idegen

teljesen idegen számomra. ennél idegenebb már nem is lehetne... ami persze elszomorít, de túl fogom élni, ahogy eddig minden más szar dolgot is. nincs számára semmi közölnivalóm és megosztanivalóm sem... fura, mert közel egy éve bármire képes lettem volna érte, és amindenemet osztottam meg vele, azt hiszem túlságosan is. de én ilyen vagyok, vagy mindenemet adom egy kapcsolatban, vagy ha nem, akkor megette a fene az egészet... na persze így is pofára estem, de ezt előre nem látja az ember lánya.... na, de komolyra fordultak a dolgok és helyt kell állnom, nincs idő azzal foglalkozni, amiben bármit is teszek, nem jutok előre és erdeményre. csak feleslegesen örlöm magam és pazarlom a drága energiáimat. valami csak lesz, ha már egyszer közös kis mazsolánk lesz.

hamarosan érkeznek drága szüleim, oda is tartalékolni kell az erőből... hmm... nem is keveset... egyedül vagyok velük szemben. meg kell győznöm majd őket újra és újra, hogy márpediglen jóó az a hajópadló, és én úgy szeretném a dolgokat rendezni, ahogy én akarom és nem azért állok ellen, mert csak azért is... és az én életemről van szó, amiben nyilván az a jó, ha én döntök... és hálás vagyok, amiért segítenek és szeretem őket... de ez nem könnyű játék...