2011. december 23.

istenhátamögött

na, kis segítséggel sikerült az őslaptopomon a család nem is lassú net-ét beüzemelni. a gépük bazi lasssú, hozzá képest az én kis csiga gépem szélsebes száguldó paripa.
a kis segítség az arctalan telefonos ügyfélszolgálatos fickó képében, vagyis inkább hangjában testesült meg. ezeknek bakker tök egyforma a hangjuk. nem sokszor beszélek ilyen láthatatlan segítő angyalokkal, de valószínű nem minden telefon végén ugyanaz a fickó ül. na, mindegy is, a lényeg, hogy jó fej volt és most már újra a világ részének érzem magam. milyen kis apróságoktól lesz otthonos az ember. bár itthon vagyok, de ez a kicsi még hiányzott a komforthoz, itt az istenhátamögött, bazira messze minden barátomtól. persze egy cseppet sem érzem magam rosszul, sőt nagyon is frankó minden. a legjobb barátom itt van, akivel hosszú évekig egy óceán választott el minket és olyan, mintha el sem ment volna. és, ami a legmókásabb, hogy mind a ketten babázunk. kicsit fura is volt magunkat így látni, gyerekkel... de igen, felnőttünk és most már más szerepünk van.
nagyjából berendezkedtünk a kölökkel és az ebbel, de tényleg csak nagyjából, asszem még mindig bombatámadás érzés van, csak kicsit rendezettebben. már az utcára is kimerészkedtünk, elég fura babakocsival menni az emelkedőkön, dombokon... de izmosodunk legalább.
a nagyszülők teljesen bele vannak szerelmesedve az unokába. jó őket ilyen szerepben látni. valahogy én a háttérbe is szorultam kicsit, tényleg csak kicsit... de ma anya megszeretgetett, megölelgetett... apa meg minden este hámoz nekem almát és behozza a szobámba... és persze mindenben segítenek nekem, hagyják, hogy pihenjek... jó, hogy vannak... nagyon jóó...
holnap meg karácsony... más lesz, mint eddig... a hó továbbra is kitart... söröm van... boldogság van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése