2011. október 30.

kicsi jók

vettek ma körbe. bár sokáig fel sem tűnt, hogy szülinapom van... meg asszem nem is azért voltak, csak én szedtem csokorba őket.
...anya figyelmesen minden hajnali szoptatásnál kijött hozzám, kivette a kezemből a pöttönt, ha elaudtam volna, vagy megbüfizette... kedves sms-ek... telefonhívások... kisütött a nap... árvácskákat ültettem a teraszomra, amiket úúúgy imádok... apró, kicsiny virágai egészen késő tavaszig vidámságot visznek reggeleimbe... és 'mer úgy szeretek a virágokkal szöszölni... apa hihetetlen praktikussága és kreativitása apró, pici dolgokban is... konyhapultom megnagyobbítására tett lépések, amik aztán megkönnyítik majd a dolgomat... végre kocsiba ültem és vezethettem a navvilágba... kölök hátul, baromira élvezte... a szoba négy fala után felüdülés volt a kék ég, sárga, narancs, piros falevelek... beszélgetések, amik nem csak a szoptatásról és egyéb anyai dolgokról szólnak... emberi ölelések... egy kicsi pohár finom édes szamorodni... egy nagy tányér frissen sült almás sütemény, házi zsírral jóó omlószra sütve... és hát az a plusz egy óra, ami ha a világ energiafogyasztásának csökkentésében nem sokat jelent, de az én energiaszintemben kicsi, de mégis jelentős növekedést hozott...
szóval ezek nem nagy dolgok, de nekem sokat jelentettek és egy-egy gyertyái voltak a képzeletbeli szülinapi tortámnak...  és boldog lettem tőlük...

2011. október 29.

napi morzsa

kicsi nosztalgikus érzés kapott el az imént kutyasétáltatás közben, amolyan emlékmorzsaszerű. az ősz fanyar szaga a levegőben, a színes falevelek, sehol egy lélek a sötét utcán...egyedül kutyagolok az ebemmel... eszembe jutott, az az októberi nap, amikor romba dőlt az életem és nagyon apránként, szinte hangyaléptekkel új rendszert próbáltam vinni az életembe. ebben egy biztos, vagy szinte egyetlen pont volt az ebem, akit nem hagyhattam cserben. és azóta is minden esti séta alkalmával belém mar az a bizonyos... a magány szívfacsaró érzése... azon az októberen a szülinapom sem volt az a nap, amit oly szívesen éltem át... igazából egyik napot sem kívántam átélni... pedig egy új életem kezdődött...
érdekes módon a mostani szülinapom is más mint az eddigiek. azt hiszem most is egy új életem kezdődött el... kaptam egy újabb életet, egy kisember személyében, akiért felelős vagyok... egy újabb biztos pont, akit nem hagyhatok cserben... élnem kell... értük!

2011. október 27.

imádom

és ráadásul mindennap láthatom és szagolhatom és gyömöszölhetem és szedhetem a szöszt a ujjacskái közül...
nem tudok vele betelni...
 ígérem, nem fogok átmenni nyálas imádatba és posztolásba, de ezt muszáj megmutatnom a navvilágnak...

2011. október 26.

ágy, asztal

mivel nagyon keveset alszok és azt is éberen, őrültebbnél őrültebb álmokkal, az álmok mellett néha elgondolkodom dolgokon, a múlton, a jelenen a jövőbe tekintve.
az ágy asztalról az jutott eszembe, hogy annak idején, amikor az ex vőlegényemmel ágy és asztalvásárlásba kezdtünk, a fő szempont a méret volt. ágyban azé, mert nagyon magas, szép szál legény volt, asztal tekintetében pedig azé, hogy jóó sokan köré tudjunk ülni a naaagy családi és egyéb eseményeket illetően.
na, ehhez képest most ott tartok, hogy mivel szinte le sem tudok ülni az asztalhoz, mert kutyafuttában, két sírás közt kell megennem az ebédet, vagy abármit. meg aztán normál esetben a gyermekem érkezése előtt sem volt kedvem leülni egymagam a batár nagycsaládos asztal mellé. meg aztán szinte csak aludni jártam haza. az evés nem volt központi része az életemnek.
a széép, naagy, kényelmes ágy meg ott áll egymagában a hálószobában, kihasználatlanul, hiszen én meg kiköltöztem a nappaliba a kanapéra a kölök kiságya mellé, ami nevével ellentétben rohadtul nagy a gyerek méreteihez képest.
kérdem én: jól van ez így?

2011. október 25.

elszállt

a hirtelen jött pánikérzetem. napok óta nyűgös a kölök és nem tudom elaltatni napközben... mi a szösz baja lehet?... szokásos kérdések... tuti kevés a tejem... éhezik a gyerekem... basszus... görcsben a gyomrom, úgy alszom el... mantrázom a fejemben van tejem, lesz tejem, jó anya vagyok, minden rendben...
másnap azaz majd ma kiderül, megyünk súlymérésre. persze megint dilemmázok, hogy szerezzek be egy mérleget? mérjem folyamatosan mennyit szopizott?... nemááá... ettől szerintem még görcsösebb leszek. gyors eszmecsere a csajokkal, a tapasztalt mogyorószakértőkkel. ivi előszed szakirodalmakat, utánaolvas... ez így normális, nem kell parázni, egyre éberebb a gyerek, le kell foglalni valamivel... tejem meg tuti van elég, hiszen gömbölyödik ez a miniférfiember.
és úgy ááám, nagyon szépen gyarapodott a súlya, hiszen már 3800 g. majd' 500 g két hét alatt. asszem nem rossz.
anya válláról mázsás súly gördült le... mégis csak jó anya vagyok!
lehet össze kéne járnom hasonszőrű, korú kismamákkal és porontyaikkal? húú, pedig én aztán nem vagyok az a nagy összejáró tííípus... na, ezt még meghányom vetem...
...van tejem, lesz tejem, jó anya vagyok, minden rendben...

2011. október 23.

napi szám

ezt a két norvég srácot régóta hallgatom. amolyan simulós, belemerülős, elernyedős, kellemes zenéjük van. bármikor hallgatható... gyerekaltatáshoz is remek...

kings of convenience_misread

2011. október 22.

bravúros

a kutya és babakocsi egyben séta. frankók vagyunk. nem is gondoltam, hogy ilyen hamar belejövünk.
igaz, néha még fenékbe kell billenteni az ebemet, de ez már apróság kéremszííípen.
úgyhogy rójuk délutánonként a sétákat. sőőőt, ma bűnöztem is, 'mer ittam egy 3in1 kávét, vagyis annak csak a felét kurva sok tejjel. a hatása ippen jó volt, mert a fejfájásom elmúlt és elég frissnek éreztem magam egy nagyobb sétához.
persze, mint már mondtam a kedvenc helyünkből, ami előtte egy jó kis kutyafuttató volt, már franyó bicikliút lett,és állítólag, mint a cikk is írja, azegyenruhások büntetik az ember lányát, ha elengedi az ebét... enye-benye... kicsit be is cidriztem, jelenlegi helyzetemben nem jönne jól semmilyen büntetés, így szegény, fürge ebem nem futhatott, csak okosan galoppolt a kocsi mellett.
pedig hogy szeret futni... és akkor mostantól ott már frizbizni sem frizbizhetünk?... és a Perintben fürdés?... ez nem igazság... pedig az én kutyám tök okos, és én a kutyakakit is mindig összeszedem.
hogy ezeknek nincs jobb dolguk?
csendben, szerényen lázadok...

szabályok

márpedig kellenek és vannak. és persze milyen jó a szabályokat felrúgni és nem úgy tenni, ahogy kellene. az milyen felszabadító érzés tud lenni... lázadni...
de ahhoz, hogy a kis életünk rendszere működjön, igen is meg kell hoznunk a szabályainkat, amiket vagy mi alkotunk, vagy már egy működő rendszer részeként beváltak és felvesszük azokat, használjuk, alkalmazzuk. ezek aztán nem feltétlenül azt jelentik, hogy nem élhetünk szabadon, sőt talán ez adja meg az életünk élhető szabad felületét, a mi szabadságunkat.
ééés, ha valaki bekerül a rendszerünkbe, életünkbe, hogy ne dobja ki a rendszer, a gépezet, alkalmazkodnia kell a szabályainkhoz és aszerint tenni, venni. ha tetszik, ha nem...
szerintem ez nem bonyolult, hiszen a mindennapjaink is így működnek.
csak aztán vannak helyzetek, amikor ezeket el kell mondani, vagy fel kell világosítani az rendszerbe újonnan érkezőknek...
azon vagyok, hogy megalkossam a kis életünk rendszerének nagy szabálykönyvét... milyen szigorúan hangzik... pedig nem az...

2011. október 19.

hangtalanul

ma reggelre teljesen elment a hangom. pelenkázás közben nyomtam volna a szokásos sódert a kölöknek, de nem jött ki hang a torkomon. vagy ami kijött, az elég fura volt... szóval ma csak suttogtam neki.
hála a nagymami jelenlétének, ebemmel is le tudtam nyomni egy napfényes sétát a szokásos kis útvonalunkon, amit szerintem már akkor is lenyomna a kutyám, ha csak kiengedném az ajtón.
és, ami a legszebb volt az egészben, hogy majdnem az elejétől a végéig egy ici-pici sárga pillangó kísérte kecsesen a sétánkat. valószínűleg az utolsó pillangó volt az idén, amit láthattunk...

ja, és csak egy aprócska üzenet a nemtomkinek, a városnak, ha már egyszer a fasza kutyafuttatóból bicikli és sétautat csináltak, amit persze nem bánok, mert zsír lett és olyan jó a sok bicajost látni, ahogy birtokba vették. ddde, még zsírabb lenne, ha padokat és kukákat is tennének az út mellé. zombi anyukaként és kutyatulajdonosként - és valszínűleg nem vagyok egyedül - szívesen leülnék, miközben az ebem fut, a gyerek meg alszik a kocsiban és süttetném az orcámat az utolsó langymeleg napsugarakkal, vagy csak nézném, ahogy lemegy a nap a sárga híd mögött... igen, tuuudom, el fogják lopni, meg fogják rongálni, de egy próbát tehetnénk, hátha mégis klassz lenne és mindenki rendeltetésszerűen használná... kicsi álom egy kellemesebb környezetért...

2011. október 18.

köszönöm

nincs jobb szó rá, csak ennyi köszönöm, vagyis inkább KÖSZÖNÖM.
egyszerűen ámulok, bámulok asokmindenért, amit a barátaim, ismerőseim, rokonaim tesznek értem és tettek értem. annyira jól esik és el sem hiszem...
nem is tudok mit felajánlani... de azt hiszem nem is kell, hiszem remélem tudjátok, hogy rám is mindig számíthattok. és, ha a pici utód nagyobb lesz, Ő is elhalmoz majd Titeket a szeretetével és önzetlenségével.
ölelek Mindenkit innen a kiságy mellől, miközben a napsugár cirógatja pöttöm fiam helyes kis pofiját, aki nagy tejjel teli cickókról álmodik, vagy a kisvakond kék, zsebes nadrágjával?

2011. október 17.

homeopátia

csodákra képes. ez elmúlt éjszaka csodás volt a szoptatást és az altatást illetően, viszont a nyavalyáim tekintetében szörnyű. a szúrós szem érzésnek kötőhártya gyulladás lett a vége. de nagyon durván, mind a két szememben. hajnalban már ki sem tudtam nyitni a szemem, mert összeragad. plusz az egészet még cifrázta a torokgyulladásom is. szóval ennyi fájdalom megint elég volt egy éjszakára.
a szemem már enyhült a csodaszertől, amit - na fene nevezhetjük így - a kedvenc homepatikusomtól kaptam. bár még mindig úgy nézek ki, mintha egész este egy durva szívós buliban lettem volna, de az állapot már tűrhető. most már csak arra kell ügyelnem, hogy nehogy megfertőzzem a kölköt. próbálom nem agyonpuszilgatni a heles kis lábikóit megamindenét.
a torkom meg már egyenesen bravúros, szintén egy csodaszertől, csak egy kicsit változott meg a hangszínem és már fájdalom nélkül tudok nyelni.
remélem a ma éjszaka nem tartogat újabb fájdalom meglepiket.
asszem tuningolnom kell a immunrendszeremet, mer ez így nem jó. én, aki soha nem szoktam beteg lenni, három hét alatt több komoly nyavalyán is túl vagyok.
genya bacik, felveszem veletek a harcot! a homeopátia velem van.

2011. október 16.

vágyom

egy jóó erős feketére, a kotyogósomon lefőzve, sok tejjel és édesen. valamint egy kiadós, minimum 8 órás pihentető alvásra.
ma indul az első esténk egyedül... és nagyon, de nagyon fáradt vagyok...
el sem tudom képzelni hogy valamikor el fog múlni ez a kótyagos, egyfolytábanfájafejeméségaszemem érzés... pedig biztos el fog...

2011. október 12.

hajnali csendélet

egyre jobbak vagyunk szopizásban. a hajnal az még nehéz, de fekve nyomjuk! :)

2011. október 10.

ja

eszembe jutott. mégpedig hurrrrráááá újra tudok hason aludni. bár még nagyon nem tudtam élvezni, 'mer ugye szinte alig alszok. de éljen, ez már haladás.
kettő, meg hogy pár napja észre vettem, hogy a kicsi fiam követ a szemével. ma pedig ezt már tuti biztosra mondom, hogy így van. fejlődünk, fejlődünk...

zombivi

az előbb, ami lehet már több órája is volt, eszembe jutott valami, ami érdemes lett volna arra, hogy lejegyezzem... de közben felsírt a gyerek... másfél órás próbálkozás, hogy elaludjon, hiszen basszus minnyá kezdődik a következő szoptatás. végre elaludt... mit is akartam több órával ezelőtt csinálni? ...ja blogbejegyzés... hmmm... nem elmlékszem... sőt abban sem vagyok biztos, hogy milyen nap van. még szerencse , hogy a napszakokat a sötétből és a világosból meg tudom különböztetni.... szóval strapa van, kemény strapa... miért sír? mi lehet a baja? mit kéne másképp csinálnom? mit tegyek a feje alá? hogyan tegyem be a kiságyba? csupa kérdés, amire csak próbálkozással találja meg az az ember lánya a választ? és akkor közben persze jó lenne aludni is, de mikor? hajnali szopizások között perceknek tűnik az a két óra, amit vízszintesben töltök, netán csukott szemmel. napközben már jobb, kicsit... egy óra alvás csodákra képes... bakker már megint nyöszörög... szóval nem tudom mit akartam lejegyezni, de ennyire futotta... megyek... sííííír...
a cumi csodákra képes! tudom, sokan ellenzik, de nekem most bevált és jó, hogy picit nyugiban van a mesterséges cicimmel.
a fejemet és a nyakamat szívesen lecserélném. kára fáj. egy helyen, asszem beállt. nem bírok betelni a fiammal szopizás közben és csak őt bámulom és a nyakam... ha valaki meglátogat, akkor szívesen fogadok egy kis nyak és fejmasszázst. egyébként mindezektől eltekintve minden zsír és csupa boldogság... és tanulom a trükköket, amivel csend és nyugalom varázsolható gyereksírástól hangos kis otthonomba.

2011. október 6.

2011. október 5.

jelentés felőlünk

huuu, eltelt jó pár mozgalmas nap. vagyis minden nap nagyon mozgalmas és baromi hosszú és még sincs időm semmire, mert a gyerek mindig felülírja. de azért eddig még mindent sikerült elintézni. asok hivatalos bizbasz, államkincstár, családipótlék és a többi nyalánkság. mintha pont erre lenne egy friss anyának ideje.
közben egy mellgyulladás két napos magas lázzal kiütött a sorból. nem volt kellemes, de ezt is túléltem. hála a védőnőmnek és keresztanyámnak, aki ezen a héten mellettem van.
csak azt tudnám, hogy honnan az erőm.
régen aludtam egy jót, pedig aztán én egy hosszútáv alvó vagyok, az tuti. ha lenne ilyen olimpiai szám, akkor, dobogós lennék. mély alvás helyett éber alvás van, a gyerek erősebb szuszogására is megébredek, emellett iszonyat zagyva álmaim vannak. tegnap például egy vulkánról csúsztam a hóban seggen az ex vőlegényemmel és barátjával. tegnapelőtt játékbaba nagyságú dédnagymamámnmal és egy kenguru társaságában éjszakáztam egy árokban...
szegény ebem van a háttérbe szorulva, de okosan és értelmesen tűri és örül minden pillanatnak, amit velem tölthet és hozza a pici labdáját, hogy játszunk.
gyermekem szépen cseperedik, formálódik. olyan szép minden pici porcikája.
friss képem továbbra sincs. 'mer fotogépen ugyan van, amivel megörökíthetném, csak a kábelt nincs időm megkeresni, amivel le tudnám tölteni az elkészült képeket. avalahova kurvára elkevertem, csak tudnám hova...