2014. január 30.

váratlan helyzetek

onnantól, hogy az embernek gyerek születik, az élete tele lesz váratlan helyzetekkel. ilyen váratlan helyzet például a betegség. általában valóban nem vártan, hirtelen, egyik óráról a másikra képesek belázasodni úgy, hogy az addig aktív, pörgős gyerek már a lábán sem képes megállni, vagy a hirtelen rátörő köhögést nem tudja abbahagyni.  ha már eljutott az ember velük a váróteremig, akkor jobb esetben nyakra tekeredve képesek kivárni a sort, de szűnni nem akaró köhögés esetén könnyen megeshet az, hogy váratlan ajándékként nem kevés gyomortartalom kerülhet mell közé vagy netán ölbe (és itt nem a gyerek mell közéről vagy öléről van ám szó).
aztán persze a betegség mérséklődik, a nyavalyákra kapott a gyógyszerek vagy gyógyhatású szereknek köszönhetően, ami csillapítja a fájdalmakat, lázat. innentől tulajdonképpen minden zajlik a maga módja és rendje szerint, pörög, pakol, épít, jobb esetben eszik is és még jobb esetben több órás könyörgés, kreatív rávevés nélkül is képes vagy hajlandó a köptetőt, vitamint, lázcsillapítót bevenni, ami aztán remélhetőleg be is jut a szájába és nem az ember arcán, ruháján, vagy szoba hajópadlójának résében, netán a szőnyegbe ivódik. törvényszerűség ebben sincs, hanem ezek a helyzetek is váratlanul érik az embert.
de a reggeli 7 és 8 közötti őrületben, amikor egyébként is az ember az idegein táncol és egyensúlyozik, és így télvíz idején a nem kevés ruhadarab (gondolok itt az alap harisnya, atléta, pulcsi, nadrág kombón felül, az overál, hótaposó, kesztyű, sapka, sál, embert próbáló téli rémálomruhadarabjaira) észrevétlen felkönyörgése felér egy 8 órás szellemi munkával, na itt is jöhet váratlan helyzet. ha az előbb említett rémálomruhadarabok valahogy, valamilyen módon, persze izzadság nélkül (mert az erős nők dezodora keményen kiállja ám a próbát), de ősz hajszálak árán tuti felkerülnek a gyerekre, akkor még jöhet a kedves közlés a gyerek szájából, hogy anya, kaki!... **@* : P**...grrr....*** nyomdafestéket nem tűrű szavak futnak át az ember agyán, vagy netán ki is az ember nap, mint nap türelmet gyakorló száján... urambocsá... ez is megesik... és akkor kezdődhet elölről a már előbb leírt tortúra a peluscserével, ami ilyenkor aztán biztos, hogy nem  ratataaa* (kis golyó és nagy golyó) tartalommal bír, hanem olyannal, amire nem számítasz, de titkon reméled, hogy talán mégsem... de aztán mégis, mindkét farpofáját beborító trottyrottyal* van dolgod, amibe aztán még te is és a gyerek is belenyúlsz... de megoldod, mert meg kell oldanod és újra feladod rá a nem kevés ruhadarabot és végre elindulsz és odaérsz a bölcsibe, ahol aztán újra kihámozod és leleményesen és kreatívan ráveszed, hogy felvegye a játszósruhát, benti cipőt. majd ha már úgy érzed, hogy minnyá vége, minnyá vége, már csak a kézmosás, búcsúzás, még akkor is jöhet váratlan helyzet. és jön is, mert ez ilyen... az önállóságot gyakorló gyermek egyedül szeretné megnyitni, kinyomni, megmosni... ami aztán úgy végződik, hogy a frissen játszósba öltözött gyerek majdnem zokniig csupamerővíz lesz. itt már csak befelé mehet az, amit korábban netán kiengedtél **@* : P**...grrr....*** hiszen emberek között vagy. türelmesen átöltözteted és végre beengeded a csoportszobába. megnyugvás, váll leenged, levegő kiereszt... ránézel az órádra és még 8 óra sincs. összeszeded magad és a gondolataidat, már ha ezek után még van, bepakolsz a gyerek öltözőszekrényébe és irány a parkoló, mert a kollégák már várnak rád. a rövid utazás alatt végkép regenerálódsz és boldogan csinálsz bármilyen kapott feladatot, még olyat is, amit régebben a gyerek létezése előtt rossz szájízzel, kelletlenül csináltál,  lényegében  bármi jöhet, ami nem a gyerekkel és a gyerekneveléssel kapcsolatos. erőt merítesz a délutáni, majd estig tartó menethez, amiben még érhetnek váratlan helyzetek. mert nincs vége... innentől nincs vége...

*kedvenc könyvünk után szabadon.

2014. január 28.

megtévesztésig olyan

a frissen lehullott hó, mintha icipici hungarocell golyócskák gurultak volna szanaszéjjel és keveredtek volna össze fehér flitterekkel. ennek csakis egyféle magyarázata lehet: Holle anyó kirázta a babzsákfotelját és elővette a farsangi bulira szánt flitteres felsőjét... a modern élet...

2014. január 26.

színterápia

tegnapi bóklászásom alkalmával erre a gyönyörűségre bukkantam: üdítően színes gyapjúfonal. 


nem tudom még mihez kezdek vele. a nagy lakásátalakításon kattog az agyam folyamatosan. horgolni, kötni már elfelejtettem, gyerekkoromban ugyan masszívan csináltam ezt, meg azt, de többnyire nem fejeztem be egyik alkotást sem. de ez olyan gyönyörű, hogy nem tudtam nem megvenni. persze csak egy gombolyaggal vettem, ami, ha horgolásra vagy kötésre vetemednék, nem sok mindenre lenne elég... szóval szerintem valami más lesz belőle.
de az is lehet, hogy csak színekre vágytam ebben a nagy havas fehérségben...

2014. január 22.

egy kis esti ez meg az... az utcánkból jelentem

a rémről szereztem újabb infókat az iménti estivillámpisikakiszimatsétán. a ballonkabátos, fura sapkás, merev, egyeneshátú faszival az utóbbi hetekben többször is összefutottam. már azt is megtudtam róla, hogy itt lakik a szomszéd utca egyik udvarában, ahol eddig nekem úgy tűnt egy autószerelő műhelyen és roncsokon kívül nincs semmi.  pedig van. oda áll be minden este a kis, piros autójával, majd a kaput nyitva hagyva még tesz egy rövid sétát a sarokig, ahol már többször rám hozta a frászt. de  ma kiderült, hogy nem is rém, hanem csak egy szégyenlős, szerelmes lehet, aki minden este azt reméli, hogy a nő, az utcából, a sarkon túlról a fehér kutyájával talán éppen akkor lép ki a kapun... és ma éppen akkor lépett ki a kapun. úgy tűnt nem először találkoztak. a fehér kutya barátságos farkcsóválással fogadta, majd együtt, lassan andalogva haladtak az utcában, az előttük boldogan galoppoló fehér kutya nyomában...

2014. január 21.

birizgapercek

ezt a nevet találtam ki a gyerekem egyik kedvenc, magát megnyugtató, vagy épp álomba ringató cselekvésének. ez abból áll, hogy a nyakamba csimpaszkodik és a nyakamon lévő bizbaszokat, vagy ahogy ő mondja, pöttyöket birizgálja. ezt a cselekvését elég kitartóan, szinte mantraszerűen képes művelni mindaddig, amíg meg nem unja, vagy inkább én meg nem unom, vagy nem torkollik fájdalomba, vagy vérző sebekbe. mert néha nagyon erőszakosan is képes ezt csinálni, mintha bármi is ettől függne. de ártalmatlan a tette, a bőrgyógyász megnyugtatott. szóval hagyom, vagy épp nem hagyom, de szereti és megnyugtatja, ez a lényeg.
cumija nincs, szinte soha nem is volt. talán csak én erőltettem élete első két hónapjában, de utána már nem fogadta el, és szinte csodálkozással nézte, ha egy gyerek szájában meglátta. és nincs neki semmilyen csücsközője, kedvenc rongya, babája, autója, semmi olyan, ami nélkül képtelen elmenni, vagy létezni abárhol. (talán csak a hátizsákja, de azt is csak azért hordja szerintem, mert én is táskával járok mindenhova, és csak akkor kell neki, ha éppen eszébe jut.) szóval mondhatni csak én vagyok függősége tárgya, vagyis inkább a nyakamon lévő pöttyök, amiket birizgálhat percekig.

2014. január 20.

4 éves

a blogom pont ma.
akkor egy gyors számvetés, helyzetjelentés, nem épp a legátgondoltabban, a teljesség igénye nélkül.
négy éve elég mélyponton voltam, most jelentem már rég nem. azóta már oda is eljutottunk/tam, hogy Bálinttal tudok úgy együtt lenni, tudom úgy kezelni, hogy semmiféle érzelmi kilengést nem okoz, azaz nem billenek se ide, se oda. képes vagyok Vele mindenről a lehető legőszintébben beszélni, lehet ez még az együttélésünkkor sem volt így. de fontos nekem, és ez már így is marad.
a gyerekem pont ma 28 hónapos nagy fiú. okos, napról napra fejlődik hihetetlen tempóban. bár most épp beteg. úgy tűnik tényleg igaz lett, hogy egy-két hét egészséges bölcsis hetet, egy hét betegeskedés, itthonlét követ.
ebem ugyan nem pont ma, de ebben a hónapban töltötte be érett, 7. életévét. kutyaévekben számolva sem kevés.
a napokban fedeztem fel egy új, eleddig fel nem fedezett, mély, igen markáns új ráncot a bal szemem alatt. nyomot hagyott rajtam az idő, pedig bevallom nem kis gondot fordítok a ráncaimra, úgy tűnik feleslegesen.
alakilag kicsit aggaszt a jelenlegi állapotom, ez ténykérdés. látjátok használom. és ezen kívül a remek, semmit vagy éppen nagyon is sokatmondó újonnan alkotott (nem általam, hanem egy alja, csőcseléket összehordott, magukat büszkén mutogató műsor egyik szuper szereplője szájából hallottam) szófordulaton kívül egy másik is a tudomásomra jutott, amit szintén beépítek a szóhasználatomba. (köszi PanniAdrián) az igazi tavaszra igyekszem magam használtújfelújítottan formába hozni.
matrjoska baba gyűjteményem is újabb darabbal bővült, egyenesen Moszkvából. 
a macskakövek stagnálnak négy darabbal. a legutolsó ősszel került a ridikülömben Keszthely főterén.
két új bébi jövetelének örülünk majd a közeljövőben. az egyik egy fiúcska lesz, a másik még oly piciny, hogy nem tudni kukis vagy puncis lesz. két másik bevackolódásának meg nagyon-nagyon szorítunk.
sikerült jól elnéznem egy dátumot, de ennek ellenére igazán meglepni kedves kolleginát szülinapjára. remélem dr. ámort nem kavartam meg.
holnap jön a kukásautó és holnap fogok életemben először húsgombócot készíteni paradicsomszósszal.
és éljen az i, mint indián. (a gyerekem kedvenc betűje a klaviatúrán. bár az én i-et megnyomva nem mondja a gépi hang, hogy indián.)

2014. január 17.

napi szám

amióta tavaly Adrián megmutatta ezt a számot, azóta a fülemben van és valahányszor meghallom a kedvenc rádióadónkon, nagyon megörülök neki... Adrián ajánlásával:

RAC_Let Go ft. Kele, MNDR




vastag vagy vékony

arra jöttem rá, hogy leginkább vastag könyveket szeretek olvasni. nem csak azért, mert sokkal tovább tart a jó, mert általában jókat olvasok, hanem azért is, mert észrevettem, hogy a vastag könyvekben a betűk mindig apróbbak, vagy legalább is annak tűnnek. olvastam már persze vékony könyveket is, de azokban tényleg mindig nagyok voltak a betűk és már a legelején bosszantott az a tény, hogy nagyon hamar vége lesz a jónak és a történetnek, amibe jól bele lehet süppedni.
lehet bolondság, de ha könyvet választok, fontos szempont a terjedelem és a betűméret. na, nem ez az első szempont a választásnál, de ha megvannak a kiszemelt könyvek, amiket szeretnék elolvasni, és nem tudok dönteni, na, akkor jön az előbbi szempont. persze azért vannak kivételek, mert jelen pillanatban is két könyvet olvasok, egy igen vastagot, aránylag kicsi betűkkel szedve és egy egészen vékonyat nagyon nagy betűkkel és margótávolságokkal tördelve. és mind a kettőt nagyon élvezem.
bár több időm lenne olvasni, és nem azon sopánkodni, hogy mást kéne csinálnom. ahogy most is épp a takarítás és a napok óta halogatott ügyek intézése helyett fekszem az ágyon és a nagyon vastag könyv apró betűibe süppedek...

2014. január 12.

nálam törvényszerű

hogy ha linzert sütök, az első két tepsi mindig megpirul, de csak éppen annyira, hogy ha másnak nem is adnám oda, és kidobni sem szívesen dobnám, de reggelre a lekvártól omlósra puhulva a forró tejeskávé mellé pont jó, úgy ahogy van.

2014. január 8.

változások lesznek itt kérem

lesz a gyerekemnek végre saját gyerekszobája. nehogy már a fejlődése szempontjából bárki is a szememre hányhassa, hogy volt ennek a gyereknek saját szobája?
ha minden a tervek szerint halad, tavaszra megszűnik a nappaliétkezővendéggyerekdolgozószoba gyerekszoba sarokba szorított vagy épp az egész helységet játékokkal elhalmozó és beborító funkciója és helyette lesz nappaliétkezővendéghálódolgozószoba egy kicsiny galériával megtoldva, foltozva.
minden kicsit fenekestül fel fog fordulni és még magam sem tudom pontosan és végérvényesen, hogy mi hova kerüljön és milyen legyen a tökéletes gyerekszoba.

2014. január 4.

és képekben jelentjük

közös játék is van sok. általában én vagyok a hammerral, aki a kisiklott vonatokat visszatolja a sínre. néha csak vonatbalesetek vannak. a hidat, az emelővel (karácsonyra kapott új kiegészítő eleme a gyűjteményünknek) szigorúan csak a gyerekem használhatja. csak megfelelő indokkal hajlandó visszaengedni az áthaladó vonatoknak.



és már mindenki tudja, hogy nálunk vonatmánia van. rokonlátogatáson nagy meglepetésünkre a már felnőttnek számító unokatestvérek előkeresték a pincében porosodó, de még működő vonatokat.



és azért a bohóckodás is állandó velejárója a napjainknak. bárki rávehető bármire.

 (tátott szájjal kutya és gyerek)

még a mama is.

gyúrni pedig továbbra is szeretünk. nem csak azért mert levezeti a feszültségeket, hanem mert mindig jó dolgok sülnek ki belőle.


2014. január 3.

elégedetlenség

kicsit sok a feszültség, amióta itt vagyunk északon.
mást sem hallok az ebemnek címezve:
- ne ugass!
- ne rázd meg magad! tiszta szőr lesz minden!
- ne dörgölőzz már!
- vidd már innen a rongyodat!
és a gyerekemnek:
- nem szabad!
- ne csináld!
- ne mássz oda!
- le fogsz esni!
és nekem:
- csinálj már valamit a gyerek hajával! égnek áll az egész! hát sosem fésülöd meg? el kell vinni fodrászhoz! ez így nem maradhat!
én meg csak állok és nézek és nem értem... és úgy érzem semmit nem csinálok jól... és a tenyerem újra tele van hólyagokkal...