2010. július 28.

minnyáá pihi

pár óra és irány Kapolcs, hogy a holnapi szabadnapunkon már a fűben vagy abárhol ébredjünk.

éjszakai túra

ami Hol lakik a Bubo Bubo? elnevezéssel lett meghírdetve. útvonal: Lukácsháza (felső) - Doroszlói erdő - Kőszegszerdahely - Velem - Cák - Pogányok - Kőszeg
kb. 20 km táv, nagyon minimális szintemelkedéssel, de annál több esővel és széllel. ezenkívűl nem láttam semmit, mer ugye éjszakai túra volt. de elmondhatom, hogy már ilyenen is voltam és még a  lappanytút vagy népies nevén kecskefejőt is hallottam.
a velemi kocsmában a kávé finom volt (bár a kocsmáros néni nem nagyon értett a kávéfőzőhöz, de a jó öreg kotyogóban azért még lehet bízni ) és nagyon frissítőleg hatott, 'mer nagyon közel álltam ahhoz, hogy inkább hazamegyek a jó meleg ágyikómba.


szinte villámgyorsan értünk Kőszegre (lehet sötétben az ember másképp érzékeli az idő múlását) és nagy szomorúságunkra semmilyen melegedő, fröccsöző helyet nem találtunk már nyitva hajnali 4 tájban. erre mondta, egy helyi arc, hiszen ez csak egy falu...
mivel még aznap melóztunk, jobbnak láttuk Kőszeg egyetlen taxisát felhívni, hogy mihamarabb ágyba, vagyis inkább a szivacsra jussunk egy jóóóó meleg zuhany után.
köszi Bandesz az élményt!

2010. július 26.

Cseszneki nyugalom

ritka és nagyon rövid szabadnapunkat Cseszneken töltöttük, drága barátainknál. ha már egyszer szabadnap, akkor amennyire csak lehet távolodjunk el a munkától és a napi rutintól, még ha otthon halmokban áll is a vasalatlan és a szennyes, pormacskák a sarkokban és a mindenhol, az üresüvegekből pedig lassan egy heti elemózsiát fedezni tudunk... na, de mindegy...
egy picit megkurtított munkaóra, gyors összepakolás, kutya, váltásruha, megtöltött piroskakosár, hideg sör az útra, persze a sofőrnek csak ázsványvíííz... :(
gyors útvonaltervezés, aztán irány a Bakony!
az úton végig dejavu érzés, mintha egy évvel ezelőtt lenne, amikor szintén Csesznekre autóztam, vendéglátóink esküvőjére, ami tttyűűűű, de micsoda lakodalom volt... hetedhétvilágraszóló...
ahogy közeledtünk egyre inkább leráztuk magunkról a sok-sok munka terhét és helyébe lassan beköltözött a nyugalom és a béke.
megérkezés után pedig végképp beszippantott minket a gondtalanság.

terített asztal finom házi Viki sütötte kenyérrel, húsos szalonnával, húsos kolbásszal, jófajta barackágyon érlelt törkölypálinkával... hmmmm... mint aki sosem evett és ivott hasonlót... kellemes beszélgetés a gyertyafénynél és persze a cseszneki vár büszke, csendes képe a domb tetején.
miután az utóbbi időben hozzászoktunk a sátorban alváshoz, vendéglátóink rövid győzködése után, az éjszakát sátorban töltöttük a patakparton egy felfújt gumimatrac és pléd társaságában. klassz volt és pihentető, bár reggelre hozzáragadt az arcunk a matrachoz és lenyomatot képezett rajta... :)
reggeli tejeskávé elfogyasztása a patakparti kőfalon, ami a legstabilabb a faluban! minden más kőfalat az utóbbi hetek esőzése, kimosta, kidöntötte!



majd egésznapos semmittevés, elrejtőzés a meleg elől, döglés az ágyon a kis Annával, főzőcske... a -cske ugyan egy kicsit kevés, mert a Viki ollllyan ebédet rittyentett, hogy felért egy kisebb lakodalommal.
délután pedig, amikor már enyhült a kánikula rövid túra a kőmosóhoz, amit eddig rejtegetett előlünk a Peti. most már állítólag megérdemeltem, hogy megismerjem Csesznek eme gyöngyszemét, ami valóban az.
sziklák, óriás kőpogácsák között csörgedező patakocska, tengerzöld hűsvízű medencékkel, sziklafalakban rejtett barlangokkal.



majd innen kacskaringós, meredek úton, cikázó, futkosó Dóóóó kíséretében feljutottunk a Cseszneki várba, ahonnan csodás kilátás nyilik eme kedves falura és lakóira. rövid túránk végén persze, ahogy ezt ilyenkor kell és illik betértünk a helyi kocsmába (Dévényiék kocsmájába).
ahol nagy duzzogva, mivel már sört nem ihatok, 'mer vezetek, letuszkoltam egy fanta citromot... ezután persze vendéglátóink meggyőztek, hogy ugyan már minek mennénk haza, majd ráérünk holnap reggel, hiszen csak 10-től dolgozunk. és hát az ember nehezen hagyja el azt a helyet, ahol jól érzi magát.

visszavágyunk és még visszamegyünk hozzátok Viki és Peti! köszönjük a végtelenül kedves vendéglátástokat!

2010. július 19.

északi szél/napi szám

kívánságom teljesült, megérkezett az északi szél. hűsítő és kellemes.
vele együtt jött a napi szám is, szintén északról Nordic Lounge, skandináv zenei válogatás, arról is az egyik kedvenc nujazz muzsika.

Hird_ Keep Your Hird

2010. július 17.

dög meleg

ez már kibírhatatlan. ha meg sem mozdulok, akkor is percek alatt leizzadok, hozzáragadok az asztalhoz, a billentyűzethez, újsághoz, vagy bármihez, ami a közelemben van.
hűsítő esőre vagy friss szellőre vágyom gyöngyöző sörrel vagy jéghideg fröccsel... ez csak kicsiny vágyam!
(08:33 és 28 fok van a szobában, ami nyugati fekvésű...)

2010. július 15.

határaim

Engem az életben a kíváncsiság, a kihívások érdekelnek, és a jó harc győzelmei és vereségei. Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, amelyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl saját határaimon. (Paulo Coelho)

az egyhetes kéktúra száztizenvalahány kilométere próbára tette testem, lelkem. bevallom, félelmekkel indultam, de nem vallottam kudarcot magamnak. kiszakadtam a megszokott életteremből, fejet hajtottam a hegyek előtt, együtt lélegeztem és léteztem a rétekkel, völgyekkel, dombokkal, hegyekkel, patakokkal. nem a hátamon hordott hatalmas hátizsák súlya volt a teher, hanem inkább önmagam és határaim ismerete. az ember magába száll és szembenéz önmagával, vagy éppen minden fölé kerekedve kívülről szemléli a nagy egészet. a hegy tetején állva rájössz, hogy minden milyen egyszerű, csak mi,  kicsi emberek bonyolítjuk és nehezítjük az életet.
minden embernek kellene egy hét az évben, amikor kiszakad a civilizációból és megpróbál együttélni és létezni a természettel. alázatra és békére tanít!


2010. július 4.

Bunker 2010 beszámoló

immáron a 9. bunkeron vagyok túl. jövőre lesz a 10. jubiluuum!

rutinos bunkeros lévén a beszerzés, készülődés, bepakolás a lehető legjobban sikeredett. jóóó előre lefoglalt szabad hétvége, mivel a bunker buli az év tutttti fix programja. történhet bármi, nincs elfogadható igazolás a hiányzásra.
időben beszerezett ellátmány: sörök, persze jól behűtve, igényesen választott tömény ital, mer hogy az ember öregedik és igényesebbé válik és már nem elégszik meg a tecsó tengerészitallal. szóval a fincsi tequilához, szépen felcikkezett citrom szeletkék, bedobozolva persze, ahogy azt a "campingozáshoz" illik, meg persze só is. másnapra sok ásványvizecske és sok-sok szendvics a közös reggelihez.
hááát a sátrat ez a 9 év már kissé megviselte, évről évre egyre kevesebb sátorpöcök marad, mostanra mindössze 4 db. nem sok. egyet kölcsön is kellett kérni. de a sátor állt...úgy ahogy...


megérkeztünk időben, kellő jó hangulat, ismerős arcok és persze sok új. mi is vittünk újakat. éééés, ahogy ezt mi emlegetni szoktuk, az újak mindig hánynak... (kipipálva, teljesítve) ez már amolyan hagyomány a mi ki bunker táborunkban. :)  Tozsi, semmi baj, majd talán jövőre! ;)
hamar ráhangolódtunk a hely hangulatához, az idő remek, tiszta égbolt, telihold, csodás panoráma a Balatonra.


remek zene, izzó tábortüzek, csinos plédek, kedves, vidám emberek.

négylábú szőrmók cimborámnak is voltak kutytársai, akikkel vidáman futkosott, játszhatott. persze a frizbee sem hiányozhatott, fontos kellék egy ilyen eseményen.
az este gyorsan elillant, mindig gyorsan vége, de még ott volt a másnap, ami szerves része az egésznek.
jómagam 1-2 óra alvás után nem tudtam nyugton maradni, mivel a bunkertársaim kidőltek így egyedül, azaz Dózzal néztük meg a napfelkeltét, hallgattunk reggeli zúzós zenét, gyűjtöttünk játszópajtásokat egy jó kis reggeli frizbeehez. persze a többieket sem hagytam ám nyugton...hogy a szöszbe lehet ilyenkor aludni? mikor csodásan süt a reggeli napocska, szól a zene, puha a fű... nem is kell ennél több egy kis boldogsághoz!
szóval köbö 4:30-tól 5-10 percenként jelentettem nekik a pontos időt és a hangulatot, hááátha mégis kedvet kapnának egy kis játékhoz! ne haragudjatok Nyuszikáim!




aztán nagy nehezen csak felkellt mindenki. közös reggeli a Szöszi csipős paprikás mackósajtjával, Adrián parizerjével, zsemléivel, a mi maradék bundáskenyérkéinkkel, némi langyos söröcskével.
sátorbontás, szemétszedés, talált tárgyak, sok-sok nevetés, ölelkezés a maradék bunker látogatókkal, bepakolás...hmmm...mintha sokkal több cuccunk lenne...


kocsibaaa beeee és irány a Balaton part, egy jó kis reggeli sütkérezés, pancsolás, hűűűs sörözés.




majd mindezek után egy közös ebéd, ahogy kell, kockás terííííttttőőő, rántott húúúús, sültkrumpliii, káposztasaláta, korsó ser.


jövőre veletek ugyanitt! jubiluuuum!