2012. március 21.

eltűnt

a diófa. nem kis erőfeszítések árán és nem kis nézőközönség előtt, minimális veszteséggel és kárral. drága édesapám addig nem nyugodott, amíg valahogy csak elérte, hogy legyen segítsége, hogy felszabaduljon végre a kertem a hatalmas fa árnyéka, falevele és az ezzel járó teendők terhe alól. és eltűnt végre. amit anno drága kollégám, barátom elkezdett, az most bevégeztetett.
olyan mintha egy életszakasz záródott volna le ezzel. nem tudom, ki ültethette el régen, milyen szándékkal a szívében és, hogy hány-hány ember, család, gyerek, felnőtt mit élt meg és át a fa alatt. hány kedves szó hangzott el a fa árnyékában, hányan sütöttek alatta szalonnát, hányan hajoltak le, hogy a termését összeszedjék, hány énekesmadár és gerle talált párra az ágain... de azt tudom és soha nem felejtem el nekem mit adott és én miket éltem át e hatalmas fa árnyékában...
de ezennel egy új időszámítás kezdődik és sokadszorra ugyan, de elkezdődik, vagy inkább folytatódik a naaagy kertátalakítás.
gyerekbarát, kutyabarát, anyabarát, fűbenfekvős, málnaevős, hintázós, sütögetős és még sorolhatnám a funkciókat, amiket majd szeretném ha betöltene...
köszönet a bátor férfikezeknek!

1 megjegyzés: