mesegomba

ma csak úgy voltam és cél nélkül barangoltam és csatangoltam a városban magamban majd az ebemmel is.

szeretem az ilyen napokat. ilyenkor hosszú órák telnek el teljesen szó nélkül. megyek, vagyok, elvagyok és maximálisan a vizuális töltődéssel vagyok elfoglalva. fényképezőgép nélkül fényképezek és elraktározok.

a mai vizuális barangolásom rádöbbentett arra, hogy milyen jó érzékem van egyes tárgyak kiemelésére a nagy egészből. mindig vannak apró jelek, jelképek, figurák, amiket egyes időszakok kedvencévé választok akarva, akaratlanul, amik aztán rendszerint szembe is jönnek velem a természetben és az ember által alkotott környezetben is. ami mindig megmosolyogtat. vicces, de néha olyan érzésem van, mintha az agyamat használná a világ. de hát a gondolatokat nem lehet levédetni. inkább gyorsabbnak kéne lennem a világnál és a gondolataimmal, elképzeléseimmel meg kéne előznöm.

az idén azt hiszem a mesegomba a kedvencem. az az igazi, piros alapon fehér pöttyökkel, foltokkal tarkított, galléros, kalapos mérges, de mégis nagyon kedves gomba. mint amilyenben a Hupikék Törpikék is laknak. :) (szombat és vasárnap nincs nélkülük reggeli ébredés)

mai vizuális sétámon hihetetlen sok mesegombával találkoztam, asszem az idei karácsony meghatározó apró figurája lesz. láttam sokfélét: fából, fémből, puha filcből, piciket, nagyokat.

csajok, készüljetek, beindítom a mesegombavarró szöszmötölő esteket!