ma reggelre teljesen elment a hangom. pelenkázás közben nyomtam volna a szokásos sódert a kölöknek, de nem jött ki hang a torkomon. vagy ami kijött, az elég fura volt... szóval ma csak suttogtam neki.
hála a nagymami jelenlétének, ebemmel is le tudtam nyomni egy napfényes sétát a szokásos kis útvonalunkon, amit szerintem már akkor is lenyomna a kutyám, ha csak kiengedném az ajtón.
és, ami a legszebb volt az egészben, hogy majdnem az elejétől a végéig egy ici-pici sárga pillangó kísérte kecsesen a sétánkat. valószínűleg az utolsó pillangó volt az idén, amit láthattunk...
ja, és csak egy aprócska üzenet a nemtomkinek, a városnak, ha már egyszer a fasza kutyafuttatóból bicikli és sétautat csináltak, amit persze nem bánok, mert zsír lett és olyan jó a sok bicajost látni, ahogy birtokba vették. ddde, még zsírabb lenne, ha padokat és kukákat is tennének az út mellé. zombi anyukaként és kutyatulajdonosként - és valszínűleg nem vagyok egyedül - szívesen leülnék, miközben az ebem fut, a gyerek meg alszik a kocsiban és süttetném az orcámat az utolsó langymeleg napsugarakkal, vagy csak nézném, ahogy lemegy a nap a sárga híd mögött... igen, tuuudom, el fogják lopni, meg fogják rongálni, de egy próbát tehetnénk, hátha mégis klassz lenne és mindenki rendeltetésszerűen használná... kicsi álom egy kellemesebb környezetért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése