2011. június 30.

a hagyma

reggelire nem volt olyan remek ötlet tőlem. azóta is kínoz. pedig nem volt ilyen velem régen.
jaj... már nem vagyok a régi...

2011. június 28.

lélekóvás

bloggercimbim, elmélkedő társam újra itthon. olyan, mintha el sem ment volna. persze nagyon hiányzott, ezt kár tagadni. olyan jót merengtünk és elmélkedtünk tegnap este együtt, hogy csak na. az álmom is békés és nyugodt volt, biztos miatta. azt mondta, nagyon kell vigyáznom a halhatatlan lelkemre és erősítenem kell a szeretetre való képességemet. pedig tudok ám szeretni, húúhúúú, de még hogyan... csak a nehezebb része nem megy, ha valakire megharagszol, vagy ha, el akarod távolítani magadtól, hogy minél hamarabb kiheverd a csalodást és a fájdalmat, amit okozott... na, azt szeretettel megoldani, az nem könnyű... nekem még nem megy... de elkövetkezendő feladatnak és kihívásnak remek... tenni fogok érte...

2011. június 23.

helyzet

egyelőre minden rendben. a szülőkkel nincs vita, frankón megvagyunk. a hajópadlót is elfogadták. tetszett nekik! bár megérkezésük hajnalán a buzi kanapéval mélyen szántón meg is sértettük. én nem is akadtam ki, ez tök jó... viszont jóapám totál... ezen felhergelődve, el is határozta, hogy ez ki kell dobni a ...csába, és kell helyette egy új, ami könnyen és praktikusan kinyitható és kényelmes a fekvőfelülelte... és elsőre meg is találtuk. szülőknek teszik, ez lééényeges, nagyon... és totál beleillik az én kis idilli otthonomba is. asszem kezdik megszokni a stílusomat... bár ennyi év után már éppen ideje, hogy megbarátkozzanak a hanemisilyetszerettekvolna, na, de a mi gyerekünk... szóval a buzi kanapének ágyő... bár azt hiszem az eltűntetése sem lesz egy egyszerű mutatvány... bizti megér majd egy blogbejegyzést is.
szóval minden klafa, apa tesz-vesz, javít... anya meg főz, finomakat... én meg dolgoz... pocaklakó rúgdos... ebem (gondolom) hever...

2011. június 21.

alakul

a szoba és a lakás egészen jól. végül is csak elkezdeni nehéz mindent. miután majd másfél napot töltöttem a nappaliétkezővendégszobaésimmárongyerekszoba csodásan felújított hajópadlója közepén a sok mindent válogatva és nagyon sok mindentől megszabadulva és minden egyes megmaradt tárgyat, könyvet, kacatot egyenként áttörölgetve, úgy érzem haladtam és közeledek a cél felé. jóindulattal, ha a buzi kanapém megmarad, még akkor is befér a tervezett helyre, egy védett kis sarokba a kiságy. a szoba közepén meg még egy "hatalmas" tánctér és vigadalom placc is marad. szeretem ezt a lakást nagyon. eddig még mindig sikerült a lehetőségeimhez és a lakás lehetőségeihez mérten a legjobbat kihozni belőle. ebem is megbarátkozott az újmindennel és örömmel heverész az érettzöldszínű új szőnyegen.
még egy-két beszerzendő darab és megjavítandó dolog vár rám és szeretett családomra és csudajó és élhető élettér várja a kis tökit, hogy Ő is birtokba vegye az otthonát. jól megleszünk mi itt hárman, Bende, jómagam azzanya és négylábú cimboránk.

2011. június 18.

idegen

teljesen idegen számomra. ennél idegenebb már nem is lehetne... ami persze elszomorít, de túl fogom élni, ahogy eddig minden más szar dolgot is. nincs számára semmi közölnivalóm és megosztanivalóm sem... fura, mert közel egy éve bármire képes lettem volna érte, és amindenemet osztottam meg vele, azt hiszem túlságosan is. de én ilyen vagyok, vagy mindenemet adom egy kapcsolatban, vagy ha nem, akkor megette a fene az egészet... na persze így is pofára estem, de ezt előre nem látja az ember lánya.... na, de komolyra fordultak a dolgok és helyt kell állnom, nincs idő azzal foglalkozni, amiben bármit is teszek, nem jutok előre és erdeményre. csak feleslegesen örlöm magam és pazarlom a drága energiáimat. valami csak lesz, ha már egyszer közös kis mazsolánk lesz.
hamarosan érkeznek drága szüleim, oda is tartalékolni kell az erőből... hmm... nem is keveset... egyedül vagyok velük szemben. meg kell győznöm majd őket újra és újra, hogy márpediglen jóó az a hajópadló, és én úgy szeretném a dolgokat rendezni, ahogy én akarom és nem azért állok ellen, mert csak azért is... és az én életemről van szó, amiben nyilván az a jó, ha én döntök... és hálás vagyok, amiért segítenek és szeretem őket... de ez nem könnyű játék...

2011. június 17.

hajópadló

projekt beindítva. gyors pár óra alatt a nappali és étkező és vendégszoba egyben helység kiürítve és aminden bezsúfolva és feltornyozva a piciny 9 nm-es hálószobába. csak az a buzi kanapé nem fért be sehova. ha jól emlékszem annak idején az ablakon keresztül érkezett, darabokban. szétszedni nem volt türelmünk, ezért avalahogy kituszkoltuk a 2 nm-es teraszra. hogy vissza hogyan és milyen állapotban jut, azt nemtom. a legjobb lenne, ha valaki elvinné. occsón adom... hmmm?!?
a visszapakoláshoz és felesleges dolgok szortírozásához kiválogatásához és kidobásához nagyon nincsen kedvem, de a kistöki kedvéért persze megteszem. a könyveket egyébként sem szoktam soha, de soha törölgetni, hát most ez is meglesz és tiszta, fertőtlenített környezetbe érkezhet a kisember. és sikerült újabb helyes kis rugdalózókat is beszereznem... alakul, alakul a dolog... és az új, újított hajópadló is...

2011. június 15.

az alvás

kezd egyre nyűgösebbé és megterhelőbbé válni. nem gondoltam volna. én a nagy alvó, aki napokat képes vagyok ágyban tölteni, ha megtehetem persze... most meg alig várom, hogy ne kelljen ágyban lenni. nem jó... háton fekve kényelmetlen, mert nyom a buckalakóm, oldaltfekve pedig má' teljesen nem megy... nemtom, hogy kell... baromira elfeküdtem már mind a két vállamat, amik ettől olyanok nap közben, mintha nem is hozzám tartoznának... fájnak és nem tudom megemelni egyik karomat sem... gondoltam, kilakkozom csinire a körmeimet, hogy azzal is hozzámtartozóbbá tegyem őket, de ma reggeli ránézésre az lett az eredmény, hogy a párna szövetmintája belenyomódott a lakkba, ami végül is nem rossz, sőőt, egyedi...
már csak egy igazán jó alvás hiányzik...

2011. június 14.

OKT 50

jubileumi Kéktúra vándorlás első túráján képviseltük családunkat, én, a pocaklakó Bende és túrakutyámmal együtt.

egy hangyányi félsz volt bennem, hogy hogyan fogom bírni a 20 km-t, tekintettel az állapotomra, de ez a félelem villámgyorsan eloszlott. rettenetesen vágytam már az erdőbe, egy túrára, a bármilyenre és mivel a tavalyi felejthetetlen kéktúrázásunk alkalmával elhatároztam, hogy kerüljön bármennyi időbe is, de végigjárom a kéktúra útvonalat, ezért a ma kezdődő jubileumi vándorláson ott volt a helyem.

zsákomban a túlélő motyóval hasamban a kis buckalakóval, a póráz végén ebemmel nekivágtunk. jó volt az erdőben, bottal a kezemben róni a km-ket, szusszanni az egyes állomásokon, beszélgetni a túratársakkal és a végén elégedetten és kellően fáradtan egy laza hosszúlépést és zsírosdeszkát lenyomni a kisPonciban. végig a túra alatt bizsergető és kellemes emlékek jutottak eszembe és de jó, hogy mindig olyan emberekkel fújt össze az élet, akik ezt szintén szeretik... ma megint boldog voltam... és erős...

2011. június 13.

idill

átmulatott (persze a magam módján) remek két este. kulturális élvezetek a Mediawave jóvoltából. a várva várt sör végre remek társaságban, barátokkal. hmm... és mire nem jó egy bucka az emberen... például, hogy simán meg tudod tartani vele a sörösüveget vagy a söröskorsót...
a mai nap meg egyenesen maga az idill... szösszi barátnőmmel nem siettük el a felkelést, na minek után ő reggel kucorodott oda mellém... ő sokkal jobban bírta az estét... egy-egy óra alvás után felébredtünk... dumáltunk... elszunyókáltunk... felébredtünk... dumáltunk...
délután sikerült meg is reggeliznünk. majd egy fagyizzással és nagy sétával eljutottunk a kultúráért felelős barátosnémhoz, ahol a régóta vágyott és óhajtott szalonnasütésre készülődtünk. szerelmes kutyáink a fűben és a lábaink alatt... az ember, aki tűzet rak... a csajok akik csacsognak és salátát készítenek... füst... tűz... hmmm... tartósított illatok... és persze megint nem jöttünk rá, hogy mi a hosszú, boldog, tartós kapcsolat titka... de azért idill volt... nagyon...

2011. június 10.

a nő

aki teljesen betöltötte tegnap este a színpadot. magával ragadó volt az előadás. nem éreztem kínosnak és feszengőnek a kínosnak tűnő részeket sem. a nőt láttam, aki megosztotta velünk az életét az érzéseit. azt hiszem minden nő élete ilyen, ilyen izgalmas, változatos, szomorú, vidám, groteszk... csak nem mindenki képes arra, hogy ezt a világ elé tárja. pedig bátorkodom azt mondani, hogy minden nő élete megérne egy estés előadást.
nem érztem mi volt a valós és mi volt a fikció, de az élet is ilyen. egy idő után azt is képesek vagyunk elhinni, hogy úgy van, ami közben nincs is úgy, csak a fejünkben létezik, de összekeveredik és beleolvad, mint ahogy minden mindennel a nagy levesesfazékban...
de nőnek lenni jó, minden gondjával, bajával, fájdalmával, előítéletével, feladásával, lemondásával, megélt és elképzelt csodájával együtt.


2011. június 8.

boldogság

mindenki vágyik és törekszik rá... valaki görcsösen, valaki könnyedén... valaki megtalálja, valaki sosem...
pedig itt van körülöttünk a mindenben, csak észre kell venni, vagy érzékenynek lenni rá. meg kell tudni látni a kicsiben a nagyot és a lényeget. a sok kicsiből lesz a nagy boldogság és megelégedettség.
ha csak a mai napomat nézem, nagyon sok apró dolog volt, amitől így a nap végére boldognak és elégedettnek érzem magam. önálló döntések... egy kedves mosoly a menüzős helyemen... egy nyerő kaparós sorsjegy... apró, pici rúgások a buckalakómtól... egy nagy tál mosolygós, roppanós fekete cseresznye... egy megtalált frankó szakember, aki felújítja  hajópadlómat... egy jó beszélgetés... a kutyám illata... az este sötét kékje... egy jóleső sírás, csak úgy, mert jobb ha kijön... és biztos vagyok benne, hogy holnap is érdemes lesz felkelni és belekezdeni egy új napba, ami ki tudja milyen apró meglepetéseket tartogat...

2011. június 7.

babavárásra készülve

na, a következőre jutottam magamban. mivel esküvőm nem lesz és nem is álmodok róla. és mivel a kívánság és ajándéklistát ezen alkalmakból szokás összeállítani, hogy a kedves rokonság és baráti kör ajándékozási tippekhez juthasson. ezt én most szépen átfordítom és a babavárás és a baba megszületése alkalmából nem leszek rest és össze fogom állítani a kívánságlistámat, amit nagyon szeretnék vagy éppen praktikus is lenne beszerezni, de sajna az én kasszám is véges. a sok-sok felesleges, vagy esetenként egyforma, vagy éppen nem megfelelő ajándékok helyett, én adok tippeket erre. talán ez nem genyaság és egyébként is meg kell tanulnom kérni, mert hamarosan biztos, hogy szükségem lesz segítségre minden téren. de ezeken kívül is elfogadok minden hasznos, praktikus, mások által már kinőtt vagy megunt babaholmikat, eszközöket, kiegészítőket a születendő kicsi Bendének.

2011. június 6.

gondolatrágó

ide nekem gyorsan egy gondolatrágó bogarat.
vagy méé nincs bennem egy olyan funkció, amivel a nem kívánt gondolatokat le tudnám tiltani??
basszus!
ez genyaság.
vannak gondolatok, amik oly erővel és hatással befészkelték magukat a fejembe, hogy az már fáj és bosszantó.
nem lehetne, hogy átirányítsam annak a fejébe, aki ezt okozza? legyen máá neki is szar, de még ezer milliószor szarabb, mint nekem... hogy gebedne bele... hogy mekkora fityma... és akkor finom voltam...

2011. június 5.

eskü

alapvetően nem bírom az esküvőket, de ezt azt hiszem már írtam. tegnap is a reggeli ramaty ébredés és a készülődés közben arra gondoltam, húú de jó, hogy nem az én esküvőm van ma, mert rohadtul nem lenne hozzá kedvem. biztos egy bazi nagy gombóc lenne a gyomrom, izgulnék, hogy mi maradt ki, mit felejtettünk el, és hogy jaj, mindenkihez a megfelelően szóljak, mindenkire figyeljek. na meg a szertartásokról nem is szólva, azokat meg aztán végképp nem tudnám elviselni.
na, de aztán persze hamar tudatosult bennem, hogy én csak egy vendég leszek, szóval no para. szerencsére a kedves, házasulandó barátaimról tudtam jól, hogy lazák és nem is aggódtam attól, hogy túlzottan átmenne az egész a nagy csöpögős rózsaszín álomba. gyönyörűek voltak és valóban én is azt láttam, ahogy Adrián barátom is említette ünnepi beszédében, hogy az Ő kedves kishúga felnőtt NŐ lett, aki otthont teremt. de azért az az ismert kis huncutság ott maradt ám a szeme sarkában. továbbra is tudom, hogy abármikor kapható és rávehető abármi őrültségre.
szóval remek mulatság volt, jókat nevettem, ettem, beszélgettem és azok az isteni rózsaszín mignon-ok. köszönet értük. mennyei volt minden falat. a hűtőmben is ott lapul még egy a megfelelő pillanatra várva, hogy összetapassza hüvelyk és mutató ujjacskámat.
na, sok ilyen szép és boldog napokat az ifjú párnak!



2011. június 4.

front

vagy a nemtom minek köszönhetően baromira másnapossági tüneteim vannak. na, de az nem lehet, mert tegnap csak bodzaszörpöt ittam, meg a barátok pálinkás poharacskáit szagolgattam az illúzió végett. szóval baromira nyom a fejem. de az is lehet, hogy a hülye gondolatok részegítettek meg, amik a tegnap este után egész hajnalban kavarogtak a fejecskémben, mert persze megint összefutottam a születendő gyermekem apjával, és én barom, hogy jófej legyek, még az asztalához is leültem. aminek azonkívül semmi értelme nem volt, hogy volt hol ülnöm, mert olyan volt, mintha ott sem lettem volna. az apa jelölt, vagy nem is tudom, hogyan kéne hívni, szerintem rohadtul nem tud a helyzettel mit kezdeni. nyilván nem tud velem beszélgetni, mert azt hiszem zavarja, hogy a gyermeke és közte ott vagyok, mint fontos kihagyhatatlan közvetítő elem, vagy mi. és nyilván inkább egy ismeretlen embernek próbálja magát baromi jó színben és külsőben előadni, hogy ő milyen baromi jó fej, minthogy tőlem megkérdezné, hogy vagyok és nincs e valami segítségre szükségem... na, de nem is tudom mit várok... nem tudom, hogy avalaha felfogja-e, hogy gyermeke lesz... azt hiszem nem kell vele sehogy sem viselkednem... tulajdonképpen, ha nem lenne ez a kis csoda a pocakomban, akkor semmi közünk nem lenne egymáshoz... de hiszen most sincs! ivi!!!
de összességében végül is remek este volt, végre találkoztam sok jó, kedves baráttal és ismerőssel. végre emberek között voltam és jól esett. jól el is fáradtam. 
most meg már lázasan készülődnöm kéne az esküvőre, de olyan baromi lassú vagyok ettől a melegtől, hogy nem is tudom, hol kezdjem. azt hiszem a legizzasztóbbal, az ajándékcsomagolással. aztán megondolálom a frizurámat, lakkozok, összeszedem a fontos és kihagyhatatlan kiegészítőket, kellékeket az estére és igyekszem jól érezni magam. mondjuk ezzel nincs gond mostanában. állítólag ragyogok, mint még soha. ez nyilván csak a kis mazsolámnak köszönhető a pocakban, akinek azt hiszem van egy mókuskereke, mert egyfolytában ficánkol...
na, begyorsulok...