2011. június 15.

az alvás

kezd egyre nyűgösebbé és megterhelőbbé válni. nem gondoltam volna. én a nagy alvó, aki napokat képes vagyok ágyban tölteni, ha megtehetem persze... most meg alig várom, hogy ne kelljen ágyban lenni. nem jó... háton fekve kényelmetlen, mert nyom a buckalakóm, oldaltfekve pedig má' teljesen nem megy... nemtom, hogy kell... baromira elfeküdtem már mind a két vállamat, amik ettől olyanok nap közben, mintha nem is hozzám tartoznának... fájnak és nem tudom megemelni egyik karomat sem... gondoltam, kilakkozom csinire a körmeimet, hogy azzal is hozzámtartozóbbá tegyem őket, de ma reggeli ránézésre az lett az eredmény, hogy a párna szövetmintája belenyomódott a lakkba, ami végül is nem rossz, sőőt, egyedi...
már csak egy igazán jó alvás hiányzik...

1 megjegyzés:

  1. ... mondjuk egy puha felhőn fekve... az remek lenne... nem fájna

    VálaszTörlés