2012. július 29.

melleSleg

a szoptatások számának csökkenésével és az idő előrehaladtával a mellem mérete is kezd visszaalakulni.
oly annyira, hogy egy számmal és egy kosár mérettel is kisebbek lettek. ezek már mondhatni elviselhető és hordhatóak a számomra, bár sajnálatos és tudtam előre, de állagilag nem a régiek.
ééés kezdek belejönni a melltartóvásárlásba. bár a hely, ahova most már szinte rendszeresen járok nem büszkélkedhet lelkes eladóval, de azért eddig még mindig sikerült belőle kicsikarnom, hogy igenis segítsen nekem megtalálni a magamhoz mind stílusban, mind méretben megfelelő darabot. 
az állag megóvására meg asszem továbbra is mellre gyúrok, vazzeg... súlyzók az ágy mellé bekészítve, csak még a helyes kéztartást kell finomítanom. de majd kérek tanácsot a mogyorószakértőktől a helyes edzéstervre. ujjjé!

2012. július 26.

anyu varr(na)...

van egy vágyam régóta... hogy varrni tudjak.
annyi mindent lehetne csinálni, annyi terv van a fejemben... nem komoly varrónői tudásra gondoltam, csak olyan ezt-azt amazt...
ezek a darabok is egy mókás, egyszeri esemény kellékeinek alapanyagai... sajna még nem én leszek az elkészítő, de talán majd egy következőt a két ügyes kis kezecskémmel...



és ezennel elhatározom, hogy varrógépkezelői vágyam a rövidtávú tervek közé kerülnek...
és nem, nem fogok beállni a tucatvarrókreatívkodómegvalósítósütőfőzőbloggerek sorába, de ezt asszem korábban már párszor megígértem. ez csak egy újabb nyomatékosítás.

2012. július 22.

az énparadicsom

régóta vágytam már arra, hogy kertészkedhessek, amolyan gerillamód, kicsiben, hozzá nem értéssel, csak ímmel-ámmal, saját szórakoztatásomra... a kert adott volt, most már időm is engedi, engedné, csak én kicsit halogatós, ráérős vagyok... aztán persze, ha már belekezdek nincs vele gond, a lelkesedés nem hagy alább.
gondoltam is tavasszal, amikor ugye már lehet palántázni, magozni, hogy naiviakkoruccuneki... piacra a palántákért és boltba a magokért... aztán ennyi is lett, minden nap halogattam... aztán nem is jutottam el... kicsit szomorkodtam és mérges is voltam magamra... de aztán úgy esett, hogy drága barátaim csodakertjébe halomban nőtt a paradicsompalánta és kaptam is belőle egy jó nagy szatyorral, amiből aztán még a szomszédasszonyomnak is jutott... eddig ő is csak fejben dédelgette a konyhakert beindítását.
iziben meg is találtam a veteményes helyét, amit nemrég fel is ásóztunk jóanyámmal és megszabadítottuk minden gyomtól és gaztól. szépen körbe is kerítettem bontott téglával, hanyagul, a legkevesebb anyagi beruházással ingyen, felszámolva a régi sütőhelyet. aztán kezdődhetett az ültetés.
annyit tudtam, hogy negyven centi távolság jó, ha van a növénykék között, de gondoltam, ez a kis piciny növény csak nem nőhet meg akkorára, hogy ezek összeérjenek, hát nem tartottam be ezt a tanácsot... és abiztosamitutira mentem, egy-egy helyre kettőt dugtam, hátha valamelyik feldobja a pacskert és akkor még ott a beépített másodpalánta... locsoltam szorgalmasan reggel és este is, dédelgettem a kicsikéket. bakker, túlélték a kánikulát és nem purcant ki egyik sem. akkor már eléggé megiperedett mindegyik és kezdtem aggódni, hogy tényleg jó lett volna az a negyven centi... a magasságáról meg nem is beszélve...
tapasztalt jóanyám mondta, az alsó leveleket tördeljem le, mer' az jó, meg karózzam ki, mer' az meg kell...
karókért köszönet Ádámnak (még jó, hogy vannak férfi ösmerőseim), de nem hittem volna, hogy túlnőheti a növény... basszus túlnőtte, de nagyon... egy kisebb őserdő lett a kicsiny palántákból, persze rengeteg kicsiny paradicsomgolyócskával, ami meg örvendetes dolog nagyon, de nagyon...



a túlnövést meg jóanyám csak ennyivel konstatálta... dehát le kell törni a felső hajtásokat... na jóó, hát erre igazán nem gondoltam... és kettesével ültetted? a paprikát kell kettesével...
most meg hogy ilyen buzi szél van, szegénykéim dőlnek jobbra-balra. valahogy meg kell erősítenem a támasztékokat, és az oldalhajtásokat, amik szintén tele vannak kis, zöld golyócskákkal. és szépen növögetnek és egyre többen vannak.
szóval így állunk... nem vagyok egy tapasztalt paradicsomnövesztő, de úgy tűnik azért lesz termésem bőven, jövőre meg a szerzett tapasztalatokkal a fent említett hibákat kiküszöbölve remélhetőleg tökéletes lesz az énparadicsom...

történések


voltak bőven az elmúlt napokban.
anya velünk volt és megkönnyítette pár napra az életünket, nagyon...
hirtelen több szabad estém is lett és elvittek a barátaim az iccakába... bele... söröztem szimplán, amitől aztán olyan másnapos lettem, hogy csuda...



voltam fesztiválon a Somlón, hihetetlen helyszínen egy csodás parkban, ahol aztán a fűben fekve, kicsit fázva (de ez az elmúlt kánikula után még élvezhető is volt) hallgattam a Lajkót. aztán egy újabb éjszakai kiruccanáson döbbentem vettem tudomásul, hogy bizony már az új generáció is nyomul a színen... öregnek éreztem magam, de csak egy kicsit. viszont én legalább tudom mi a hosszúlépés, és hogyan kell elkészíteni... asszem felvilágosítom majd az úúújgenerációt...
összegezve köszönet és hála a szabad estés élményekért.
mindeközben persze a gyerekem sem tétlenkedett... elindult és azóta is csak gyalogol és gyalogol.
túl vagyunk két lázas napon. húúú, nem volt jó érzés... látni mennyire gyenge és elesett.
majd kiütéseket is szerzett a fahéjtól... kaptunk rá fehér hűsítő kencét... mondta a doki, hogy elég csak a pöttyöket bekenni... ja, de miután mindenhol pöttyös, egyszerűbb bemázolni...




és aztán nehéz volt őt otthon hagyni a szabad estéimen, de tudom, hogy meg kell tennem ezeket a lépéseket... és azt is, hogy a hajnali szoptatásról leszoktassam... ma kezdjük...

2012. július 13.

tükörkép

ma egy próbafülkében a tükör előtt állva, hosszú idő óta újra egy jónőt láttam viszont... csácsövisziókaédesem... már vártalak...

2012. július 11.

találós

na, az vajon mit jelent, ha a karácsonyra kapott dvd lejátszó, még mindig kibontatlanul hever a dobozában?

a. a férfi hiánya (mer' hogy ezen elektromosműszakikészülékek beüzemelése aférfi dolga és mer' filmet nézni egyedül k...ára utálok)
b. lustaság...
c. milyen doboz?... és hol? (holnap jön anya, asszem el kéne rejtenem az ágy alá... vagy a túlontúlzsúfolt gardróbba)

2012. július 6.

full HD

tv-t vásároltam ma délelőtt. sajna nem magamnak, de remélem nem kell ennyit várnom rá... persze a szomszédom, drága Ilonka néni sem a kezét tördelve, körmeit rágcsálva várt 92 éves koráig, hogy egy full HD led TV tulajdonosa legyen, megvolt ő frankón a régi tv-éjével is, de az meg 35 év után úgy gondolta, ennyi volt, átadja a helyét a modern masinyériáknak... mindenesetre jót nevettünk a kocsiba hazafelé jövet a szitun.
és akkor még azt nem is említettem, hogy az eladó fickó felajánlotta, hogy x forintért vehetünk további öt év garanciát... erre meg csak annyit mondott az öreglány... kell a fenének...