pár napra hozzánk költözött a Béke kutya.
érdekes, nem felejtett el semmit. első reggel, szokásos módon amíg összeszedem magam az ébredésből, kiengedtem az ebeket az udvarra és lám, Béke semmit nem felejtett. tudta, hogy hova kell először szaladnia. Ilonka néni ajtajához. igen, igen, ahonnan a finom falatok jönnek. hmm, nem frutti van a kutya fejében...
nem lett bonyolultabb a két ebbel a lét. most legalább a Dózer is kellően kijátssza magát és ami a legjobb, hogy megeszi az utolsó szemig a kajáját. persze, mert a Béke ott áll mellette, hátha jut még abból a tálból is pár finom falat.
egyébként meg frankón megvannak együtt. kerülik a konfliktust mind a ketten, egyik is, másik is megvárja amíg a másik nem játszik a csücsközővel vagy a fogselyem ronggyal és lecsap rá. aztán boldogan csócsálják a megszerzett zsákmányt.
persze a szabadban kicsit más, ott aztán gyepálják egymást. hemperegnek a hóban nagyokat, kergetik egymást vagy éppen egy letört gally egyik és másik végére ráharapva, morogva küzdenek, hogy megszerezzék az egészet maguknak.
nagyon mókás, amikor a hóban szökellve elsüllyednek. élvezik a havat nagyon.
most is egy havas séta után vagyunk és elégedetten, fáradtan fekszenek a szőnyegen. már csak a hócsimbókok utáni víztócsák emlékeztetnek a havas sétára.
boldogok a kis pupákok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése