hajnali fél 3-kor még úgy tűnt mindjárt folytathatom az édes alvást. de csak úgy tűnt. harmadik napja a hajnali cicizés után nem hajlandó máshol aludni a gyerekem csak az ölemben a vállamon és abban a pillanatban, amint a feje hozzáér a párnájához, miközben próbálnám visszacsempészni észrevétlen a kiságyába felébred és kezdődik a sírás. naná, hogy csak a vállamon nyugszik meg. ezidáig, minnyá 5 kb. hússzor próbáltam újra és újra ugyanezt a procedúrát. és hát nem ment. az eredmény itt nyomja a rugót, mintha nappal lenne. én meg idegzsábát kapok... és akkor az apja szemmel láthatóan duzzog, ha azt mondom, ő csak a jót érzékeli abból, hogy gyereke van... nem mondok csúnyát, pedig tudnám cifrázni... szedjen hangyát... aludni akarok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése