2011. október 26.

ágy, asztal

mivel nagyon keveset alszok és azt is éberen, őrültebbnél őrültebb álmokkal, az álmok mellett néha elgondolkodom dolgokon, a múlton, a jelenen a jövőbe tekintve.
az ágy asztalról az jutott eszembe, hogy annak idején, amikor az ex vőlegényemmel ágy és asztalvásárlásba kezdtünk, a fő szempont a méret volt. ágyban azé, mert nagyon magas, szép szál legény volt, asztal tekintetében pedig azé, hogy jóó sokan köré tudjunk ülni a naaagy családi és egyéb eseményeket illetően.
na, ehhez képest most ott tartok, hogy mivel szinte le sem tudok ülni az asztalhoz, mert kutyafuttában, két sírás közt kell megennem az ebédet, vagy abármit. meg aztán normál esetben a gyermekem érkezése előtt sem volt kedvem leülni egymagam a batár nagycsaládos asztal mellé. meg aztán szinte csak aludni jártam haza. az evés nem volt központi része az életemnek.
a széép, naagy, kényelmes ágy meg ott áll egymagában a hálószobában, kihasználatlanul, hiszen én meg kiköltöztem a nappaliba a kanapéra a kölök kiságya mellé, ami nevével ellentétben rohadtul nagy a gyerek méreteihez képest.
kérdem én: jól van ez így?

1 megjegyzés:

  1. Ivi!!akár jól van akár nem,most ez a helyz. , ne aggódj, nyilván nem tart örökké!!!és ne parázz, jó anya vagy!!látszik a kölken!! :)

    VálaszTörlés