2013. február 28.

egyetlen?!

rájöttem - sőt mi több saját két szememmel láttam a kurva sok kutyaszart, kisebbeket, nagyobbakat - hogy lehet én vagyok az egyetlen, aki összeszedi a kutyája kinyomott termékét. még úgy is, hogy önálló akarattal rendelkező gyerekkel és szagokra és futkározásra vágyó kutyával vagyok, ami legtöbbször nem egyszerű mutatvány...

2013. február 24.

leszámoltam

a téllel. véres kivégzéssel feldaraboltam az utolsó csokimikulásokat és belesütöttem a muffinokba. mondhatni muffinos csoki lett belőle. de kellett ez az áldozat, ez talán meghozza végre a kedvét a küszöbön tébláboló tavasznak. nem tudom mit tétovázik...
volt néhány tavalyról maradt nyúlnak álcázott nem csokoládé is... de azt inkább babonából nem gyilkoltam le...
most már ki vágyom... elég volt a begubózásból, a szoba négy falából, a meleg radiátor előtti vackolásból...
napfényt ide, bimbózó bokrokat, madárricsajt, kevesebb és vékonyabb ruhákat... el a hóval, a szöszbe vele...

2013. február 5.

annyiminden

hűűű deminden-annyiminden... most, hogy visszatértem nyugatra... otthon már kezdtem bepunnyadni... itthon meg annyi a dolog... de minden a lehető legnagyobb rendben van... kivéve a lakást, mert azt dzsuvázzuk már pár napja... a közös udvaron a macskapisaszaggal mi a szöszt csináljak? a többi lakó vajon érzi? gondolom igen, csak valószínű nekik sincs ötletük... de mostantól itt az ebem és visszaveszi a területét... meg mi is a miénket... belakjuk a lakást... újra törzsvásárlók leszünk a szomszédos pékségben... újra a megszokott útvonalakon jövünk-megyünk... integetünk a kukásautónak... kiadjuk a kulcsot az ablakon... lassan mindenkihez eljutok... igérem