az esedékes napon jól meg is feledkeztem róla. és azt hittem, de fasza vagyok, hogy ilyen korán felkeltünk és időben elindulunk és időben odaérünk ahova megyünk... aztán frankón felvilágosítottak, hogy má' nem annyi van, hanem ennyiii...
na mármost nem is lenne semmi gond ezzel az egésszel, de van ám egy gyerekem, aki bizony fittyet hány az időre és nem akar ő 1 órával korábban elaludni. szóval pár nap csúsztatással csak utolérjük majd azt az ellopott órácskát... remélem... addig meg próbálom a magamra és munkára szánt kevesebb időt még hasznosabban beosztani és gyorsan végezni a melóval... persze má' most látom, hogy ez nem fog menni, mer' a meló egyre több lesz.
de az élet szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése