jubileumi Kéktúra vándorlás első túráján képviseltük családunkat, én, a pocaklakó Bende és túrakutyámmal együtt.
egy hangyányi félsz volt bennem, hogy hogyan fogom bírni a 20 km-t, tekintettel az állapotomra, de ez a félelem villámgyorsan eloszlott. rettenetesen vágytam már az erdőbe, egy túrára, a bármilyenre és mivel a tavalyi felejthetetlen kéktúrázásunk alkalmával elhatároztam, hogy kerüljön bármennyi időbe is, de végigjárom a kéktúra útvonalat, ezért a ma kezdődő jubileumi vándorláson ott volt a helyem.
zsákomban a túlélő motyóval hasamban a kis buckalakóval, a póráz végén ebemmel nekivágtunk. jó volt az erdőben, bottal a kezemben róni a km-ket, szusszanni az egyes állomásokon, beszélgetni a túratársakkal és a végén elégedetten és kellően fáradtan egy laza hosszúlépést és zsírosdeszkát lenyomni a kisPonciban. végig a túra alatt bizsergető és kellemes emlékek jutottak eszembe és de jó, hogy mindig olyan emberekkel fújt össze az élet, akik ezt szintén szeretik... ma megint boldog voltam... és erős...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése