az élet újfent ellenem játszik... ez genyaság és túl sok így egyszerre... és egy vasárnapnak nem ilyennek kéne lennie...
egy. a bal lábam, azaz térdhajlatom annyira fáj, hogy alig tudok bicegni is, kinyújtani meg baromira fájdalmas.
kettő. a jobb kezemet alig tudom felemelni. pedig jobbára ezt a kezemet használom evéshez, iváshoz és szinte mindenhez...
három. a bal kezem két középső ujja, amit már említettem továbbra sem szuperál. sínezünk továbbra is.
négy. a mikróm megadta magát. leverte a biztosítékot is. elég kényelmetlen minden kaját a tűzhelyen megmelegíteni. szóval köll vennem egy új mikrót. ba...a meg...
öt. egy bazi pattanás jött az orromra. ami persze nem akadályoz semmiben, de baromi szarul néz ki.
szóval már az első kettő elég volt ahhoz, hogy ki se tudjunk mozdulni a lakásból és szinte az egész napot az ágyban töltsük. mondjuk jó nagy, elfértünk a gyerekemmel. emiatt, vagy más miatt, de a gyerekem egész nap nyűgös volt. csak most estére lelkesedett be, de baromira, amire persze én már tökre kifáradtam és alig várom, hogy túl legyünk a fürdésen és szoptatáson és végre nyugi legyen. asszem ma különösen megérdemlek egy sört és tuti legalább három szaloncukrot is benyomok egy kis boldogsághormon gyanánt.
azért kicsi jó is volt a napban. a gyerekem végre magától hanyatt fekvésből átfordult hasra. és annyira tetszik neki, hogy egyfolytában azt csinálja hangos gagyorászás közepette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése