számot vetek

a kis kertemben, aztán meglátjuk mi nő majd ki belőle jövőre...

megint eltelt egy év... lássuk csak mi volt a fogadalmam az ideire... asszem nem volt semmi, vagy legalább is nem emlékszem ilyesmire... azt tudom, hogy tavaly, ilyenkor mindet bizonytalannak éreztem magam körül, a munkámat, a párkapcsolatomat.

kapcsolatom, a gyermekem apjával már igen csak hidegült, nem éreztem a jelenlétét, szeretetét, szerelmét, és hát ezek nélkül mit sem ér egy kapcsolat. aztán vége is lett...

a munkám is bizonytalanná vált, legalább is a történtek azt sugallták...

azon morfondíroztam az új év beköszöntével, hogy mihez is kezdjek magammal, az életemmel, merre tovább? nem igazán tudtam, hogyan folytatódjon az utam... aztán ahogy ez mindig lenni szokott az életem megmutatta, hogyan is legyen tovább, hiszen a szívem alatt ott fejlődött egy picinyke élet. egy percig sem volt kérdés, mi a feladatom, utam a teszt két kék csíkja láttán. pici pánikérzés, kétségbeesés volt ugyan bennem, hiszen mégis csak egy ismeretlen, új dologgal álltam szemben, de azt hiszem frankón megoldottam az ezzel járó feladatokat és azt hiszem jobban nem is lehetett volna élvezni a terhességemet. na, jó, de... de azt persze nem tudhatom biztosan, hogy milyen lett volna ketten várni a buckalakót, ketten átélni amindennapokat.

ez a része sajna nem úgy alakult, ahogy kellett volna, vagy mittudomén... azt hiszem ennek így kellett lennie, ahogy volt.

sőt egy társ helyett volt mellettem számtalan barát, akik tényleg minden lépésemet, tettemet hihetetlen figyelemmel és egy társtól is elvárható aggódással kísérték. azt a sok Mindent, amit Tőletek kaptam, azóta sem tudom, hogy fogom majd meghálálni... és csak ismételni tudom önmagam, hogy Köszönöm!

szóval nem éreztem magam egyedül és olyan szuper élményekben volt részem a pocakommal, amiket nem is gondoltam volna... 

aztán persze az év nagy tette és legeslegeslegszuperebb élménye a szülés... vazzeg szültem egy gyereket!...

hihhhhetetlen... máig is, hogy átélhettem a teremtés csodáját és világra hoztam a méhemnek kicsinyke gyümölcsét... több lettem, több vagyok ... azóta is, hogy naponta részese lehetek ennek a picinyke emberpalánta fejlődésének... a mosolya, a ragaszkodása, a mindene leírhatatlanul csodás...

és, amit nem gondoltam volna, hogy a gyermekem apjával is rendeződött a viszonyunk... persze nem lett a társam, ahogy egy tündérmeséhez illene, hanem ő a gyermekem apja, de azt hiszem frankón szót értünk, no, nem mindenben, de ez egy jó házasságban vagy párkapcsolatban is így van. remélem sikerül majd a gyereknevelés útvesztőjében valahogy ellavíroznunk és megtalálni a helyes és megfelelő és nem utolsósorban közös utat.

szóval tartalmas egy év volt ez, ezt leszögezhetem... és az idei is izgalmasnak ígérkezik... a palántámat már elültettem... 

és ha tavaly nem sikerült fogadalmat tennem, akkor most iziben, amíg el nem felejtem, gyorsan lejegyzem...

az új évre megfogadom, hogy igyekszem jó anya, jó barát, jó gazdi, jó kertész, jó nő, jó blogger és ha lesz rá módom, akkor jó társ is lenni... .

barátaim, akik itt is velem vagytok sok örömet az új évre... ölelek mindenkit...