2011. június 10.

a nő

aki teljesen betöltötte tegnap este a színpadot. magával ragadó volt az előadás. nem éreztem kínosnak és feszengőnek a kínosnak tűnő részeket sem. a nőt láttam, aki megosztotta velünk az életét az érzéseit. azt hiszem minden nő élete ilyen, ilyen izgalmas, változatos, szomorú, vidám, groteszk... csak nem mindenki képes arra, hogy ezt a világ elé tárja. pedig bátorkodom azt mondani, hogy minden nő élete megérne egy estés előadást.
nem érztem mi volt a valós és mi volt a fikció, de az élet is ilyen. egy idő után azt is képesek vagyunk elhinni, hogy úgy van, ami közben nincs is úgy, csak a fejünkben létezik, de összekeveredik és beleolvad, mint ahogy minden mindennel a nagy levesesfazékban...
de nőnek lenni jó, minden gondjával, bajával, fájdalmával, előítéletével, feladásával, lemondásával, megélt és elképzelt csodájával együtt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése