2016. január 25.

napi gúz

a hajmosás nálunk nagy mumus. valami kifogás mindig van, de aztán könnyek és hiszti ide vagy oda, azért hetente egyszer összehozzuk. vasárnap nem voltam elég felkészült és nem figyelmeztettem idejében napközben, hogy este bizony hajmosás lesz és kissé váratlanul érte a zuhany alatt, amikor mondtam neki, hogy akkor tessék becsukni a szemet és a fejet picit hátrahajtani... lett is hangzavar, csapkodás, hiszti...
majd már a fürdőszobaszőnyegen állva, miközben a törölközővel szárítgattam a haját, hüppögve csak ennyit mondott:
- az egész bolygón anya nem fogok hajat mosni, soha!!
az univerzum ugye-ugye, kinek mit jelent...

2016. január 20.

blogszületésnap

éljen, éljen, éljen soká!
hat évvel ezelőtt talán még én sem gondoltam volna, hogy lesz ilyen, hogy hatodik éve írok magamnak, másoknak, ismerősöknek és ismeretleneknek, hogy kitartok és lesz mindig valami leírandó mondandóm. de lett és van. ha nem is mindig ugyanazzal az intenzitással, de írok magamról, magunkról, a miutcánkról, vagy épp abármiről.
a hat év alatt sok minden változott, sok mindenre rájöttem, sok mindent felismertem, megértettem.
ez idő alatt megélt és megtapasztalt mindenből merítve próbálok tudatosan élni, figyelni magamra, magunkra, másokra, a világra, az érzésekre, megérzésekre, hogy harmóniában legyek, hogy minden napnak legyen értelme, legyenek célok, álmok, vágyak, amiket meg akarok valósítani, hogy mindig meg tudjam élni az adott és kapott pillanatot, hogy el tudjam engedni, amit el kell és befogadni, amit be kell. 
a számomra fontos, minden nap szem előtt tartott mantráimat magamnál hordom, a táskám egy elrejtett zsebében vannak felírva, amolyan tudatos tudatalatti fiókban. és van pár, amik szem előtt vannak, tükrön, falon. 
ma este pedig készítettem magamnak, magunknak ezekből a mantrákból egy friss, színes, szintén szem előtt lévő, tudatosító mobilt, hogy folyton mozogjon, forogjon és hintázzon, hogy ne felejtsük el, hogy mi a fontos és hogyan éljünk.
én, mi, így... 


2016. január 14.

3. karácsonyi közösÜlés a szeretet jegyében

a karácsonyt már kezdjük elfelejteni, ugyan még nálunk áll a fa, mert olyan szép és még nem hullik, de kicsit már a tavaszra készülök legbelül. mindenesetre még mesélhetnékem van.
már három éve, hogy kipattant a fejemből az a gondolat, hogy kellenek közös, asztal körül ülős esték a barátokkal, amikor egy kicsit megadjuk a módját, együtt eszünk, együtt iszunk és beszélgetünk, egymásra figyelünk és nem rohanunk sehova. játékosan azt a nevet kapta, hogy közösÜlés. a terveim szerint több is lett volna belőle egy éven belül, de nagyon nehéz összehangolni a barátokkal egy-egy közös időpontot. egyelőre, azaz három éve a karácsonyi időszak az, amikor ez megvalósul. de a december egyébként is az az időszaka az évnek, amikor az ember lányának több ideje van, lehet lazítani, együtt lenni, jönni, menni. úgyhogy ez így van jól, nem erőltetem a több alkalmat. csodálatos, hogy ez az egy is már három éve összejön és még mindig izgalommal tölti el a résztvevőket, várják, készülnek rá. persze ehhez a jó estéhez kellenek a résztvevők, akik mind-mind nagyszerű emberek, mert a barátaim.
idén az induló létszám 19 fő volt. de tudtam, tudtuk, hogy a végére nem leszünk ennyien, mert lehetetlen olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó lenne. meg aztán mindig vannak váratlan események, betegség, bármi, ami szintén közbeszólhat, ahogy közbe is szólt.
de a jelenlévő 12 ember (drága szőke barátnőm szerint, annyira szuper vagyok, hogy még erre is figyeltem, hogy apostoli szám legyen) igazán színessé és tartalmassá tette az estét.


egytől egyig teljesen mások vagyunk, más-más területen dolgozunk, más intenzitással éljük meg a dolgokat, más rendszerben gondolkodunk, de mindezek ellenére tudunk önfeledten együtt lenni, együtt nevetni, hangosan kacagni, együtt játszani.


az előkészületek mindig nagyon izgalmasak, hogy kitaláljam(juk), hogy mi legyen a téma, ami köré építjük az egész rendezvényt. milyen legyen a teríték, mi legyen a meglepetés ünnepi menü, milyen legyen a dekoráció, milyen öltözéket kérünk a résztvevőktől, na és persze hol legyen a helyszín. idén ez egy kicsit idegőrlő is volt, számomra legalább is, mert nagyon fontos tényező a büdös anyagik. sajnos még mindig nem tartok ott, hogy ezt a varázslatos estét ajándékba adjam és finanszírozzam a barátaimnak. pedig bizisten megtenném. és egyszer meg is fogom tenni.
aztán, ahogy lenni szokott, a végére mégis minden összeállt. a helyszín jobb nem is lehetett volna. ezúton is köszönöm az önzetlen baráti felajánlást Szityunak.
minden barátom számára nagyon fontos a természet, az erdő közelsége és ennél közelebb nem is lehettünk volna, minthogy az arborétumban vacsorázzunk.


a menüsorra idén sem volt panasz.  Lajossal (Ludwig) nagyon szeretek együtt dolgozni, és tudom, ha rólam van szó, akkor még inkább odafigyel mindenre, hogy tökéletes legyen.
mivel boros beszerző barátunk nem tudott jelen lenni az esten, a boraihoz sem jutottunk hozzá, így ez a résztvevőkre volt bízva, mindenki azt hozza, amit inni szeretne. Pannikám szerepkártya ide vagy oda, a tequila remek választás volt.
és ami nagy öröm számomra, hogy a témához illő öltözéket is mindenki betartotta és a fekete-fehér úgy ahogy volt megadta az egésznek az ünnepélyes hangulatát.
szóval köszönet még egyszer a résztvevőknek, hogy a jelenlétükkel emelték az est fényét. mert hogy ez tényleg így volt.


több kép itt

remélem és bízom benne, hogy akik először voltak velünk együtt az asztal körül, érezték azt, amit én is, hogy jó együtt, hogy arra a néhány órára megszűnt az idő, és hogy ezek nélkül a pillanatok nélkül nem ér semmit ez az egész élet nevű játék.
én bevallom amikor hazaértem még órákig euforikus állapotban voltam attól a szeretetáradattól, amit egymástól kaptunk és egymásnak adtunk.
és ígérem a hagyomány marad, jövőre, azaz idén is közösÜlünk...

2016. január 12.

napi szám

ha már január, ha már új év, új kezdet, tiszta lap, akkor csak is egy friss, a napokban debütált klippel indíthatok.
a fickónak ez az első szóló albuma, aki egyébként előtte nem kis nevekkel kooperált együtt, mint mondjuk a Booka Shade.
a vérében van a ritmus és a zene. csípem.

Fritz Helder_Force Of Nature



2016. január 10.

szomszédok (folytatásos blogregény a miutcánkból)

otthon, édes otthon... kábé ezeket a szavakat duruzsoltam, amikor este egy hét után a saját ágyamban hajthattam álomra a fejem. 
majd reggel jött a megerősítés, hogy valóban itthon vagyok... mert hogy ez így megy minden vasárnap, és szombat és főleg ünnepnapon, hogy a szomszédom tekintettel mindenre és mindenkire hajnali hét után áll neki egy ugyan rövid, (negyed óránál nem hosszabb), de annál hatásosabb fahasogatáshoz.
a pincéje pont az ágyam alatt van... és minden egyes fejsze ütés az agyam legmélyéig hatol, megrengetve vele a ház összes falát és elszakítva vele minden egyes édes álomhoz kapcsolódó ideg és érzőszálamat.
innentől kezdve nem csodálkozom, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül képes vagyok késő éjjel elindítani a mosogatógépemet...
szeretem a szomszédaimat.

2016. január 8.

helló 2016

itt az ideje, hogy a hátam mögött hagyjam az elmúlt heteket, a pihenést a kikapcsot.
bár még nincs munka, még nincs fontos, sürgős teendő, de már annyi gondolat és elképzelt terv van a fejemben, hogy itt az ideje a megvalósításnak.
idén is megvolt a szokásos északra elvonulás, bezárkózás, de most elmaradt a darabokra esés, teljes úttalanság és elkeseredés, önsajnálat és sorolhatnám. köszönöm Réka ezúton is az aggódást, de most valóban minden rendben.
csodás évet zártam, amiben volt minden, rengeteg új dolog, kaland, sok-sok munka, sok öröm, új ismeret, főleg saját magammal kapcsolatban. és ez így is  marad. biztos vagyok benne, hogy az idei év is tartogat számomra elegendő feladatot, kihívást, kalandot, új dolgokat és felismeréseket.
csak azt tudom kívánni és elképzelni, hogy az a harmónia és elégedettség legyen az idei évben bennem és körülöttem, ahogy a decembert sikerült eltöltenem a barátok és a családom körében. 
hálás vagyok mindenért, amit kaptam és adhattam. köszönöm a barátaimnak, hogy vannak és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. köszönöm, hogy benne vannak a hülyeségeimben, hogy képesek arra, hogy megmondják, ha valamit szarul csinálok, és hogy tudunk egymásra időt szánni. köszönöm a családomnak, hogy mellettem vannak, hogy szeretnek és büszkék rám. azt hiszem az idei évben velük is sok minden tisztáztunk, nincs félreértés, nincs felesleges baszogatás, csak a tartalmas, igazán őszinte együtt töltött idő és egymásra figyelés van. ez jó, nagyon jó. kezdik már elengedni a görcsösen dédelgetett álmukat, hogy legyen már végre mellettem valaki... látják, hogy jól vagyok, hogy boldog vagyok, hogy megküzdök a gondokkal, nehézségekkel, hogy jól végzem az egyedülálló anyai feladatokat. aztán majd jön úgyis, aminek jönnie kell az életünkbe.
én ugyanazzal az energiával és elszántsággal nézek az új év elé, ahogy zártam.
szeretem az életem, szeretem önmagam és bármire képes vagyok... helló 2016!