2011. október 10.

zombivi

az előbb, ami lehet már több órája is volt, eszembe jutott valami, ami érdemes lett volna arra, hogy lejegyezzem... de közben felsírt a gyerek... másfél órás próbálkozás, hogy elaludjon, hiszen basszus minnyá kezdődik a következő szoptatás. végre elaludt... mit is akartam több órával ezelőtt csinálni? ...ja blogbejegyzés... hmmm... nem elmlékszem... sőt abban sem vagyok biztos, hogy milyen nap van. még szerencse , hogy a napszakokat a sötétből és a világosból meg tudom különböztetni.... szóval strapa van, kemény strapa... miért sír? mi lehet a baja? mit kéne másképp csinálnom? mit tegyek a feje alá? hogyan tegyem be a kiságyba? csupa kérdés, amire csak próbálkozással találja meg az az ember lánya a választ? és akkor közben persze jó lenne aludni is, de mikor? hajnali szopizások között perceknek tűnik az a két óra, amit vízszintesben töltök, netán csukott szemmel. napközben már jobb, kicsit... egy óra alvás csodákra képes... bakker már megint nyöszörög... szóval nem tudom mit akartam lejegyezni, de ennyire futotta... megyek... sííííír...
a cumi csodákra képes! tudom, sokan ellenzik, de nekem most bevált és jó, hogy picit nyugiban van a mesterséges cicimmel.
a fejemet és a nyakamat szívesen lecserélném. kára fáj. egy helyen, asszem beállt. nem bírok betelni a fiammal szopizás közben és csak őt bámulom és a nyakam... ha valaki meglátogat, akkor szívesen fogadok egy kis nyak és fejmasszázst. egyébként mindezektől eltekintve minden zsír és csupa boldogság... és tanulom a trükköket, amivel csend és nyugalom varázsolható gyereksírástól hangos kis otthonomba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése