illendő

egy bejegyzés így az év utolsó napján, nem... de...! na, ugye!

fúúú... szerintem is az év vége arra jó, hogy az ember valóban számot vet, hogy mit is tett meg a boldogulásáért az idén, mit hibázott, kiket vesztett el és kiket, miket kapott a ÉLETTŐL csupa nagy betűvel.

én egy évvel ezelőtt csupán csak egyetlen egy dolgot tudtam és fogadtam meg az új, azaz a mögöttem lévő évre, minden más totál bizonytalan volt, amit egy lassan, nagyon lassan befagyó tóval tudnék csak szimbolizálni, ami bármikor beszakadhat, ha nem vagyok elég kemény... ez az egy dolog pedig az volt, hogy ápolni fogom az emberi kapcsolataimat és figyelni fogok azokra, akik fontosak nekem, mert barátok és család nélkül mit sem ér az egész. egyedül elvész aMinden. 

számot vetettem és azt hiszem sikerült a fogadalmamat betartani, ha lehet így mondani. úgy érzem nem vagyok egyedül és vannak barátaim és a családom, akik nagyon, de nagyon-nagyon fontosak. rengeteg csuda klassz dolgot éltünk át együtt. volt sok jó, de aztán a sok jó mit sem ér a rosszak nélkül. a rossz nélkül nem ér az egész semmit.

kicsiny életemet építgetem, remélem a tavam jege is egyre keményebb lesz és csak kisebb repedések vagy lékek keletkeznek rajta...

az élet remek dolog és rajtunk áll, hogy mennyi színes csudadolgot viszünk bele. ékes bizonyítéka életemnek eme blog is, ami jól belevésődött az éteriuniverzumba.

kik velem voltatok itt és a naagy valóságban is köszönet mindenért és maradjon csak így jövőre is, gyűjtsük sok-sok emlékmorzsát!