2013. július 31.

szókincsbővülés

még azért a szinonima és az idegen szavak szótáránál nem tartunk. azokat egy rövid időre még hagyjuk porosodni és csak a gerincét nézegetjük, simogatjuk.
de rövid időn belül az eddigi mama, papa, anya, apa, dodó családtagok szócsoportunk, valamint az alma (minden gyümölcsöt, zöldséget megnevező) szóval büszkélkedő gyümölcs szócsoportunk immáron tátááám kibővült az eper szóval.
büszkén hangoztatja, mondogatja, ismételgeti miközben esténként locsolja a hatalmas (1x1 m) eperföldünket vagy miközben türelmetlenül nap nap után figyeli és várja a teraszon folyton termő, egyre csak pirosodó eperszemeket.

2013. július 29.

hűs helyek

három hűs helye van a lakásnak. az egyik a nyitott hűtő előtt állva, a másik a fürdőszobában, egészen közel hajolva a tükörhöz, éppen abban a helyzetben, ahogy a szempilláimat szoktam kifesteni, a harmadik pedig a teraszon, de csakis a hajnali órákban.
a gazdaságosságot és az eredményességet tekintve azt hiszem egyik helyen sem túl szerencsés eltölteni a napot, hogy átvészeljem a forróságot.

2013. július 25.

egy zsák bugyi

a gyerekem nyaralni ment, ezért, mint minden anyaszabadnapon, írtam egy listát temérdek teendővel, kisebbekkel, nagyobbakkal, amiket meg kéne csinálnom. persze nem mintha más napokon nem listából élnék, de majd (állítólag) ez is elmúlik a homeokúrának köszönhetően, amit most nyomatok.
na mármost ezeken a listákon vannak dolgok, amik valahogy sosem kerülnek sorra, és csak halasztódik, amíg rá nem szánom magam. és most rászántam magam egy ilyenre. a zoknis és bugyis fiók átválogatására.
hálátlan feladat, de kikapcsoltam minden nosztalgikusos és majdjóleszmégmásnemanehéznapokon, meg itthonelszaladgálnibenne gondolatokat és pikk-pakk megtöltöttem egy méretes szatyrot. fellélegzett mindkét fiók. voltak olyan darabok, amiket kábé 10 éve hordtam albérletről albérletre, majd ide ebbe a fiókba. őrület. mégis mire vártam?

2013. július 19.

Tisza parti móka

gyermekkorom nyári színhelyén, egy igazán jóbaráttal (még ha 10 évente találkozunk is), homokkal (még ma is volt a bugyimban), ezer szúnyoggal (még a jövő héten is vakarni fogjuk), motorral (ami többéltű), főtt kukoricával (ami roppanós és édes), görögdinnyével (ami csak úgy jó, ha a könyökünkről csöpög) és hát persze a Tisza. köszönjük azt pár órát Veletek!


2013. július 17.

napi mérleg

egy lerágott mókus kéz és kissé összerágott mókustest
egy lerágott tigris láb és kissé összerágott tigristest
egy szétrágott gumilabda
egy szétrágott teniszlabda
egy csilli-villire felújított kerti hintaágy, recycling napellenzővel
egy csilli-villire megmosott, kitakarított kis piros autó
egy begyulladt csuklóízület
egy begyulladt ujjízület

nem, nem a dzsungelban vagyunk és nem mi vadásszuk a vacsoránkat. csak a gyerekem tulajdonképpen jófej volt és a kis kutyának adta az élethű műanyag mókust, a nagy kutyának pedig az élethű műanyag tigris. azok meg persze jóízűen csócsálták, mert azt hitték azért kapták. 
meg aztán megy a foci ezerrel a kutyákkal is. ők az igazán jó játszópajtások, csak hát a játék heve... ugye...
én meg bezzeg hintaágyat újítok már több napja az igen precíz apuval, amit persze élvezek ám, csak egy-két-három mozdulatot nem nagyon szokott a kezem csinálni, és most már napok óta azt csinálja. de megérte, mert anya nagyon elégedett, örömmel hintázik és hűsöl végre. mert a napellenzőre az ő elmondása szerint már 15 éve vár és most végre elkészült, igazán remek, recycling és még azűrből is látják.
aztán kocsit is mostunk az igen precíz apuval, amire meg már én várok, vagy inkább akartam már vagy 1 éve... szégyenletes bűn tudom. de szerintem a kocsitakarítás az igen is férfi feladat. ők tudják csak igazán kellő odaadással és figyelemmel és alapossággal ezt megcsinálni. tessék, én megpróbáltam, igyekeztem úgy csinálni, ahogy az apu mosta mondta. meg is lett az eredménye. most befáslizott csuklóval és kábé 3 ujjal alig vagyok képes gépelni. persze, mintha muszáj lenne...

2013. július 15.

ígéret

az utóbbi fél évben megdupláztam az eddigi harmincvalahány ööö 24 évben tett állatkerti látogatásaim számát.
bár gyerekkel nem könnyű, még úgy sem, hogy egy gyerekre, jelen esetben az én eleven gyerekemre jutott felügyelőként egy anya, egy mama és egy papa. a közel 4 majd 5 óra séta alatt a felügyelők lefáradtak, lezsibbadtak, lábaik elnehezültek, a fejük sajgott, de a gyerek továbbra is futott, pörgött, majd a kijárathoz érve az érmével működő rendőrautóról vonatra, repcsiről csacsira, helikopterről versenyautóra szállt
(a fene vigye a marketingesüket, hogy pont oda tetette azokat a gyereketodaragasztóésnemeresztőbizbaszokat).
ennek ellenére hősanyaként ígérem, hogy a jövőben a közelünkben fellelhető állatkerteket is meglátogatjuk, vállalva azt a még nem ismert körülményt, hogy a gyerekem már majd beszélni is tud, ami szerény sejtésem szerint még inkább kiszipolyozza majd a zsibbadt anyaagyamat. nem elég, hogy futnom kell majd és a medve ketrecéből kiszednem a gyereket, de még a kérdéseire is korrekt, érthető, kielégítő választ kell adnom.
azt hiszem itt az ideje beszereznem egy usborne enciklopédiát gyermekeknek, de persze saját részre.

2013. július 13.

az ásvány választ

mondta nekem az eladó, miközben az ásványmedálokat csodáltam egy boltban. eltökéltem akarok egyet, mert nem a megszokott módon és formában voltak tálalva, hanem ízlésesen, szépen megmunkálva, vagy épp csiszolatlanul. kértem a fickó segítségét, de meggyőzött, hogy nincs nekem arra szükségem, hagyjam csak, hogy az ásvány válasszon ki engem. és kiválasztottuk egymást. szép, de igazán,  és csiszolatlan, mint én...
majd utánanéztem, mert tudtam van valami horoszkópikus vonzata ezeknek az ásványoknak. és azt kell mondjam, frankón kiválasztott engem ez az ametiszt.
nem mondanám magam túlontúl spiritiszta embernek, sőt sok helyzetben nagyon is racionális tudok lenni, de mégis van valami vonzalom és hajlam bennem eme irányba. a horoszkóp nem különösebben izgat, nem az abban leírtak határozzák meg a tetteimet. dolák saly után nekem a horoszkóp már csak gonoszkóp marad, de azért találok persze benne magamnak használható, ésszel felfogható dolgokat.
kicsiny fejemben az innen-onnan összeszedett elméletekből áll össze az én világképem, amiben persze nagyon is van összefüggés a lentnek a fenttel, a kintnek a benttel, a földnek az éggel, az embernek az egésszel, a kicsinek a naggyal...
na, de ahonnan idekanyarodtam, az az ametiszt. lesz rám hatása, azt remélem. mert van összefüggés közte és köztem.

2013. július 11.

jelen/jövő

jelen állás szerint a gyerekem megmutatkozó tehetségcsírái, melyek akár a jövőre is kihathatnak, azok a foci, amibe bele is nyugszom, és büszke leszek rá; és az ének, dobbal kísérve, persze halandzsa nyelven, kiss erzsi után, akár még neki is lehetnek sikerei. és mindezt képes egyszerre is csinálni. nem semmi, na. így állunk.

2013. július 4.

bunker_2013

két év kihagyás után újra az év legjobb bulija a Balaton parton, vagyis a hegyen.
hoztuk a formánkat, ahogy eddig mindig. a társaság a régi.  igényesen megválogatott italok, ahogy az a korunkhoz illik. mer' nem csak a 24 éveseké a világ. sátor, hálózsákok, de aztán mégis maradt a kocsihátsó.
cél a mértékletesség, de a hidratálás nagyon fontos. nekem folyton innom kell. egy színpad híján maradt a pálmafás, bunkeros.
óránkénti botorkálás a kocsihoz a koccintnyaliszikcitrombaharap procedúra gyakorlása és tökéletesítése végett. küzdelem a bokrokkal, ágakkal... majd a pihe-puha ágyikó...ööö kocsihátsó. idén a napfelkelte elmaradt. reklamációt nem fogadtak el...
csobbanás Csopakon helyett szendergés volt a parton...