hogy rohan az idő... te jó ég... már két éve, hogy szorgalmasan blogolok. most asszem megint számot kéne vetnem, de idén már megtettem a magamtól elvárt naaagy számvetést.
amivel mégis kiegészítenem az csak annyi, amit már kedvenc barátnőmnek többször mondtam, hogy attól, hogy már gyerekem is van még nem akarok közhelyessé válni és beállni a sorba, hogy az ezermillónemtomhányadik kreatív és főző blogot létrehozzam. persze ettől még tudom magamról, hogy kreatív vagyok és szinte majdnem bármit meg tudok valósítani, ha akarok és kellő elszántságot, megszállottságot érzek a kitalált abármi iránt.
a főzés meg egy amolyan szükséges része az életnek, az életemnek, hogy az ember ki ne purcanjon. na, jó azért néha tényleg szeretetből és az ízek imádatából is tudok és akarok és képes vagyok főzni. a főzés is egy kreatív dolog, hogy amit éppen a hűtőben talál az ember, abból alkosson valami elfogyasztható és laktató és tápláló ételt.
szóval ezekről a tevékenységekről továbbra sem akarok írni, és vessetek rám követ, ha ezt mégis megtenném...
tuuudom, még az anyaságélet elején vagyok és lehet, majd ha a gyerekemnek fogok kreatívkodni és főzőcskézni, akkor majd engem is elborít ez a fajta nemtommilyenszínű köd és mindent másképp fogok látni, lehet...
de egyelőre maradok, aki vagyok... továbbra sem akarok elszürkülni, ellaposodni, beporosodni és továbbra is haladok előre az önismereti utamon... és nem utolsó sorban a megszerzett ismereteimet, átélt érzéseimet, kavargó vagy letisztult gondolataimat amindenről most már igyekszem a kis moszmókomnak is átadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése