy nem megyünk a koncertre, de Veszprémbe igen.
ebédre voltunk hivatalosak, így nem kellett elkapkodni az indulást. naná, hogy előző este egy kicsit kirúgtam a hámból és kómásan ébredtem. de nagy baj nem volt, a kis macskajajokkal meg megküzdünk. 
elindultunk, utaztunk. miután rádión elvesztettük a németeket (akik egyébként osztrákok), megkértem szőke barátnémat, a kazetták között keressen már valami zenét, amivel hangulatosabbá tehetjük az egyébként is hangulatos utazásunkat.
és milyen kazetta került a kezébe? hát persze, hogy egy Thievery Corporation. ez valami isteni jel volt.
kakaóra feltekertük és száguldottunk tovább az esőben. az egyik körforgalomból kihajtva stopposokat láttam az út szélén. a napokban lelkifurkám volt, hogy a legutóbbi stoppost akit láttam nem vettem fel, ezért minden habozás nélkül megálltam a fiúknak. fiatalok voltak és németek. a rádión elvesztett németeket visszakaptuk élőben.
elcsacsogtunk velük, megtudtuk, honnan jöttek, hova tartanak, mit csinálnak stb. kedvesek voltak és mi is velük. 
a zene pörgött tovább, ők nem ismerték, más generáció és lehet a kazettás magnó látványa is kőkorszaki lehetett nekik. Veszprémnél érzékeny búcsút vettünk tőlük, majd megérkeztünk a baráti, családi ebédre.
iszonyat finom kajákat kaptunk, a társaság csodás volt, remekül éreztük magunkat a lányokkal, akik úgy készülődtek az estére, mint talán még tinikorukban sem. 
elszállítottuk őket a koncert helyszínére, persze csináltunk egy szelfit a rózsaszínű kispolskival, amiben még egy óriási maci is ült, és némi szívfájdalommal még beugrottunk a városba, egy búcsúsétára. persze, ott is belefutottunk egy jazz koncertbe, jó hangulatba, tömegbe... és némi panaszmorzsát ejtettünk, hogy miért nem jutunk el többször jó helyekre, koncertekre, miért kell mindig valami munkahelyi vagy bármilyen megfelelés miatt kihagyni eseményeket, régóta vágyott dolgokat. több spontán dolgot kell csinálnunk, kilépni a puding hétköznapokból, levetkőzni a fáradtságot, lustaságot és időt szánni a barátokra, utazásra, mókázásra.
majd kocsiba ültünk, és hazafelé is lenyomtunk egy kazettás Thievery koncertet, őzek, rókák, vaddisznók társaságában... csodás napunk volt és hálásak vagyunk a kapott élményekért. szeretetet adtunk, kaptunk, mosolyogtunk, nevettünk, jót tettünk, játszottunk és táncoltunk...